Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-24 / 30. szám

zott. Miseszolgálat után pedig összegyülekezvén sokan a városházához, küldöttek deputátusokat hozzá, hogy mindjárt kimenjen a városból, mert ha nem megy: félreverik a harangokat. Mentvén magát, hogy ő ezt a püspök parancsára cselekedte, azt felelték a [halasiak, hogy nekik a püspök nem parancsol; —a városházánál való gyűlésben pedig azt mondták, hogy a plebánus ne paráznítsa a várost stb. A püspök ezen informáczión felindulván, csakhamar írt a jász-kun főkapitánynak és kérte, hogy a Halason levő számos apostatákat illetőleg azonnal szigorú inquisitiot rendeljen el; — majd október 7-én a halasi birák, esküdtekhez intézett egy parancsoló levelet, hogy közülök egynehányan — kikkel bizonyos dolog iránt szükségképen végezhessen^— jövő hétfőhöz egy hétre, ú. m. 16 novembris (?) Váczon megjelenjenek. Különben nem cselekedvén. Halas küldöttjei pontosan megjelentek a kitűzött időben, s mert sejdítették azt a bizonyos dolgot, egy instancziát is vittek magukkal, melyben előadják, hogy maga eő Exczellencziája bölcsen tudja, hogy Halason pápista lakos nincs több két személynél, s annálfogva kérik nagy alázatossággal, hogy azért a két személyért ne kívánja a közönség régi szép békességét háborúságra fordítani stb. A püspök nagy haraggal fogadta a küldötteket s erősen szemükre hányta, hogy a visita alkalmatosságával minden emberséget, szelídséget és engedelmességet mutattak, úgy hogy azzal el is dicsekedett sok fő helyeken; azután pedig levetették a báránybőrt és farkasbőrbe öltözvén, nemcsak a Jézus Krisztusnak ott levő kicsiny nyáját szaggatták meg és szélesztették el, hanem rátámadtak a pásztorra is, a kit ő küldött, s csúf szavakkal és fenyegetésekkel űzték el. A küldöttek váltig erősítgették, hogy rosszul van informálva, de hasztalan volt minden mentegetődzésük és hiába instálták nagy könyörgéssel, hogy tekintse annak a tudatlan népnek együgyűségét és dolgán meg ne induljon: a püspök azon fenyegetéssel küldte ki maga elől őket, hogy inquisitiót fog peragáltatni magistrualis tiszt uraimék által a félegyházi plebánus és esperes jelenlétében. De majd mást gondolván, nyomban némely káptalanbeli urakkal consistoriumot tartott, mely után újra hivatta az ablegátusokat s kérdezte tőlük: „Immár nekem csak azt mondjátok meg, mit akartok az én kívánságomra, melyet nálatok létemben is tudtotokra adtam?" Mire azok válaszolák : „Ez iránt városunk alázatos instancziáját nyújtja Exczellencziádnak". Elolvastatván végig az instancziát, miközben többször erősen csóválta a fejét, végül indulatosan rámordult a küldöttekre : „No jó ! már én többet nem szólok. Ha azt kívánjátok, csak bízvást menjetek az udvarhoz". Küldöttek: „Alázatosan esedezünk Exczelencziádnak, ne kényszerítsen bennünket a felséges udvarhoz folyamodnunk". Püspök: „Hiszen magatok kívánjátok, hogy az udvarhoz folyamodhassatok. Már én többet nem szólok, csak menjetek. Pál apostol is appellált a császárra s megengedtetett neki; azért ha appelláltok, csak menjetek." Küldöttek: „Alázatosan könyörgünk Exczellencziádnak, méltóztassék hozzánk veleszületett kegyelmessége szerint viseltetni, hadd dicsekedhessünk kegyelmességével. Eddig békességben voltunk, tovább is hogy maradhassunk, alázatosan instálunk." Püspök: „Hiszen magatok tudjátok, hogy nektek semmi jussotok