Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-17 / 3. szám

TÁRCZA. A Carolma Resolutio előzményei. Eleonora Augusta leirata. A magyar protestantizmus az utrechti kongresszuson. Az 1712—15. országgyűlés. Ráday Pál felirata. A r. lath. klérus panaszlevele. Az 1714 ápr. 28-iki királyi leirat. Az 1715. évi XXX. és XXXI. t.-czikk. (Folytatás és vége.) Az előbbiekben reámutattunk az 1681. XXV. törvényczikk veszélyes záradékára. A folyamodók most e felterjesztésben azt kérik, hogy eltávolítván a földesurak erőszakoskodását, e törvényczikk az előbbi s a vallásszabadságot biztosító törvényekkel eredeti értelme szerint magyaráztassék meg. A folyamodvány során ismételve kiemelik, hogy semmi új engedményt nem kérnek, hanem csupán azt, hogy a régebbi törvényeket eredeti tisztaságukban állítsák vissza. Az evangélikusok úgy az 1608. XIII. törvényczikk, mint az 1609. XLIV. törvényczikk értelmében mindenféle hivatalt és méltóságot viselhessenek, házassági ügyekben a szentszék elé ne idéztessenek, hiszen az 1647. XV. törvényczikk ennek ellenemond. A közbéke sürgősen követeli, hogy távolíttassék el minden, a mi a törvényekben nincsen, ellenben a törvény életbe lépjen Némely város mint privilégiumot azt a jogot nyerte, hogy benne evang. vallású meg ne telepedhessék: töriütessenek el az efféle kiváltságok. A szabad vallásgyakorlat elvéből foly, hogy az evangélikusokat ne kényszerítsék a r. katholikus körmeneteleken stb. való részvételre; de ugyancsak a szabad vallásgyakorlat elve megköveteli, hogy a papok, tanítómesterek számát meg ne kössék, mint ezt Sopronban, Selmeczen, Körmöczbányán, Trencsénben tették. A mi ama XXVI. törvényczikknek az egyházi vagyonra vonatkozó intézkedését illeti, erre nézve megújítják az 1708. évben benyújtott kérésüket és hiszik, hogy ő felsége meg fogja nekik adni azt, a mit előde az akkori zavarok miatt nem adhatott meg. Általában véve kérik, hogy adja a kormány vissza azon templomokat, imaházakat, kápolnákat, papilakokat, iskolákat, alapítványokat, kegyes alapokat, legyenek azok akár szőlőkben, földben, rétekben vagy más vagyonban, melyek a soproni országgyűlés aktáiban föl vannak sorolva s melyeket az előző békekötések ellenére, a nyilvános jog ellenére, tőlük elvettek volt. Névszérint adja vissza a kormány az 1647. VI. törvényczikkben és az 1649. XI. czikkében felsorolt, számra nézve 90 templomot, melyek akkor visszaadattak, de azóta ismét elvétettek. Sok olyan templomot is elvettek a r. katholikusok, a melyeknek ők semmi hasznát nem veszik (Ruszt, Bazin, Szakolcza, Libetbánya). E felterjesztés nem találta készületlenül az ellentábort. Míg a király a félve, remélve várakozó protestánsokat jul. 11 -ki leiratában egyszerűen értesíté arról, hogy a vallásukat illető soproni és pozsonyi törvényczikkek meg fognak tartatni, addig a r. kath. főpapság s a vele tartó urak a maguk részéről is beterjesztették feliratukat. A protestánsoknak fentebb érintett beadványa kérvény jelleggel bír s a bajok forrására rámutatva, a soproni végzések és az előbbi békekötések (1606, 1645) között az összeegyeztetés szükséges voltát hirdeti, addig a római egyház hívei 'kizárólagosan a soproni törvények álláspontjára helyezkedve, támadólag lépnek fel. Szerintük minden viszálynak, súrlódásnak okai a protestánsok, mert az érintett törvényt megtartani nem akarják. A két evangeliumi egyház vezérférfiai fájlalták, hogy a többször említett 1684". XXV., XXVI. törvényczikkek árnyékot vetettek ama szabadságra, melyet a nemzet hőslelkű fiai fegyverrel