Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-03 / 27. szám

tását, a prédikátoroknak filiákba járását, püspökök és seniorok vizitáczióját, apostasiát, vegyesházasságok kötését, azokból született gyermekeket, róm. kath. ünnepek megtartását, az egészen árváknak pápista hitben neveltetését, prot. mesterembereknek a róm. kath. proceszsziókban résztvevését stb. stb. illetőleg a protestánsok elnyomására és sérelmére kiadattak: egy roppant tért nyitottak a plebánusoknak a kémkedésre, a prot. prédikátorok és egyházak bosszantására és rettegtetésére, melyet azok nagy készséggel és szívtelenséggel kultiváltak is; s annyival inkább, mivel a püspökök részéről újra és újra keményen parancsoltatott az espereseknek és plebánusoknak, hogy kerületükben és plébániájukon a predikánsok részéről mihelyt legkisebb kihágást vesznek észre, azt minden késedelem nélkül egész körülményességgel jelentsék. S azok, mint hű és engedelmes szolgákhoz illik, hódoltak a parancsolatnak .„Egyremásra jelentették, a mit észrevettek, sokszor azt is, a mit nem vettek észre. Fáradhatlanok voltak az örökös bosszantásban, kitartók a vádaskodásban, s egyátalában nem féltek a megyét, kanczelláriát, konziliuinot gyakran egészen frivol dolgokkal terhelni és zaklatni, az ország nagyjait pedig élőszóval mint instáncziákkal ellenünk tüzelni".* S ki tudná elmondani, hányszor újíták fel a farkas és bárány meséjét. Ok zavarták meg az ártatlan prot. község békéjét s aztán mégis ők vádaskodtak, még pedig többnyire eredményesen, a mint ennek maguk a halasiak csak nemrégiben szemmellátói voltak, midőn a szintén újabb telepítésű Keczel falu plebánusának vádaskodásai folytán s az engedelmes Pestmegye rendelésére Laczkovics Imre szolgabíró a szomszéd vadkerti kálvinistáknak oratoriumát egy kalocsai kanonok és több plebánus jelenlétében a keczeli és akasztói pápistákkal széthányatta és a földdel egyenlővé tétette; a helytartótanács pedig rendeletileg parancsolta meg a lakosoknak, hogy úrvacsorával élés czéljából Halasra ne járjanak, s gyermekeiket keresztelés, házasulandóikat esketés végett Pápai Mihály prédikátorhoz ne vigyék, hanem mindenféle vallási dologban ennekutána a keczeli plebánus szolgálatával éljenek. Ily nehéz viszonyok közt, s mert bizonyosan történtek náluk is több oly dolgok, melyek miatt tartaniok lehetett a közelükben ólálkodónak bosszújától, nagyon megfontolandó dolog volt, hogy mit tegyenek? az összeírásból eredhető veszedelemnek vagy a majsai plebánus haragjának eltávoztatását vegyék-e munkába? Hosszas tanakodás után végre is operám Parocho commodare decreverunt. Elkészítették tehát és elküldték a pápista keresztyénekről való kimutatást, s aztán várták, hogy mi fog következni?** Földváry László, váczhartyáni ref. lelkész. BELFÖLD. Házassági statisztika 1902. évről. A másfélévig tartó ex-lex miatt a kormány 1902. évi .jelentése a statisztikai évkönyvvel együtt csak ez év május havában jelenhetett meg, azért ezen hivatalos adatok alapján csak most közölhetjük az 1902. évről szóló hitfelekezeti statisztikai adatokat. Az 1902. év a házasságkötések szempontjából normális esztendő volt. A házasságok abszolút száma az utolsó években majdnem állandóan 170 ezer körül mozog * Dunám, egyházk. jegyzőkönyve. A gen. seribánok az 1761-dik évet megnyitó sorai. ** U. o. lásd Halast. s minthogy a népesség szaporodásával nem tart lépést, az ezer lélekre eső házassági arányszám évről-évre csökken valamivel. A lefolyt évben 169,029 házasságot kötöttek a Magyarbirodalomban. 