Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-08-07 / 32. szám

s valóban elmúlt az év és a következőből is majd két hónap a nélkül, hogy az ellenük készülődő vihar jelei mutatkoztak volna. Már-már megnyugodni kezdtek, s annyival inkább, mevt az 1762-ik év február 1-én az Összes egyházkerületekből Pesten tanácskozásra megjelent prot. egyházi és világi férfiak elhatározták, hogy a folyton szaporodó sérelmes ügyekben panaszló instanczia nyujtassék be a királynénál. Mielőtt azonban az instanczia benyújtásával megbízott főurak Bécsbe érkezhettek volna, már megjött s ott zúgott fejük fölött a vihar előszele, s nyugalmukból a Helytartótanácsnak a halasi, szentesi és vásárhelyi egyházak prédikátorai által a bába-keresztelés tárgyában szerkesztett és fölterjesztett nyilatkozatokra különösen kiadott;

s velük egyfelől Csongrádmegye főispánja, másfelől a jászkunkerületi főkapitány útján közölt következő mandátuma verte föl: „Uraságodnak közelebb felterjesztett azon relácziójára, hogy a helv. hitv. prédikátorok saját dogmáiknál fogva még szükség esetében s annálfogva az elkárhozás veszélyében forgó gyermekeknél is megengedhetlennek allegálják a keresztségnek bábák által való kiszolgáltatását, s a Helytartótanácsnak 1753 április 3-án kiadott intimátumába kapaszkodnak, uraságodnak a Helytartótanács ezennel tudtára adja, hogy az említett helv. hitv. prédikátorok által felmutatott kegyelmes rendeletek a vallás dolgában már előzőleg kiadott reszoluczióknak nemcsak nem prejudikálnak, hanem inkább azokat megerősítik és állandósítják. Annálfogva uraságod a kerületében levő prédikátorokat komolyan admoneálja és az e tárgyban megjelent kegyelmes császári királyi rendeleteknek, jelesen pedig az 1742 szept. 12-én körözve publikálthoz alkalmazzák magukat, s a bábákat és más arra kitanított asszonyokat szükség eseteiben a beteg és életveszélyben forgó csecsemőknek megkeresztelésében legkevésbbé se merjék gátolni; és ha az említett prédikátorok az előljegyzett kegyelmes királyi diszpoziczióknak továbbra is ellenszegülnek: uraságtok fiskális akcziót indítson, ítéletet hozzon ellenük, s ezt a kihirdetést és végrehajtást megelőzőleg ide fölterjessze. Többire nézve a jelzett kegyelmes kir. reszolucziónak végrehajtására szorgalmasan felügyeljen s ezen tárgyban az elől nevezett prédikátorokra hallgató nagyszámú lakosokat kioktassa.1 Ezen rendelet a Distriktusoknak 1762 febr. .. .-én Jász-Berényben tartott kongregáczióján publikáltatott; foganatosítása módját illetőleg, s bővebb tudomásra jutása és nagyobb figyelembe vétele végett pedig a márcz. 26-án szintén Jász-Berényben tartott gen. gyűlés alkalmával az határoztatott, hogy ifj. Jankovics Miklós palatinális alkapitány, Herpai Mihály kis kun kapitánnyal, Szabó János táblabiróval és Hampel József esküdttel a Ivis-Kunságba, Dózsa Pál kerületi ítélőtáblai assessor ós Komáromi Melchior nótárius Illésy István kapitánnyal a Nagy-Kunságba bizonyos s nekik alkalmasb helyre a helv. konf. prédikátorokat összehíván, a fentebbi kegyelmes intimátum kontextusát egész terjedelemben velük közöljék és rájuk parancsolják; s ugyanezt cselekedje a jászok kapitányja Nagy Mátyás is az assessoraival. Ekképen a Deputatusok jelenlétében a prédikátorok a bábákat berendelvén, rájuk parancsolnak, hogy azt effektuálják. Határoztatott továbbá, hogy ugyanazon kegyelmes intimátum a kerületi kapitányok által a kebelbeli községekben kurrentáltatván, annak obszerválása megparancsoltassék, s egyszersmind hogy az a