Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-10 / 28. szám

Kérdjük a revízióval mindinkább hallgató tisztelt néppártot: kívánja az 1868. évi LIII. t.-czilck 12. §-ának revízióját is'?! Homola István. MISSZIÓÜGY. Az országos protestáns árvaház 45-ik munkaéve. A magyarországi testvér protestáns egyházak közös szeretet-intézménye, árváinknak a szülői gondviselést és nevelést helyettesítő otthona, az országos protestáns árva­ház, közeleg fennállásának félszázados évfordulójához. A választmánynak 45-ik évi jelentése van előttünk. Év-év után tágul a munkakör; a növendékek létszámának emel­kedésével egyre nehezebb feladat hárul választmányra, igazgatóra, tanítókra egyaránt. De jól esik látnunk, hogy a feladatok szaporodásával egyre fokozódik a munkakedv is. A szeretetnek lelke legyőz minden akadályt; a komoly igyekezet és megfeszített munka nyomán ott fakad az áldás a növendékek előmenetelében, a nevelő-otthonhoz ragaszkodásukban, hálás szivüknek őszinte megnyilatko­zásában : alázatossággal Isten iránt, gyermeki bizoda­lommal vezetőikkel szemben. Hogy mily erkölcsi ered­ményeket ért el az intézeti nevelés, tanúsítják a távozó, vagy az intézettől már régebben megvált, s az intézetet alkalomadtán ismét meglátogató volt növendékek beszédei, a melyeknek hálás, elismerő hangja megindítja szívünk belső érzéseit. Csak két esetet említünk meg. Egy úri­asan öltözött férfi lép az igazgató irodájába és elmondja, hogy ő egy külföldi biztosító czógnek a képviselője. Tovább nem tudott beszélni, szavait elnyomta zokogása. Végre megszólalt és elmondotta, hogy 32 évvel ezelőtt növendéke volt az intézetnek. Külföldre szakadt, Isten kegyelméből ma már szép állása van. „A hála és szere­tet vezetett ide — mondotta — hol gyermekéveimben oly sok boldog napot töltöttem!" A másik az intézetből a közelmúltban kibocsátott leány, ki éjjel varr, nappal tanul, hogy megszerezze tanítói oklevelét. „Küzdelmem mellett — írja leveleiben — sohasem feledkezem meg az intézetről és nem tudok elég hálás lenni azon jókért, a melyekkel engem előkészített az élet küzdelmeire; mert mintha most is hallanám a jóságos tanácsokat, a melyekkel megismertette velem és lelkembe véste a val­lás boldogító tanait, a vallást, mely minden balsorsomban vigasztal, munkára buzdít, megtanít minden perczem elkiismeretes felhasználására". Az egyesület a segélyben részesült árvákon kívül az 1903. évben 124 árvának vette fel testi és lelki gon­dozását. A budapesti árvaházban neveltetett 101 gyermek, a rozsnyói evang. árvaházban elhelyeztetett — évi 300— 300 korona tartásdíjért — 15 gyermek, vidéki csalá­doknál neveltetett — fejenként évi 200 koronáért — 8 árva. 35 künnlakó árva segélyezésére fordíttatott 3440 korona. Összesen tehát 159 szegény árva élvezte az intézet emberbaráti munkálkodásának gyümölcsét Az 1903. évben 51 folyamodó közül csak 26-ot lehetett fel­venni a rendelkezésre álló fedezet arányában. A 26 új növendék közül 14 iparos gyermeke, kereskedőé 1, tiszt­viselőé 10, theol. segédtanáré 1. Illetőségi helyüket ille­tőleg van köztük 9 fővárosi, 16 vidéki, 1 horvátországi. Egy növendék — testvéri viszonzásképen — átvétetett a Nagypénteki Ref. Társaságtól. Az intézetből végleg kibocsáttatott 