kezükben szereztek, s e szabadságot szeplőtlen tisztaságában akarták visszaállítani: a római egyház vezető férfiiai. semmit sem láttak, semmiről sem akartak tudni, ama soproni végzéseken kivül, melyek az Explanatio Leopoldina-val egyetemben — szerintük — a régi békekötések érvényét úgy is megszüntették Ebben van a protestáns és r. katholikus felfogás között a nagy különbség. Az események előrevetették árnyékukat: az az álláspont fog győzni, a melyikhez az udvar csatlakozik. Melyik lesz ez ? e fölött kevesen lehettek kétségben. A prímásnak és a püspököknek panaszló-leveléből erősen kiérzik, hogy a római egyház előnyös helyzetét akarja is, tudja is felhasználni. Élesen kiemeli e felirat, hogy a protestánsok a soproni artikulusokat nem tartják meg: íme prédikátoraik mindenfelé működnek, sőt gyakran álruhában is (saepe etiam transvestitos) bejárják tanítva a vidékeket, a r. katholikus ünnepeket nem tartják meg, iskoláikban theologiai, sőt még bölcsészeti tárgyakat is tanítanak. E fölterjesztés behatóbb részletezését itt annyival inkább mellőzhetjük, mert az alább ismertetendő kir. leirat előttünk annak tartalmát feltárja. „Jóllehet — így kezdődik a leirat — nemcsak az 1709. decz. 12-iki, 1710. nov. 10-iki s 1711. szept. 28-iki cs. k. rendeleteinkben, melyeket a béke érdekében a megyékhez intéztünk, hanem az 1681. XXV., XXVI., az 1687. XXI. törvényczikkekben is meghagyatott, hogy az ágostaiaknak és helvét hitvallásúaknak semmit ós semmi ürügy alatt sem szabad újítaniok; daczára annak, hogy kijelentettük, hogy a legutóbbi mozgalmak alatt létrejött intézményeket — mint a melyek ipso facto törvénytelenek — nem szabad fentartaniok; daczára annak, hogy elrendeltük ... hogy addig is, míg ez ügyben bizottság küldetik ki, mindent abban az állapotban kell fentartani, melyben ama forrongásokat megelőző időben voltak : az említett ágostai és helvét hitvallásűak (Augustanae et Helv. confessionis sequaces) nemcsak említett kegyes rendeleteinket, hanem... országgyűlési határozatainkat sem akarják megtartani, sőt nagyon is visszaélnek azon jóindulattal, melyet irántuk a jó béke érdekében tanúsítottunk, a mint ez úgy az esztergomi érseknek, az ország prímásának, mint a többi püspököknek ... jelentéseiből kitűnik. Nevezetesen több megyében, a hova a gonosz emlékű forradalom idejében az említett XXV. és XXVI. törvényczikk ellenére bevitték vallásuk gyakorlatát, még most is jogtalanul gyakorolják azt. Imaházaikat, kápolnáikat, a nemesek és főurak számára engedélyezett épületeiket... úgy kiszélesítették, hogy ... azokat mindenki használhatja. Nemcsak engedélyezett helyeken... hanem csaknem minden nemesi házban meghonosodott a nyilvános istentisztelet; széltében gyakorolják a lelkészi teendőket (parochialia munia), tanítókat tartanak az engedélyezett helyeken kivül is. Ehhez járul, hogy az engedélyezett helyeken számfeletti prédikátorokat is alkalmaznak..., iskoláik számát növelik, azokban theologiai és bölcsészeti tárgyakat adnak elő.... A prédikátorok ós segédjeik gyakran álöltözetben felkeresik a szomszédos helységeket, ott titokban istentiszteleteket tartanak, a plébánosok jövedelmeit csonkítják... s így Isten egyházát megcsalják (taliter ecclesias Dei defraudari). Az ország törvényei által megszabott ünnepeket nem tartják meg, tiltott időben, mint a minő az advent, a nagyböjt, botrányos módon (cum scandalo) lakodalmakat, tánczmulatságokat tartanak. Mások még más kihágásokat is követnek el, melyeket az érintett forrongások előtt megtenni nem lehetett; kihá-