Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-24 / 30. szám
valljátok. Én szánlak benneteket, mert magatoknak nagyobb kárt tesztek; nemcsak magatoknak pedig, hanem másoknak is. Tudjátok; hogy hatalmamban vagytok, hatalmamban van superintendenstek is, és ha valami causája lesz, czitálom őtet is székem elé. Ne gondoljátok, hogy majd elmegyek * és elmúlik kívánságom, mert addig el nem megyek és megmondom világosan, hogy azért kértem magamnak időt az udvartól, hogy kimehessek és Szentmiklóssal, Laczházával is hasonlóképen cselekszem, és azért még ki nem teszik oly hamar a szűrömet." Küldöttek: „Tudjuk hogy Exczellencziádnál nagy mind a hatalom, mind a kegyelem. Mi Exczellencziád kegyelmességét tovább is alázatosan instáljuk. Maga Exczellencziád bölcsen tapasztalta nálunk, micsoda sűrűen vágynák építve a házak. Tíz-tizenkét háznak is el kellene pusztulni olyformán, a szegény lakosok pedig hogy szenvedjenek oly tetemes kárt. Megvalljuk azt is, hogy attól tartunk, hogy miseszolgálattal jövendőben a quártélyházat elfoglalják, az pedig sok költségben áll a városnak." Püspök: „Úgyis szanaszét vannak a házak, bár jobb rendben volnának. Én megelégszem olyan épülettel, mint a prédikátorotoké Én a vallásban semmi újítást nem teszek, nem bántom a prédikátort, mestert és oskolát, hanem csak azt akarom, hogy a Kegulationak 23-dik articulja szerint az igaz kath. vallás gyarapodjék, magatok is az igazságot megismerjétek, megvilágosodjatok és az igaz kath. vallásra térjetek. A quártélyház iránt lehet conditiókat feltenni. Én nem kívánom, hogy mindjárt legyen, mert a kir. táblákon is a sententia nem mindjárt exequáltatik, hanem idővel. Magatok is most Ígéretet tegyetek és jövendőben exequáljátok. Tudom én jól, meddig a határotok s micsoda szabadságotok vagyon. Ha a prédikátor számára tudtatok földet excindálni, tudtok a félegyházi, dorozsmai, majsai helységek plebánusoknak is élőföldet adni. Ha megvizsgáltatom a számadásaitokat, micsoda költségeket tesztek: találok én módot, fundust a plebánus fizetésére." Küldöttek: „Exczellencziád bölcs opinióját alázatosan instálnánk, micsoda conditiók lehetnének azok, és egyszersmind alázatosan instáljuk, méltóztassék papirosra tétetni kivánságit s minekünk kiadatni, hogy odahaza referálhassuk." Földváry László, (Folyt, köv.) váczhartyáni ref. lelkész KÖNYVISMERTETÉS. „Egyetemes főgondnok és főkonzisztórium a magyarországi református egyházban." írta: Zoványi Jenő. Kiadta: a Magyar Prot. Irodalmi Társaság. 1903. Nagy 8". 179 lap. Ára 2 kor. 40 fill. „A magyar protestantizmus történetének igen számos részlete van, a melyekről vagy semmit se tudunk jelenleg, vagy nagyon kevés — jó, ha yiem hamis — ismeretünk van rólok. Ilyen az a tárgy is, a mellyel a kezünk alatti munka foglalkozik.1 Az ág. evang. testvérek egyetemes gyűléseinek és világi felügyelői hivatalának már évtizedek előtt akadt hivatott történetírója Haán Lajosban;3 a magyar reform. * Ekkor már egri püspöknek volt kinevezve. 1 Zoványi Jenő ism. m. Előbeszéd. 