Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-08-07 / 32. szám

Ez az előkészítő munka lassanként áthidalja a beteg és a lelkipásztor közötti távolságot. A bűntudattól háborgó, vagy gyengeségében vigasztalásáért, erőnek lelkéért kívánkozó lélek önmagától kitárja bensejét és a betegnek egy esdő tekintete elárulja, hogy őszinte, leplezetlen feleletet kiván a lelkipásztortól jövendő sorsát illetőleg. Ha a beteg önismerete fogyatékos, álljon mellé a minister gratiae és kötelességének komoly tudatában legyen segítségére a betegnek annak konstatálásában, hogy mi az igazi kívánsága, Istenben elrejtett életet él-e, vette-e a léleknek keresztségét, vagy nem? Ha pedig olyan betegek mellett kell a lelkipásztornak megállnia, a kik azt hiszik, hogy magukat jól ismerik és azt állítják, hogy nyugodt lelkiismeretük van, az Isten kegyelmével és a Megváltó értünk tett szenvedésének értékével tisztában vannak: el ne mulassza őket figyelmeztetni, hogy vigyázzanak, el ne ámítsák magukat. Ilyen esetekben a leggondosabb megfigyelésre van szükség. Mert az isteni ige fényes tüköré ezerszeresen mutatja gyarlóságainkat; megfáradt és megterheltetett állapotunkban is a Jézust kell keresnünk, önnön bűneink terhét szívbeli megadással kell viselnünk. Erre figyelmeztessük a beteget, hogy csak az alázatosság és töredelmesség feltétele alatt nyerhet vigasztalást és remélheti bűneinek bocsánatát. De miként viselkedjünk azokkal szemben, a kiknek élete nyitott könyv előttünk és annak lefolyását ismerve, jól tudjuk, hogy örök boldogságuk nem oly bizonyos, a mint azt velünk elhitetni akarják? Ezeket a Mózes iskolájába kell vezetnünk és eltávolítanunk szemük elől azt a sötét fátyolt, a mely tisztánlátásukat meggátolja. Ezek nek meg kell hallani, hogy a kik gonoszságaikat elpalástolják, rosszul lészen dolguk, mert minden tettetés megaláztatik az igaz Istennek ítélőszéke előtt. Es a hivatását komolyan felfogó lelkipásztor figyelmét soh'sem kerülheti ki, hogy tudakozódás útján értesüljön afelől, vájjon nem terheli-e a beteg lelkét valami félelem, elhibázott cselekedeteinek következményétől való rettegés, vagy felebarátai iránti gyűlölség? A lényeg azonban itt is az, hogy a lelkipásztor tisztán meglássa: van-e erős hite a betegnek, vagy a kételkedés ijesztő örvényéig jutott, a természeti vagy a kegyelemből való ember-e nála az erősebb ? És mindenek felett ajánlatos az óvatosság, a körültekintő figyelem, hogy ítéletünkben meg ne csalatkozzunk. Mit nyujthatunk most már az eddig elmondottak alapján a mi beteg embertársainknak lelki vigasztalásul? A kikről tudjuk, hogy végórájuk még nem közeledett el, gyakoribb látogatás mellett, részletenként a lehetőségig tökéletes tanítást adjunk a lelkiekben. A kiknek csak könyhullatás a kenyerük éjjel és nappal, nagyon szívesen veszik, ha minél többször és minél alaposabban nyerhetnek könnyebbülést Isten megnyugtató ígéreteiben. A hol pedig már ott látjuk a szenvedő arczon a halál hideg verejtékezését, legyen a vigasztalás szava rövid, de kimértségében is legyen alkalmas az isteni irgalom és kegyelem érzékeltetésére. Ez a dolog természete. A kimerült ember figyelme hamar fárad. Ne beszélj neki sokáig, inkább tanítsd, vigasztald röviden. Ne fáraszd el, mert lelki erősítést vár tetőled. Sokfélét se beszélj, mert a beteg, ha