Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-19 / 25. szám

A próba-énekeskönyv bírálata. A próbakiadásban megjelent énekeskönyv legrövidebb, de legkorrektebb birálata ebben volna kifejezhető: nem sikerült. De mivel ez a könyv egyrészt egy mind társadalmi tekintetben, mind szellemi erejénél fogva magas nivón álló s az egesz magyar református egyház megbízásából működő testület 30 éves munkálkodásának gyümölcse, másrészt pedig az egész magyar református közönség vallásos kedélyének kifejezésére volna hivatva: szükségesnek tartom, hogy vele minél többen s minél behatóbban foglalkozzunk. A szempontok, melyekből e munka bírálandó, a következők: 1. Szükséges volt-e a használatban levő énekeskönyvünk helyet új énekeskönyvről gondoskodni: a) szöveg, b) zenei tekintetben'? 2. Helyes-e sok megszokott s kedves dallamnak egyszerű kihagyása? 3. Helyes-e az egyes énekeknek új dallamokra való átvitele? 4. Helyes-e a dallamoknak a koralikus zenemodorból az ütemes zenére való átvitele? 5. Nem fog-e a hívek seregében zűr-zavart támasztani ezen minden átmenet nélküli felcserélés? Az első kérdésre tehát, hogy t i. szükséges volt-e új éiiekeskönyvről gondoskodni, az a feleletem, hogy igenis szükséges volt! Még pedig: a) szövege szempontjából. A most használatban levő énekeskönyvünkben igen sok olyan kifejezés van, melyek a mai ízlésnek nem felelnek meg, sőt olyan fogalmak drasztikus kifejezői, melyeknek értelmezése még nagy körülírásokkal is igen nehéz, vagy épen lehetetlen. Pl. az 51-ik zsoltárban „Mosogass jól meg fertelmességimböl, Mikkel fertőztettem életemet". A 125-ik dicséret kifejezése: „A szüzesség az a legdrágább kincs, Melynek ára egész világon nincs". A 173-ik dicséret 2. v. egész terjedelmében: „Szomorkodom undok bűneimért " stb. Hisz mindnyájan ismerjük azokat a darabokat, melyek akár specziális nemzeti vonatkozásaiknál, akár ízléstelen és drasztikus stílusuknál fogva vagy átdolgozandók, vagy egészen kihagyandók. De már pusztán csak a változtatás kedvéért a megszokott és erőteljes kifejezéseket újakkal cserélni fel, helytelen dolog. Pl. a 80. zsoltár 1. v.-nek 2. sorát „És Józsefnek vezérlő ura" így helyesbíti: „Te népednek vezérlő ura". Miért szükség „József*-et a „nép"-pel felcserélni? Tán hogy nemzeti vonatkozás van benne ? Hisz az Izrael szó is ugyanolyan vonatkozású! Mért nem cseréli fel ezt a fogalmat is a „Mindenség"-gélt Azután meg az ó-testamentomi történetnek egyik legszebb, legkedvesebb, legtökéletesebb alakja épen József. Miért kerüljük hát azokat a vonatkozásokat, melyek egy-egy gyönyörű történetet, hősének felemlítése által jobban s könnyebben emlékünkbe idéznek, mint egy órai magyarázat. De meg a Bibliában is Izráel pásztora Józsefet vezérli, mint a juhokat s nem pedig a népet! A 84. zsoltár 1 vers. utolsó sorában : „ Te hozzád élő istenem" helyett „Hajlékidba én istenem". Pedig a Bibliában is „J.z én szivem és testem kívánkoznak az élő erős Istenhez". A 86-ik zsolt. 1. vers. „Hajtsd hozzám, uram, füledet" helyett „Tekints meg, uram, engemet". Csakhogy míg egyrészről a Bibliában „Hajtsd le, uram, a te füledet, hallgass meg engemet", addig másrészről az eredeti szöveg logikusabb is, mert nem úgy hallom meg a távollevő panaszát, ha megtekintem^ hanem ha fülemet közel viszem hozzá! Vagy mit nyert akár formában, akár értelemben a 90. zsoltár azáltal, hogy a helyes nyelvérzéknek jobban megfelelő : „Mikor még semmi hegyek nem voltanak" sor helyett: „Mert a mikor még a hegyek nem voltak" tétetik? stb. Míg az egyes „átírok" oly szívesen igyekeznek egyik másik kifejezés megváltozatásával átírni a most általános kedveltségnek örvendő darabokat, addig a legkevésbbé sem vigyáznak arra, hogy nem csinálnak-e az értelemben zavart. Pl. a 37. zsoltár 1. versének két utolsó sora: „Mert, mint a széna, fű levágattatnak, Es mint a zöld fű, hamar elmúlnak" helyett e két sor tétetik : „Mert mint a kaszás előtt a zöld fű, Oly hamar elhervad a gonosz élete". Tán a kaszás után?! Vagy a 91. zsoltár négy első sora így hangzik: „A ki a felséges Úrnak Oltalmában lakozik, Es az ő nagy hatalmának Árnyékában nyugoszik". Az eredeti szöveg szerint „Es e nagy hatalmasságnak nyugoszik árnyékában". Melyik kifejezés a helyesebb? A magyar példabeszéd szerint „Nagy fa árnyékában könnyű hűvöst találni", „Jó az öreg árnyékában meghúzódni". És mint nem az öreg tapasztalatának árnyékában, úgy nem az Úr hatalmának árnyékában. A mily elvont fogalom a tapasztalat, ép oly elvont fogalom a hatalom; árnyéka egyiknek sincs, hanem van a birtokosának, stb. stb. Ugy-e azt tetszik vélni, hogy az ilyen birálgatás csak kicsinyeskedés. De az ilyetén keresztülvitt átdolgozás is részint kicsinyeskedés, részint nagyképűsködés ám! Hallottam olyan felfogást, hogy a poétika licentia feljogosította az írót, hogy bármennyire is eltérhetett a bibliai szövegtől, annyival is inkább, mert nekünk a zsoltárokra semmi szükségünk sincs, úgy hogy nyugodtan el is vethetők egészen. Úgy látszik, hogy az igen tisztelt Énekiigyi bizottságnak minden tagja költő volt s nem volt közöttük egyetlen indifferens vagy kritikus sem. a kik elfogulatlanul hasonlították volna össze az átalakításokat az eredeti szöveggel, az új alkotásokat az egészen kihagyottakkal Í9*