146,671-et Magyarországon ós 22,358-at Horvát-Szlavonországokban. A házasságkötések aránya a népességhez a társországokban jóval kedvezőbb, mert ott ezer lélekre 9'1 házasságkötés esett, míg az anyaországban csak 8'6. A felbontott házasságok száma 125,727 volt, és pedig halál által 123,066, elválás folytán 2,661. A kötött házasságok többlete tehát 43,302. A társországok ebben a tekintetben is kedvezőbb arányszámot értek el. Az egyes törvényhatóságok közül aránylag a legtöbb házasságot kötöttek Bács-Bodrog (ezer lélekre 10'6), Torontál (101), Tolna (101), Pozsega (10'8) és Szeréin (10'2) vármegyékben. Ellenben leggyengébb volt a házasodási kedv az ország nyugoti vármegyéiben, Sopronban (7*2), Mosonban (7'3) és Vasban (7"3), továbbá néhány törvényhatósági jogú városban: Komáromban (6'0), Győrött (6'7), Váradon (6'3). Fiume abnormis házasságkötési arányszáma (41) némileg javult. Hónapok szerint tekintve a házasságkötések elosztását, legtöbb házasság ezúttal is november és február hónapokra esik: az összes házasságoknak 35'5%-a. A mezőgazdasági munkák idején (július, augusztus) és az egyházi böjt hónapjaiban (márczius) legkevesebb a házasságkötések száma. Horvát-Szlavonországokban, hol a protestáns felekezetek csak csekély számban vannak képviselve, sokkal jobban érvényesül a böjt hatása, mint az anyaországban; pl. novemberben hetvenszer annyi volt a házasságok száma, mint deczemberben. A házasságra lépők korviszonyai nem mutatnak feltűnő változást. A fiatalkorban házasalók aránya, mely a nyugateurópai viszonyokhoz mérten nálunk különben is igen kedvező, a mult évhez némileg javult is. A vőlegényeknek ugyanis Magyarországon 45'8, Horvát-Szlavonországokban 53'8 százaléka 25 évesnél fiatalabb volt ; a menyasszonyok közül pegig Magyarországon 41"3, a társországokban 44"7 százalék 20 éves kora előtt ment férjhez. Általában véve a házasulóknak egymáshoz való korviszonyai is elég helyes arányban álltak egymással, a mennyiben az összes házasságoknak közel 70%"a olyan, a melyben a vőlegény 30 évesnél, a menyasszony pedig 25 évesnél fiatalabb volt. A házasulok családi állapota szempontjából tekintve a házasságokat, az össze s házasságoknak 82'6 százaléka volt olyan, melyben mindkét fél első ízben (protogam házasság) lépett házasságra. A tiszta poligám, vagyis olyan házasságok, melyekben mindkét fél özvegy vagy elvált, az összes házasságoknak csak 6'7 százalékát tették. Özvegy férfiak azonban háromszor annyi esetben (13'917) választottak a hajadonok közül feleséget, mint a legények az özvegy nők közül (4*369.) A házasulok felekezeti viszonyai nagyjából megfelelnek annak az országnak, a melyet az egyes hitfelekezetek az össznépességben elfoglalnak. Ág. h. ev. vőlegény 1902-ben Magyarországon: 7'5, ev. ref. 14'2, menyassony ág. h. ev. 7'4, ev. ref. 13'9; Horvát-Szlavonországokban ág. h. ev. vőlegény 1'5, ev. ref. 0'6, menyasszony ág. h. ev. 1*5, ev. ref. 0"6. 1902-ben leginkább a két görög felekezet vette ki részét a házasságokból; úgy az anyaországban, mint a társországokban nagyobb a két felekezet aránya a házasságkötők közt, mint az összes népességben. Horvát-Szlavonországokban ezeken kivül még az ág. h. ev. szerepelnek nagyobb arányban. Az 1902. évi házasultakat vallás szerint a következő táblázat tünteti fel: