Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-12 / 24. szám

ellenkező eljárást, viselkedést tanúsítanának avagy foglalkozást folytatnának, — a 301. §. alapján a fegyelmi bíráskodás útján járjon el. Ezen határozati javaslatnak nagy tobbségileg elfogadásával a közgyűlés az igazgatótanács javaslata felett napirendre tért. Második napon az elutazott br. Bánffy Dezső helyett br. Kemény Kálmán elnöklete alatt folyt és végződött be a közgyűlés, melyen napirend előtt Simó Lajos egyházkerületi főgondnok utasította vissza egy helyi krajezáros lapnak ellene irányított azon alaptalan gyanúsítását, mely szerint főgondnoki minőségében a Fonciére-biztosító társaságtól a Szász Domokos halála óta tízezer korona évi járandóságot kap ; holott ő mint a nevezett társulat igazgatósági tagja évi 1200 frt tiszteletdíjat élvez ugyan, de ezzel szemben épen Ő enyésztette el a Fonciére költségvetéséből az igazgatóság díjazására fordított 18—20 ezer forintra rugó összeget, s neki sikerült odavinni a dolgot, hogy a kerület részvényei után ma megkapja már a 12 ezer forint jövedelmet, — nem említvén a régi idők óta általában, de különösen otthona körül az egyháziskolai czélokra áldozatkészségéből folytonosan fordítani szokott kisebb-nagyobb adományait, alapítványait, iskolának saját költségén építését, tanítók ellátását stb. Ugrón János egyházmegyei főgondnok és orsz. képviselő hozzászólván, feleslegesnek tartja, hogy egy Simó Lajos ilyen helyről keltezett vádak ellen védekezzék, mert őt önzetlensége és áldozatkészsége megvédi minden gyanúsítás és nemtelen vádaskodás ellen s (a közgyűlés lelkes éljenzése és helyeslése mellett) biztosítja a kerület őszinte tiszteletéről, nagyrabecsüléséről és szeretetéről. Egyes bizottságok jelentései után következett az ezen napra került tárgyalás legfontosabb pontja: az igazgató-tanács előterjesztése a theologiai fakultás vagyoni viszonyainak konszolidálása tárgyában, mely szerint a szigorúan megtartandó s most benyújtott normál-költségvetés keretében új jövedelműi jelöltettek meg: 1. a felavatandó lelkészek által fizetendő s papi javadalmuk 3%~ban megállapított díjak; 2. az egyházközségek által lélekszám után fizetendő 2 fillér, mely azonban egyes helyen a 200 koronát meg nem haladhatja. Javasolja továbbá az előterjesztés, hogy a theologusok segélyezésére részletes szabályzat dolgoztassék ki. A javaslathoz sokan hozzászóltak s különböző indítványokat tettek, így Kis Lajos étfalvi pap azt javasolta, hogy az egyházak köteleztessenek, hogy jövedelmük feleslegéből évente bizonyos összeget adjanak a theologia czéljaira; Jancsó Sándor nagyenyedi pap elismerve a javaslat érdemét, indítványozza, hogy még jobb előkészítés és véleményezés végett tétessék le az egyházmegyékhez. Ezt pártolták Gáspár János egyházmegyei főgondnok, Nagy Károly theol. tanár és Somogyi István főgondnok és alispán. Bartók György püspök felszólalásával védelmébe véve a javaslatot s annak egyes tételeit megvilágosítva, hangsúlyozza, hogy az egyházközségek vagyonát ő is sértetlenül fenn akarja tartani; de a theologusokra és tanárjelöltekre fordított oly sok költség és áldozat fejében méltányos, hogy az egyházközségek és az új lelkészek valami csekély viszonszolgálattal legyenek. Máskülönben elfogadja a Jancsó Sándor indítványát anynyiban, hogy az igazgató-tanácsi javaslatnak csak a hívek megadóztatására vonatkozó része tétessék le az egyházmegyékhez. A gyűlés ily értelemben határozott. Ezek voltak a gyűlés fontosabb határozatai. Benke István. NEKROLOG. Boesor Lajos. 1840—1904 E jegyzett név hordozójában egy tevékeny, munkás, közhasznú ember végezte be földi pályafutását, a ki Tolnavármegyében fekvő Tengőd községben a református egyház lelkipásztora és a Külső-Somogyi Református Egyházmegye esperese vala. E községben, a tanítói házban látta meg a nap világosságát, és a lelkészlakban hunyta le szemeit a halál álmára. Csak egy kis, szűk utcza, alig néhány lépés választja el e két házat, melynélfogva nem sok időbe kerül egyikből a másikba menni; de a tanítóház szülötte, míg a lelkészlakban megtelepülhetett és annak lakójává lett, az csak 39 év múlva történhetett meg, 1879. július 7-én, születésének épen évfordulója napján. Előbb képessé kellett magát tenni, hogy a lelkészlak lakója lehessen; s azután várni, míg annak lakója neki helyet engedjen. A képességet fokról-fokra emelkedve, megszerezte a gimnázium hét osztályának Pápán és a 8-ik osztálynak Kecskeméten végzésével 1857/8-ban; majd tovább folytatva tanulói pályáját, a theologiai tudományok hallgatására ismét visszament Pápára, melynek főiskolája a régebbi időben — míg Budapesten theologiai akadémia fel nem állitatott és ennek első éveiben is — a dunántúli vármegyék közül a dunamelléki egyházkerülethez tartozó Fehér-, SomogyTolna-, Baranyamegyékhöl való tanulóknak leginkább felkeresett helye volt. A még mindig kezeim közt levő tanulók névsorának jegyzékéből azt látom, hogy nevezett megyékből a dunamelléki egyházkerület theologiai akadémiájában Kecskeméten, a forradalom után, az ötvenes évek első felében négy osztályban mindössze 15-en voltunk: kik közül még ma is élnek, Baksay Sándor püspök Nagy-Peterdről (Baranya), Dömény József nagyberényi lelkész Mocsoládról (Somogy), Farkas József budapesti theologiai tanár Zámolyról (Fehér), Eötvös Sándor fülöpszállási lelkész Madocsáról (Tolna), Dúzs Sándor budapesti főgimnáziumi nyugalm. tanár Duna-Sztgyörgyről (Tolna), Mányoki Tamás nagy székelyi magyarajku lelkész Gyönkről (Tolna) és ugyancsak innen Tóth János karancsi lelkész és e sorok írója Somogy-Kilitiből. De Pápán csak az I. és II. theolog. osztályt végezte 1858/59. és 1859/60-ban, már a Ill-ik osztályt folytatni Budapestre ment az 1860/61. tanévre, és itt végezte a IV-ik osztályt is 1861/62-ben. A, theologiai tanfolyam bevégzésével az azon idők szokása szerint akadémikus rektor lett Pátkán (Fehérmegye), mely állásban csupán egy évet — 1862/63. tanévet — töltött, minthogy 1863-ban, a tanév kezdetén megválasztották Gyönkre az algimnázium egyik tanárának, mint az egyházmegye szülöttének előlegezett bizalomból, iskolai jeles képzettségének tekintetéből. Es az előlegezett bizalmat ki is érdemelte; a tanári széken a beléhelyezett várakozásnak teljes mértékben megfelelt, úgy hogy 4 évi működés után igazgató-tanárrá is lett s maradt állandóan, a míg tanárkodott. Pedig a tanárság mellett, 1870. évben, a gyönki magyarajkú lelkészi állomás megüresedésével ezen magyarajkú egyház által lelkésznek is megválasztatott és így kettős