22 növendék, 17 fiú és 5 leány. Ez utóbbiak közül egy mint okleveles tanítónő hagyta el az intézetet, 1 pénzintézeti hivatalnok lett, 2 folytatja tanulmányait, az ötödik pedig egészségi okokból áthelyeztetett Rozs­nyóra. A fiúk közül 6 iparos, 1 kereskedő, s 5 a tanulói pályát választotta, hozzátartozóinak átadatott 3, egy nö­vendék a pécsi honvéd hadapródiskolába vétetett fel in­gyenes növendékül a székesfőváros alapítványára, 1 pedig fogtechnikus-gyakornok lett. Az intézet hat osztályos népiskolájában 68 növendék részesült oktatásban. Középiskolába járt 34 növendék, kik egytől-egyig jeles magaviseletűek, közülök egy 300 ko­rona, ismét egy 140 korona ösztöndíjba részesül jeles előhaladásáért. Megjegyeszíik, hogy a kezünk alatti választ­mányi jelentés még több jeles középiskolai növendék jutalmazásáról is emlékezik, de az összeg feltüntetése nélkül. A protestáns árvaház vagyoni viszonyait illetőleg még mindig nem beszélhetünk teljesen konszolidált álla­potokról. Igaz, hogy az előirányzott 7723 korona hiány­nyal szemben csak 3190 kor. 80 fill. hiány mutatkozik. Ezen a bajon mindenesetre segíteni fog a Maclas-féle hagyaték, a melyből évi 10,000 korona fog már a folyó évtől kezdve kiutaltatni. De ez az évi dotáczió csak addig tart, míg a ref. leány árvaház, a melyre a vagyon hagyományoztatok, tényleg felállíttatik. Indokolt tehát a választmány takarékossága. Legszomorúbb dolog, hogy az adományok összege évről-évre csökkenőben, a tagok száma is fogyóban van és a választmány jelentése sze­rint örülhetünk, szerencsének tarthatjuk, ha a 313 rendes és 68 rendkívüli tagot megtarthatjuk. Igazat adunk a jelentés szavainak: propagandát kell csinálni a tagok létszámának emelésére! A választmány nőtagjai dicsé­retes buzgólkodást fejtenek ki minden évben a kará­csonyi gyűjtés körül. Különösen báró Dániel Ernőné ő nagyméltósága és Kovácsy Sándorné ő méltósága, a kik ketten 2000 koronánál nagyobb rendkívüli bevételhez jut­tatták az intézetet. Rövid ismertetésünket a választmány jelentésének zárszavaival rekesztjük be, A protestáns nőkhöz intéz­zük végszavainkat. Karolják fel továbbra is az árvák ügyét szivük egész szeretetével, gyűjtsenek tagokat és lelkesítsék azokat, a kiknek módjukban áll áldozatot is hozni e nemes czélért. Istenbe vetett bizalommal hisszük, hogy vállvetve munkálkodván, a jövőben még több árvának enyhíthet­jük helyzetét s reméljük, hogy árvahazunk, mely biztos asziluma volt eddig is sok-sok elhagyatottnak, élni, fej­lődni és virágozni fog! Sárközi. KÜLFÖLD. Kálvin János szülőföldjén. A kultura és a nép. A pikardok. Pont l'Eveqne és régi temploma. Noyon. Kálvin-utcza. A „L'ami de l'ordre" néháuy sora. A Kálvin­telekről. „A Szarvas vendéglő". A „Hőtel de Francé". Egy régi épületrész. A czivilizácziónak van valami univerzáló, nivelláló ereje; az egyes vidékek lakosainak sajátos, megkülön­böztető jellege évről-évre lassankint elmosódik, a gyár­ipar ós annak czikkei pl. kiszorítják az eredeti háziesz­közöket, a régi nemzeti viselet helyet enged olyannak, a mely bizonyos kozmopilitikus irány képviselője. Nagyobb városaink házai akár a Rajna, akár a Tisza mellékén emelkednek azok, egymás képére vannak formálva. El-

Next

/
Thumbnails
Contents