Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-05 / 23. szám

meglehetősen elmosta. Mészáros Károly polgármesternek és Németh István egyházkerületi főjegyzőnek rövid, de meleg üdvözlő szavai és Dóczi Imre elnöknek azokra adott válasza után siettünk készen váró kocsiainkra szállni, hogy az eső elől fedél alá menekülhessünk. A gazdagon fellobogózott utczák és az ablakokból kitekintő kedves leány- és asszonyfejek mutatták, hogy milyen diszes lett volna fogadtatásunk, ha az idő ellenünk nem esküszik. S már-már azt hittük, hogy ez összeesküvés oly komoly, hogy egyéb szép terveinket is dugába dönti; mert hullott az ég áldása egész este és egész éjjel. De a mit mi összeesküvésnek véltünk, a mint másnap és a kirándulás alkalmával kitűnt, inkább jóindulat volt irántunk, a mely arra szolgált, hogy a mi szép és gyönyörködtető várakozott reánk, az még szebbé, még gyönyörködtetőbbé váljék Valóban, ha az ő hatalmától és jóindulatától függött volna, azt mondhatnánk, hogy még ezt is a rendező bizottság intézte így, csakhogy kirándulásunkat annál kellemesebbé tegye. Az elszállásolás és kedves házi gazdáinkkal megismerkedés után este a Griff-szállodában jöttünk össze ismerkedő-estére, a mely ismerkedéseivel, kedélyességével már előre is kellemesen hangolt bennünket a következő napokra. Másnap reggel, a gyűlés első napján a templomba sereglettünk össze, hogy Isten áldását kérjük munkálkodásunkra. A parókhia udvarára eldugott, de belől elégtágas és díszes templomban lic. Rácz Kálmán főgimnáziumi vallástanár mondott buzgó imádságot. Istentisztelet végeztével pedig a szép és minden tekintetben modern berendezésű új-kollegium tornacsarnokába vonultunk a díszgyűlés megtartására. Az elnöki emelvényen Dóczi Imre elnök, dr. Antal Géza alelnök, Antal Gábor és Oyurátz Ferencz püspökök, dr. Beöthy Zsolt, Ihász Lajos főfelügyelő és a tisztikar, az első széksorokban pedig Kolossváry József főispánnal és Koller Sándor alispánnal élükön Veszprémvármegye és a város notabilitásai, valamint Pápa intelligens hölgyei foglaltak helyet. Dóczi Imre elnök, mint mindig, úgy most is gazdag tartalmú beszéddel nyitotta meg a díszgyűlést. Beszédében legelső sorban is azzal a szolidaritással foglalkozott, a mely a mint kezdettől fogva megvolt, úgy ma is megvan a kálvinista iskolák és az egységes magyar knltnra között; és a leghatározottabban visszautasította az „Egyetértés" május 8-diki számának amaz alaptalan vádját, mintha egyesületünk a magyar kulturát felekezetekre kívánná feldarabolni. A ki ilyen váddal mer bennünket illetni, az vagy nem ismeri iskoláink szellemét, vagy pedig rosszakaratúlag rágalmaz. Majd fejtegette, hogy megvan a létjogosultsága iskoláinknak, mert nem az iskolák egyformaságában, hanem a nevelési irányelvek s az iskola szellemének közösségében rejlik a nemzeti műveltség egységének biztosítéka; mert nem az általános rendszerben, hanem az egyéniségben van az erő. Egy követelmény lehet csupán, a mely a különböző jellegű és felekezetű iskolák elé jogosan felállítható az egységes nemzeti kultnra szempontjából, és ez az, hogy azok a magyar nemzeti állam és a magyar nemzeti műveltség szolgálatában álljanak. Ezt a követelményt azonban iskoláink nyugodt lélekkel r

