Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-03 / 27. szám

tudatlannal annak életét és küzdelmeit, a ki mind­járt fejedelemsége kezdetén első kötelességének ismeri gondoskodni arról, hogy „legyen hol a keresztyéni gyülekezettel együtt igazán mi Istenün­ket tisztelnünk clicsérnünku . Bocskay müve, a bécsi békekötés, magyar protestáns egyházainkra "nézve az első államalkotó szerződés, — így nevezik közjogi nyelven — a mely államjogilag, tehát csak a korona és a nem­zet együttes akaratával, törvény utján megváltoz­tatható módon biztosítja a protestánsok vallás­szabadságát. Első erős fundamentuma a szabad vallásgyakorlatnak, a melyet az abszolutizmus és a jezsuitizmus egyesült ereje hazánkban több mint egy félszázadig hiába igyekezett megingatni. A bécsi békével nyílik meg az egyházi életnek addig elfojtott áradata. Ez ellen, mint alapbiztosíték ellen irányulnak a későbbi támadások, ezen törik meg elvégre is az ellenség makacs akna-munkáj a, a mikor a felvilágosult korszellem elnémítja a sötét középkor még sötétebb lovagjait. Ez a békekötés Bocskay politikai bölcsesé­gének és erélyének eredménye. A magyar pro­testantizmus a XVII. század elején már erős fej­lődésnek induló fa volt, a melynek gyökerei ezer­szeres csavarodással ágaztak el a fogékony lelkek termő humusában. Es a mikor a magyar király kormánya es a főpapság a XVI-ik szazad végén nagy mohósággal igyekezett a déli és keleti Német­országban nagy méretekben megindult ellenrefor­mácziót nálunk is diadalra juttatni, akkor följajdult a nemzet óriási többsége, mert észrevették, hogy a magyar protestantizmus életfájának gyökereire irá­nyított csapás a nemzeti érzés összes húrjait is elmetszi. Ebben a forrongó időben jutott az előbb 1 abancz Bocskay eszébe a mentő gondolat: Magyar­ország számára magyar nemzeti politikát kell terem­teni. És miután a hit és lelkiismereti szabadság a legszorosabb összefüggésben áll a politikai szabad­sággal, Bocskay a maga nemzetmentő politikai rend­szerének megépítésében fősúlyt helyezett a lelkiisme­reti szabadság elvére. Abban a korban, a melyben -— mint egyik kiváló történetírónk mondja — Spanyol­ország máglyáin az eretnekek ezrei égtek el, mely­ben Németalföldön a protestantizmus az oltárok százait rombolta szét, —- midőn Francziaország­ban a szent Bertalan-éj orgyilkosai a hugenottákat irtották, mikor Angolországban a pápaság meg az új hit hívei egymást felváltva kerültek bör­tönbe és vérpadra; -— mikor a délvidéki osztrák tartományokban a nép legjavát űzték ki szülő­földjéről protestáns hite miatt, midőn Németország­ban a protestantizmus kebelében is megkezdődik az áldatlan testvérharcz: ebben a nehéz időkben Bocskay Istváné és a mellé sorakozó magyar nemzeté a dicsőség, hogy magyar egyházpolitiká­jukkal, az indogermán kultura talaján megneme­sedett turáni faj türelmes világszemléletével Európa népeit a keresztyéni szeretet és kölcsönös türelem magasztos tanaira oktatták. De ne írjunk e helyen történetet. Ennyiből is látjuk, hogy a história lelke a nagy emberek története. És a történet lelke itt van körülöttünk, irányítva egyházi munkánkban, bátorítva és erő­sítve küzdelmeinkben. Bocskay müvén nem diadal­maskodott az idő. Sohasem láttam az igazságot elhagyatni, mondhatjuk rá az írásnak szavaival. És erős a hitünk, hogy sohasem is fogjuk elha­gyatva látni. Ezzel biztat bennünket egyházi mul­tunknak sok dicsőséges küzdelme, a melyeknek eredménye törekvéseink igazságát sankczionálja. Ezért hangsúlyozzuk, hogy az igaznak emléke­zetét áldanunk, terjesztenünk kell. Szabadságunk megvan, de küzdelmeink még nem értek véget. A régi ellen, ha nem is a mult nyilt támadásai­val, de annál veszedelmesebb módon igyekszik erőink megtörésére. Magyar Sionunk őrei, ne engedjétek magatokat a hamis ellenségnek gonosz álnoksági által megcsalattatni! A régi hittel, ős apáink istenfélelmével és bízó reménységével áll­jatok résen az egyház falain. És míg kezetek fárad a gyönyörűséges iga terhében, vizsgálódó lelketekkel lássátok meg a magyar protestáns egyház dicsőséges múltját, a lélekemelő esemé­nyeket, a legszentebb eszmék bajnokait és a mi­dőn az idő egyenletes forgása elhozza reánk az ő emlékezetüknek idejét, ne késlekedjetek hívni bennünket, ezt mondván: jertek, fonjunk koszorút az ő homlokaikra, mert bizony megérdemlik! . . . Molnár János. Híres egyházi szónokok. Nem világ szerint való nagyságokról emlékezem. Egy-két igazi prédikátor arczképét óhajtom közölni, a kiket a köznapi élet szürkeségéből, a tudomány komoly csarnokából, vagy a nagyobb méltóság fényköréből is nemesen emel ki a keresztyén hitnek ereje és a Carlyle hősei közé állít meggyőződésüknek és cselekedeteiknek tiszta^ harmóniája. A kik az ifjúság álmával, majd a férfikor tetterejének minden megfeszítésével keresték az életeszményt, az egyedüli nagyot, kezdő- és végokot, a teremtő, megtartó, igazgató és megszentelő hatalmat: a magasságos Istent. Es megtalálva Őt, hirdették és cselekedték az embernek fődolgát. Nem eget-vívó nagy-Első magyar tejgazdasági gép- és eszközgyár Teavajat FUCHS és SCHLICHTER, Budapest, VI., Jász-utcza 7. eszközök a legjobb kivitelben és legjutányosabban szállíttatnak. B4T Árjegyzék és költségvetés irigyen és bérmentve.

Next

/
Thumbnails
Contents