Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-08-14 / 33. szám

Iában oly kevéssé volt megfelelő, a kor egyik legjobb tanítójával, sőt mi több, egyik legderekabb emberével találkozott. Révész Imre (Kálvin élete) e kiváló embernek ezekkel a szavakkal állit emléket : „Kitűnő tudós, de e mellett alapos, szelid és sikeres tanító". E szavakat Cordier megérdemli, de érdemes volna részletesen és közelebbről is megismerkedni vele, mert reformátorunkra talán soha senki sem gyakorolt oly nagy. és jótékony befolyást, mint ő. A kik róla megemlékeznek, kiemelik türelmét, nyájasságát, finom szellemét és hozzáteszik: „ő a professzorok ideálja". „Ugy vagyunk vele, így szólanak némelyek, mint a nappal — szótlanul élvezzük". 1 Miben áll Cordier kiválósága? Miben külömbözik kortársaitól ? Első sorban és legfőképen abban, hogy ő attól tanult tanítani, a ki az idők teljességében vállalkozott a tanításra. Sikeres tanításának titkára könnyen rájövünk, ha egyik-másik paedagogiai könyvét forgatjuk ; nincsen ezekben hosszan folyó nevelési elvekről, az elmét kifárasztó emberi tudákosságról szó, hanem szó vagyon a legtökéletesebb tanítómesterről. És ebből indul ki, sőt ebben foglaltatik-ítélete a korabeli nevelés felett is. Hallgassuk meg, a mit a szegény paedagogus ittott mond, hallgassuk meg és ismerjük el, hogy szavai nekünk is szólanak. A tanítónak a tanítvány szívét kell megnyerni, ennek eszköze: a keresztyén szeretet. Könnyen akarsz tanítani? Kezd meg a munkát az erkölcsökön, kezd az Istennel. Mindjárt a kezdetnél liiba történik: a tanító nem szeretettel közeledik a gyermekhez, ajkain Jézussal, hanem haraggal, kezében a pálczával. Hol van tehát a legnagyobb hiba ? Cordier bátran kimondja: a tanítókban. Miért? Mert hiányzik belőlük a kegyesség s mert ennek következtében önösek, hanyagok. „E város gimnáziumaiban Krisztus el van hanyagolva! Kevés tanító inti a növendékeket az Isten igéjére ... A Krisztus neve! Ezt erősítsd meg cseppenkint tanítványaid lelkében. Távolítsd el a vesszőnyalábokat és közelíts, még pedig annál gyakrabban a kegyesség tüzével".2 A ki azt mondja, hogy szeretettel a gyermekeket tanítani nem lehet, hogy a gyermeket meggyőzni, megnyerni és így munkára serkenteni nem lehet — azok ürügyeket keresnek. „Azt hiszem — úgymond — mi attól tartunk, hogy tanítványaink gúnyt űznek belőlünk s predikálóknak neveznek el majd bennünket... Ugyan miért vagy olyan kishitű?"3

Igenis szóljunk és szóljunk minél gyakrabban a gyermekeknek Arról és Annak nevében, a ki így szólott: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket I" Távol legyen minden kishitű kétség a fölött, hogy ezen elvek munkás, istenfélő, feddhetetlen élettel egybekötve, nem maradnak üdvös hatás nélkül. A gyermeksereg tisztábban és elfogulatlanabbul ítél, mint gondolnók. Cordiernek roppant hatása volt a kis Kálvin Jánosra; oldala mellett biztos erkölcsi irányt nyert, lelkét áthatotta Cordier lelke. Erős és nagyfontosságú állítás, de úgy érezzük, hogy van alapja; persze jó volna, ha minél több pontot fel tudnánk mutatni, a hol a mester befolyását az ifjú lélekre közvetlenül látnók, de egy-kettő mégis áll rendelkezésünkre. Kálvin későbbi munkáiban pl. csaknem ugyanazokat a kifejezéseket találjuk fel, a melyeket Cordier annak idejében annyi előszeretettel hangoz-Doumarque „Vie Calv." III. fej. U. o U. o. tátott. Kálvin egyik iratában pl. így szól: „Nostra oratio illum (Christum) laudet, illum sapiat, illum spiret, illum referat". Cordier pedig egyik iratában „Doce pueros Christum diligere, Christum spirare,Christumin ore habere". De halljuk magát Kálvint. Huszonhat év mult el azóta, hogy az immár nagyhírű reformátor az egyszerű tanítótól megvált. Negyedszázad alatt sok mindent, jót, rosszat elfelejtünk. Mily erőseknek kellett lenniök a belső, lelki kötelékeknek, hogy Kálvin annyi idő után egyik művének előszavában hozzá, az immár elöregedett tanítóhoz intézvén szavait, róla így emlékezik meg: „Midőn engem atyám, mint gyermeket Párisba küldött, az Isten egy kis időre Téged adott nekem tanítónak: de ez az idő elég volt arra, hogy a tanulás módját megtanuljam, s hogy azt későbben hasznomra fordítsam ... Az útmutatás annyira segített engem, hogy méltán Neked mutathatom be az előhaladást, a mit ennek következtében tettem. Mikor ezt teszem, tanúságot akarok tenni az utókor előtt arról, hogy ha ez valamikor hasznát venné irataimnak — tudja meg, hogg részben Te vagy az, a kinek azokat köszönheti" .l Dr. Pruzsinszky Pál. TÁRCZA. A bábakeresztelés és Halas. V. Míg a keresztelés ügyében ezek történtek, gróf Eszterházi püspök erősen munkálkodott azon is, hogy föltett szándékában boldoguljon és Halasra bevigye a pápista eklézsiát. Panaszt emelt az udvarnál, hogy a városi elöljáróság egész eljárása merő makacskodás ; arra törekszenek hogy bitorolt szabadságuk erőre kapjon s az uralkodó valláson csorba essék. Furcsa volna azonban, ha a megyés püspökök, kik a rájuk bízott nyáj fölött éberül őrködni s annak gondját viselni tartoznak, szent kötelességüket egész mértékben nem teljesíthetnék az a-katholikusok között, kiket csak a békesség kedveért — propter bonum pacis — tűrnek meg az országban, míg a róm. kath. egyház ezen apostoli királyság keletkezése óta mindenkor az első és uralkodó szerepet vitte. Azon kell tehát lenni, hogy az akatholikusok ereje gyengüljön és megtöressék, s hogyha már kipusztítani nem lehet őket, legalább ne legyen módjuk és alkalmuk színlelt mesterfogásokkal megakasztani az uralkodó vallás gyarapodását. S ugyanazért kéri, hogy a halasiak minden módon és eszközökkel rászoríttassanak, hogy a pápista eklézsiának alkalmas fundust mutassanak ki. A püspök repraesentácziója s ahhoz kapcsolt kívánsága és kérése nyílt fülekre talált az udvarnál Hiszen a mit ő akart, nemcsak nem volt ellenére a királynénak, sőt teljesen egybevágott annak úgy általános, mint különleges óhajaival, czéljaival s az ezeknek érdekében elődei nyomán és intencziója szerint tett intézkedéseivel. Már apja, Károly különösen szivén hordta, hogy a török uralom alatt megfogyott róm. kath. plébániák szaporíttassanak. E czélból 1732 majd 1733-ban többféle intézkedéseket tett az új plébániák alapítása és ellátása czéljából már előzőleg felállított egyházi pénztár — Cassa parochorum — gyarapítása végett. 0 maga tetemes összeggel járult ahhoz, smajd 1733- márcz.7-én leiratot intézett gr. Eszterházi Imre prímáshoz, melyben elpanaszolván, hogy bár ü. o.