prédikátorok által miként 1 Pozsony, 1762. febr. 19. gróf Balassa Pál, Balogh László, Fábjánkovics Károly. Egyházkerületi levéltár. effektuáltatik, arra nézve szoros vigyázat tartassék. Ezek hanyagsága esetére a kerületi kapitányok utasíttatnak, hogy kötelességüknek eleget tegyenek. A kerületi gyűlés eme határozata csakhamar foganatosítva lőn, s mint gondolni is lehet, az ekkor még tisztán és erősen kálvinista kunsági városokban mindenfelé a legnagyobb idegenséggel fogadtatott; sőt egynémely helyen a helv. hitű szülők nyíltan és határozottan kijelenték, hogy ha a prédikátorok a büntetéstől való félelemből az interdiktumnak ellentmondani nem merve, a kisdedek keresztelésétol el nem tiltják is a bábákat, de ők maguk azt egyátalában nem engedik meg nekik. Minélfogva az ekkor épen Bécsben időző világi urak a bába-keresztelést sürgető rendeletet is panasz tárgyává tették, s fölterjesztésükben — a prédikátorok több argumentuma mellett a közhangulat is nyomatékos kifejezést nyert. A felszólalás nem maradt eredmény nélkül, mert még a nyár folytán egy más s az iménti rendeletet enyhítő intimátum köröztetett országszerte, melyben kegyelmes kir. parancsolatra a Helytartótanács meghagyja a megyék főnökeinek, hogy saját körükben mindeneknek tudomására juttassák, hogy senki is a zsidó vagy más hitetlen gyermekeket azok szülőinek akaratja ellen súlyos büntetés terhe alatt megkeresztelni ne merészelje.1 Darvas József főgondnoknak a publikácziót megelőzőleg már kezeihez jutván ezen intimátum, sebtiben s a következő rövid sorok kíséretében közié azt Virágli Mihály püspökkel: „Úgy vélem, hogy a bábákkal való kereszteltetést nem fogják többé sürgetni, mivel a királyi Konzíliumnak ilyetén intimátumát vettem, melynek valóságos párját küldöm Már szép módjával nem tudván revokálni a minapi — Almásy Pál uram által kifacsart — intimátumot: azért tiltják az atyák s anyák akaratja ellen való megkeresztelését a gyermekeknek büntetés alatt. Ha így bánnak a zsidók és az infidelisek gyermekeivel: vehetünk példát róla, hogy a mi gyermekeinket sem szabad contra voluntatem genitorum megkeresztelni".2 S valóban, ha be nem szüntették is, de ettől fogva nem is igen sürgették a bábakeresztelést, s az ezt parancsoló intimátum lassankint veszteni kezdé erejét. (Folyt, köv.) Földváry László, váczhartyáni ref. lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. „Egyetemes főgondnok és í oko n z i sz tórium sí magyarországi református egyházban." írta: Zoványi Jenő. Kiadta : a Magyar Prot. Irodalmi Társaság. 1903. Nagy 8U

. 179 lap. Ára 2 kor. 40 fill. Miért kellett pedig ezt a képzeleti egyet, főgondnokságot annyi okvetlenkedéssel történeti ténynyé gyúrni s különféle, szemet vakító, de élvezhetlen garnirunggal világ elé tálalni? nem tudom, de azt állíthatom s állítom 1 Pozsony, 1762. június 21. Balassa Pál, Balogh László, Illavathi János. Egyházkerületi levéltár. a Mások — mint az egyházkerületi jegyzőkönyv beszéli — egyéb okát adták, nevezetesen, hogy egy zsidó fiút valamely komáromi rosszhírű vén asszony a Duna partján megkeresztelt. A győri püspök beleelegyedett ezen dologba, a mennyiben a fiút magához vette és gondozta azt az erősen, de hiába visszakövetelő szülők ellenére ; kik aztán a királynéhoz folyamodván, az ügy a győri Konzisztórium elé került, mely a keresztelést érvényesnek mondta ki. ítélete azonban a kormányhoz felterjesztetvén, így született meg az érintett intimátum". (Ezen ügy okmányai országos levéltár Lád. F. fasc. 22. és 23.)