nincs az országban, ö felsége csak ingyen kegyelméből szenvedett eddig is benneteket. Mégis ti oly nyakasok vagytok, hogy a plebánustokat kiveritek, mert világosan megmondom, hogy nem majsai plebánus az, hanem halasi, a kálvinisták plebánusa." Küldöttek itt is csak instáltak. Püspök: ,,Hiszen magatok Ígértétek, hogy a mint generál de Will idejében — nálatok quártélyozván — volt miseszolgálat a quártélyházban, ennekutána is megengedtetik. Most pedig contradicáltok, de lássátok, mit nyertek vele." Küldöttek: „Méltóztatik Exczellencziád kegyelmesen reflektálni, hogy Exczellencizád is a miseszolgálatot a halasi katholikusok számára kívánta. De majsai plebánus uram magával Majsáról hozott hallgatókat, még pedig districtuális tiszteket, mintegy brachiumot, és ebből következett a botránkozás." Püspök: „Halljátok-e? ez már csak fortély; nem mondom hamisságnak, de mondhatom fortélynak, hiszen nem mehet a plébánus a pusztára pápistákat keresni, és odakinn a pusztán nem szolgálhat misét." Küldöttek'. „Maga Exczellencziád bölcsen tudja, hogy nálunk pápista lakos nincs több két személynél. Kérjük mély alázatossággal, hogy azért a két személyért ne kívánja a várost terhelni, maradjon más jobb időre, hadd pihenjen szegény városunk sok terheltetései alatt." Püspök: „Epen azt akarom, hogy több legyen és szaporodjanak. Jobb időket nem érünk, épen most legjobb időkben vagyunk, nem jó másszorra halasztani. Az Isten is úgy parancsolja, hogy nem holnap, hanem mindjárt kell cselekedni a jót. Azonban nemcsak ketten vannak pápisták, hanem vannak apostaták is, kik felől írtam főkapitány úrnak és már inqusitio peragáltatik irántuk. S látjátok-e, hiszen a pápista cselédeket is azóta mind elbocsátottátok, de ezután nem veritek ki a pápistákat." Küldöttek: „Mi nem verjük ki és eddig sem vertük ki a pápistákat, hanem mi okból mennek el tőlünk, ezen akasztói plebánus úr levelének kópiájából méltóztatik Exczellencziád bölcsen által látni." Püspök: „Szeretem, hogy ezt a kópiát produkáltátok ; épen azt kívánom, hogy úgy ne éljenek, mint a barmok, azért kívánok hozzátok plebánust adni, hogy azokat vigasztalják." Küldöttek: „Mi ezáltal legitimáljuk magunkat, hogy nem mi vagyunk az okai, hogy némely pápista cselédek elmennek tőlünk." Püspök: „A törököt, ráczot kérném: engedne kívánságomnak ; ti pedig azt akarjátok, hogy azokat az én juhaimat, híveimet ott a farkasok közt éhen-szomjan hagyjam lelki vigasztalás nélkül." Küldöttek: „Méltóztassék Exczellencziád mégis 3 vagy 4 hétre való respiriumot engedni, míg újra odahaza Exczellencziád akaratjával relatiót teszünk." Püspök: „Azt akarjátok, hogy azon idő alatt Bécsben az udvarnál instáljatok. Nem bánom, menjetek akár a császárhoz, akár a királyhoz, akár a kanczelláriához, akár a konzíliumhoz ; nekem van kalamusom, s ha föl nem megyek is, tudok dolgozni. Voltam én azóta odafen s tudják, micsoda Halas. Megmondom én világosan, hogy a mit magamban föltettem, véghez is viszem, mert én tudok ám előre gondolkozni, és nem az elein, hanem a végén kezdem a dolgot. Reménylem, engem jól ismertek, vagy csak híremet hallottátok, miket cselekedtem Pápán és másutt. Azt is megcselekszem a mit elkezdettem. Lássátok, mit nyertek. Én éppen azt akarom, hogy Bécsből parancsolatot hozzatok reám, és bár jól megpirongatnának, akkor még mérgesebb leszek és nagyobb kárát