Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-31 / 31. szám

A felekezetből való kilépések mozgalma 1902-ben határozottan csökkent, 476-tal volt kevesebb, mint az előző évben. A kilépések területi megoszlását vizsgálva szembetűnő, hogy mig az előző években — egy esztendő kivételével — a kilépések mozgalma a Duna-Tisza közén (főkép Bács-Bodrog és Pest vármegyében) vette a leg­erősebb hullámokat, 1902-ben a vezető szerepet a Tisza-Maros szöge vette át, a melynek lakosai közül 512-en állottak a felekezetből kilépettek sorába. Ebben az ország­részben kivált Arad vármegye oláh lakossága körében terjeszkedik e mozgalom, a mely 1902-ben az említett vármegyében 237 egyént késztetett felekezetének elhagyá­sára, többet mint bármelyik esztendőben, a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény életbeléptetése óta, Torontál vármegye is jelentékeny számmal, 174, járul a Tisza-Maros szögén történt kilépések számának felduzzasztá­sához. A Duna-Tisza közén 436 kilépés történt: magában Bács-Bodrog vármegyében 284, Pest vármegyében 93, Baranya vármegyében 17 ev. és 17 ref., Bács-Bodrogban 129 ev. és 39 ref., Pest vármegyében 36 ev. és 19 ref., Békésben 21 ev. és 34 ref., Biharban 41 ref., Aradban 3 ev. és 12 ref., Temesben 24 ev., Torontálban 62 ev. A kilépésekből az egyes vallásfelekezetekre háruló számszerű veszteség jelentékeny részét a gör. kel. viselik, a kik közül 450-en hagyták el felekezetüket. Abszolút számszerint ugyan kevesebbet, de aránylag a gör. kele­tieknél is többet veszítettek az ág. h. evangélikusok, a kik közül 305 en lettek felekezeten kivül állókká Ez a szám az összes kilépések 25'5%-ának felel meg, tehát három és félezer akkora, mint az ág. h. evangélikusoknak a népességben elfoglalt aránya (,7'5%)- Az ev. ref. egyház hívei közül 206-an hagyták el felekezetüket s így ez az egyház is erősebben van képviselve a kilépettek sorában (17"2%), mint a népességben (14"4%). A róm. kath. 186 főre menő vesztesége a kilépettek 15 55%-át teszi, szem­ben az országos 48'7% átlaggal. Ha azokat az adatokat, a melyek a felekezetből kilépetteket elhagyott felekezetük szerint részletezik, a korábbi évek adataival összehason­lítjuk, az a jellemző tény domborodik ki szemünk előtt, hogy a reformátusok, a kik az első időben a kilépettek száma tekintetében a többi vallásfelekezeteket messze maguk mögött hagyták, újabban a gör. kel. és ág. h. ev. mögé kerültek. Igaz ugyan, hogy ha az eltelt hét esztendő adatait egybefoglaljuk, — az első két év tömeges kilépé­sének hatása alatt — még mindig a ref. egyház mutatja föl a legnagyobb veszteséget: a kilépetteknek hét esztendő alatt 17,020 főre szaporodott számából 5439 az ő híveiből kerülvén ki, de a reformátusok veszteségét évről-évre jobban megközelíti a gör kel. vesztesége, a mely az 1896-tól 1902-ig eltelt időszakban már 5126 volt s így nem sokkal kevesebb, mint a ref. egyházé. A róm. kath. egyházból már jóval kevesebben léptek ki az egész idő alatt, mint a most említett két felekezetből: Összesen 3353-an. Az ág. h. ev. egyház vesztesége 2753, a gör. kath. 246 volt a hét esztendő alatt, az unitáriusok közül 13-an, az izraeliták közül 90-en hagyták el feleke­zetüket, A kilépések erkölcsi hatásának megítélése szempont­jából különös fontosságot kell tulajdonítanunk azoknak az adatoknak, a melyek a kilépések okait tárják elénk. Ezek az adatok ugyanis arra vetnek világosságot, hogy a kilépést előidéző elhatározás belső rugója a legtöbb esetben nem kicsinyes vagy