2 „A magyarországi ágost. evangélikusok egyetemes gyűlései és az egyetemes világi felügyelői hivatal." írta Haán Lajos. Budapest, 1882. Kiadta a magyarországi prot. egylet. egyház egyetemes főgondnokságával és főkonzisztóriumával azonban, bár fontosságánál fogva nagyon megérdemelte volna, tudtomra eddigelé senki sem foglalkozott specziálisan és tüzetesen; s ugyanazért „a mit eddig tudtunk róla, az nagy részében a semmivel határos, más részében pedig felette hiányos vagy tévedésekkel tarkított'1 .1 Közelebb Zoványi Jenő sárospataki theol. akadémiai tanár vállalkozott, hogy hiányos ismeretünket kiegészítse s a tévedésektől történetileg tisztázza. Munkájához az anyagot állítólag a tiszáninneni reform, egyházkerületnek a XVIII. és XIX. század egyháztörténetére tartozólag gazdag, anyagban bővelkedő levéltára szolgáltatta, s kutatásai közben ugyanaz nyújtott neki e tárgy felől kimerítő ismeretet. Az idézetekből nem tűnik ugyan ki a levéltárnak gazdag anyagban bővelkedése, sem a munkából a tárgy felől való kimerítő ismeret: mindazáltal az olvasóközönség és egyházi sajtó nagy tetszéssel fogadta az okmánytárral kibővített munkát, s íróját többszörös tapssal jutalmazta. Ismételve hangzott el egyházi lapjainkban a kijelentés, hogy a magyar prot. egyház becses monográfiával gazdagodott s e monografia egyik legértékesebb kiadványa a mi magyar prot. irodalmi társaságunknak.2 Nem szeretek s nem is szokásom mások szép illúzióin keresztülgázolni; de mivel a földicsért munka nagyon kihívja maga ellen a pártatlan kritikát s egyáltalában nem igazolja egyik bámuló ismertetőjének azon állítását, hogy „szerzőnek minden újabb terméke azt a gondolatot költi föl, hogy a mihez hozzáfog, abból igazságnak kell kipattannia, a mely messze veti fényét, hogy a világosságnál minél többen szerezzenek lelki élvezetet maguknak" : ezúttal nem tudom megállani, hogy a történelmi igazság nevében és védelmére el ne mondjam saját kiilön véleményemet, bár ez nagyban keresztezi a közvéleménynek eddigi megnyilatkozását; elmondom pedig Őszintén, de sine ira et studio. A munka — bár nincs jelezve — .jól megkülönböztethetőleg három részből áll; de én ismertetésemben csakis a két elsőre szorítkozom, s a harmadik: részről — mely a főkonzisztórium történetét adja — egyáltalában nem szólok, mert tárgyával behatólag sohasem foglalkoztam, s nagy bűnnek tartom, ha valaki megfelelő ismeretek nélkül is ismertetésébe s annyival inkább bírálatába bocsátkozik valamelyes műnek. Megengedem azonban, hogy azokból az észrevételek és megjegyzésekből, a melyeket tenni fogok, némi következtetés vonassék le a harmadik részre is. Az I-ső fejezetben az 1—20. lapon a reform, egyetemes főgondnoki hivatalt szervezi és mutatja be a világnak; azonban a mit elbeszél, az nem való történet, hanem csak költemény — idegenből fordítva. Összevetve Zoványi művének bevezető sorait Haán * alatt jelzett könyve 1—3. lapjával, világosan látható, hogy kivonatolva másolt s auktorának nyomán jutott el a ref. egyetemes főgondnoksághoz. Csakhogy míg Haán majdnem biztos talajon haladva egyenesen és könnyen éri el az ág. evang. egyházban ma már erős gyökeret vert egyetemes világi felügyelői hivatalt: addig Zoványi, midőn Haántól megválik, ingoványra lép, hol nincs alap a biztos megállásra, nincs tárgy a megfogódzkodásra; ugyanazért csak libeg, imbolyog a „valószínűleg", „hihetőleg" és „úgy látszik"-ok süppedékes zsombékjai közt, s hogy fentarthassa magát, kénytelen, de nem is habozik tisztán 1 Zoványi J. Előbeszéd. 2 Sárospataki Lapok. 1903. folyam 1170-1. lap. Debreczeni Prot. Lap. 1804. f. 169. lap.