mindig új dolgokra kell figyelmét irányítania, megzavarodik és végre nem tudja, hogy mit is akartál neki mondani. Minden fontosabb kijelentés után engedj a betegnek pikenőt, hadd ragadja meg szivét a te mondásod. Egy szóval minél türelmesebben és kíméletesebben bánsz a beteggel, annál nagyobb áldás fakad fáradozásod nyomában. Ne felejtsd el, keresztyén szolgatársam, ha beteg vagy épen haldokló ágya mellett állasz meg, hogy egész lényednek át kell hatva lenni az imádság lelkétől. A betegek lelki állapota nagyon különböző; te értsd meg azt és a rokonszenv indítsa lelkedet őszinte imádkozásra. Hadd tanuljon a szükségben levő tőled és veled együtt imádkozni. Az isteni ige olvadjon fel ajkadon az imádság áhítatába, hadd lássa a beteg, hogy nem csak vigasztalod, de könyörögtél vele és érette azzal a szeretettel, a melyet a te és mindenek megváltójától tanultál. De imágságod ne legyen hosszú, ki ne fárassza a beteget. Nem mondom, hogy mit foglaljon magában a te imádságod. Csak egy ne hiányozzék belőle: a Jézus nevének segítségül hívása a beteghez. A Megváltó neve, ez a minden nevek felett való név (Ap. csel. 4:12.), a mely a nagy apostol lelkében csodás változást vitt végbe, irányítsa a te imádkozó lelkednek égi szárnyalását. Ajánld a beteget a Jézus kegyelmes közbenjárásába; az ő ereje felülmúlja a gyarló emberét. Azért, kedves szolgatársam, kérd a mi főpapunkat, hogy a te imádságodat és beteged óhajtásait vigye a mennyei atya kegyelmes szine elé. így imádkozol igazán bensőséges örömmel és így fakad áldás Istennek kegyelme által a te nehéz munkádnak nyomában. Es ha a beteg mindezek mellett óhajtozik az úri szent vacsora után, kellő előkészítéssel részesítsd abban is, figyelmeztetve, hogy a Krisztus vacsorája a szeretetnek vendégsége, a Jézus szenvedése és halála a mi örök életünknek váltsága, hogy így megnyugodva, jó reménységgel indulhasson a beteg lelke az utolsó útra, az ítéletnek széke elé. íme, ezek dr. Marperger könyvének legmegkapóbb tanácsai. E rövid szemelvények nem felelhetnek meg a dolog természete szerint a teljesség és tökéletesség követelményének, tán valami nagyon újat sem nyújtanak, de azt hisszük, lesznek többen, a kik legalább megszívlelik e régi könyv őszinte tanácsait. Közli: Molnár János. ISKOLAÜGY. A tanárkörök háromévi működésének lényegesebb mozzanatai. (1901 szeptembertől 1904 júliusig.) IV. Bj Tanítás (módszer) és szervezet körébe esö kérdések. 1. Az erkölcsi oktatás nevelés szükségessége és módszerei cz. a. dr. Janicsek József tartott értekezést az eperjesi körben (1902. decz.). Felolvasó utalva röviden a görög-római népnek, a keresztyénségnek és a magyar nemzetnek ethikai karakterére, a jelenkori szocziálizmus áramlataiból és tanaiból bizonyítja, hogy nagyon előtérbe lépett azon szellemi és erkölcsi eszméknek keresése, melyeknek czélja az ismereteknek, gondolatoknak az érzelmekkel és tettekkel való gyakorlati összeegyeztetése, a mit különösen a régi görögöknél csudálunk. Ez a körülmény az erkölcsi nevelés szempontjából az iskolától megkívánja, hogy a tanulót a mai kor sokféle felfogása közt határozott vezérgondolatok és lelkébe mélyen bevésett erkölcsi igazságok vezessék, hogy tudása konczentrált, akarata erős és magatartása az életben morális lehessen. E czélból kívánatos a középiskolában az inten-