erkölcstelen önérdek vagy vallási közömbösség, hanem ellenkezőleg túlságos vallási rajongás volt, a mely nem érve be a saját vallásfele­kezete nyújtotta lelki táplálékkal, valami újszerű, a lelki közösséget szerinte jobban kifejezésre juttató, érzelmi világának inkább megfelelő szekták tanítása után áhítozik. Vallástalanságban nem lehet tehát keresni a kilépések okát ott, a hol a kilépettek több mint háromnegyed része a nazarénus meg a baptista szektához csatlakozott, sőt lelkében jórészt már régen e szekták híve volt, űgy hogy a kilépés lényegében gyakran nem más, mint a felekezeten kívül állás tényleges állapotának a törvényadta lehetőségénél fogva a törvényes formában külsőleg is kifejezésre juttatása. A kilépések erkölcsi hatásának mér­legelése szempontjából figyelemreméltó tény továbbá a városi lakosság aránylag igen csekély részesedése a fele­kezetből kilépettek sorában. Az 1902. év folyamán kilépett 1196 egyén közül csak 58 volt városi lakos, az összes kilépettek 4 85%"a - Ez az arányszám sokkal kisebb, mint a városi népességnek az összes népességben elfoglalt aránya s jellemző bizonyság arra, hogy a felekezetből való kilépés mozgalma nem annyira a lelkiekben közöm­bösebb városokban, mint inkább a kétségtelenül vallá­sosabb vidéki népességben szerez híveket. Érdemes volna még a tanügyi, jogszolgáltatási1 s különösen a házassági perek hitfelekezeti statisztikai adatait felhintetni, erre azonban, nehogy e Lapot más közérdekű czikkek elől lefoglaljuk, ezúttal ki nem ter­jeszkedünk. Erre vonatkozólag röviden csak a követke­zőket jegyezzük meg. Az 1902-ben hozott felbontó ítélet többsége : 1479 ítélet a feleséget mondta ki vétkesnek míg a férj hibájából csak 1014 esetben bontatott föl a házasság. Mindkét házasfél 59 esetben nyilváníttatott vétkesnek. A felbontott házasságokban a vőlegény, ille­tőleg a férj vallása %-ban : róm. kath. 316, gör. kath. 3"7, gör. kel. 10-6, ág. h. ev. 121, ev. ref. 30'9, uni­tárius 2'1, izraelita 9 0 Az előadottak után, miután nyereségről — sajnos — ezúttal sem szólhatunk, következőképen állapíthatjuk meg az ág. h. ev. és ev, ref. egyházak 1902. évi veszteség­számláját. Az ág. h. ev. egyház vesztesége a gyermekek vallására vonatkozó megegyezéseknél (a nyereség-veszte­séget leszámítva) 480, áttérés folytán: 342, felekezetből való kilépés folytán: 305 — visszatért 17 =• 288, összes vesztesége tehát 1111 Az ev. ref. egyház vesztesége, a gyermekek vallására vonatkozó megegyezéseknél: 502, áttérés folytán 668, felekezetből való kilépés folytán: 141, összes vesztesége tehát 1311. Megdöbbentő, siralmas számok, melyeket a kivándorlottak s többé vissza nem térők még nagy óbbakká tesznek.2 íme ezekben mutattuk be a hazai protestantizmus égető bajait, sebeit; mások sokszor e Lap hasábjain is bemutatták a baj óvgyógyszereit. Ismerjük a bajt, ismer­jük az óvszereket, ideje volna, hogy a vallás-erkölcstani tudósok a sorvasztó baj orvoslásához minden vonalon immár sietve hathatósan hozzálássanak. Kassa. Homola István, ev. lelkész. KÜLFÖLD. Angol egyházi szemle. Az angol szabad egyházak májusi gyűlései is a szokott módon, lényegesebb, kiemelkedőbb mozzanatok nélkül folytak le. A most Angliában felszínen levő politikai kérdésekben a szabad egyházak mindegyike állást foglalt 1 Anyakönyvi kihágásért 3602 esetben alkalmazott büntetés. 2 1890-ben az egész Magyarbirodalomban az ág. h. ev. népesség 6"90 /0 volt, 1900-ban 6-7°/0 ; ev. ref. 12'8% 1890-ben, 12-7% 1900-ban.

Next

/
Thumbnails
Contents