engedik felállíttatni önmagukkal szemben, mert annak mindenkor megfeleltek és meg fognak felelni a jövőben is. Beszéde második felében azzal a nemes idealizmussal foglalkozott, a melynek át kell hatnia a tanárokat és az iskolák egész tanári és nevelési rendszerét. Erre az idealizmusra különösen a mai anyagias világban van szükség. Vegyünk példát — mondá — a tanári hivatás felfogásában elődeinktől, a régi kor nagynevű kálvinista tanáraitól, kik apostoli hittel és lelkesedéssel szentelvén életöket hivatásuknak, együtt bujdostak, együtt vándoroltak az üldözött iskolával, s az iskola ott volt, a hol Ők ajkaikat a tanításra megnyitották. A lelkes éljenzéssel fogadott szép megnyitó után az üdvözlések következtek. Legelső sorban Antal Gábor püspök üdvözölte melegen az egyesületet a dunántúli ref. egyházkerület ós a pápai főiskola nevében; azután Hegedűs Sándor a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság, dr. Beöthy Zsolt az orsz. középiskolai tanáregyesület, Kolossváry József főispán Veszprém vármegye közönsége nevében. Mindezekre Dóczi Imre elnök válaszolt, emelkedett, meleg szavakban, a melyeknek elhangzása utánt dr. Nagy Zsigmond indítványára elhatározta a gyűlés, hogy a templomi imádságot, az elnöki megnyitó és az üdvözlő beszédeket emlékkönyvében ki fogja nyomatni. A felolvasások sorát Zoványi Jenő sárospataki theol. tanár nyitotta meg „Az. 1848: XX. t.czikk és a protestáns iskolák" czím alatt. Felolvasásában kiterjeszkedett összes iskoláink tanítószemélyzetének fizetésrendezésére, de legfőképen mégis az akadémiai tanárok íizetésrendezésének kérdésével foglalkozott. Sajnálattal konstatálta, hogy a közös bizottság „Vélemény"-e erről mit sem szól; azok az intézkedések pedig, a melyek azóta erre vonatkozólag tétettek, s a melyeknek az az alapgondolata, hogy az akadémiai tanárok fizetésrendezése az 1848: XX. t.-cz. végrehajtásával kapcsoltassék össze, korántsem megnyugtatók, mert a kérdés megoldását, a mi pedig sürgős volna, beláthatatlan időre elodázzák. A helyes megoldás szerinte az volna, hogy egyházunk, ha már a jogi akadémiáktól nem akar megválni, legalább is redukálná jogi és theologiai akadémiái feleslegesen nagy számát és az így felszabaduló .vagyoni erővel állítaná lábra felsőfokú tanintézeteit és honorálná megfelelő módon azok tanárait. Ha azonban egyházunk e redukczióba bele menni nem hajlandó, akkor a tanári fizetések rendezése kérdését függetlenítse az 1848: XX. t.-czikk végrehajtása ügyétől és a rendezést egészen belkörűleg, a felemelt államsegélyből hajtsa végre. Felolvasása végén e négy pontból álló határozati javaslatot terjesztette be: 1. Kéressék fel az egyetemes konvent, hogy az összes iskolák tanítószemélyzetének fizetését az állami intézetek tanárainak fizetésével egyenlővé tenni igyekezzék, államsegély mellett. 2. Ugyanennek eszközlésére hivassanak fel a többi iskolafentartó testületek. 3. Állami törvényhozási úton köteleztessenek az iskolafentartók tanítószemélyzetüknek az állami iskolák személyzetével egyenlő fizetésére. 4. Kéressék fel az orsz. középiskolai tanáregyesület, hogy hatáskörében tegyen meg mindent az iránt, hogy a középiskolai tanárok fizetésének rendezése a Széli-féle törvényjavaslat értelmében történjék meg. A felolvasás, a mely bátor, sőt több helyen érdes hangjával vegyes érzelmeket keltett, hosszab vitára adott alkalmat, a melyben dr. Antal Géza, lic. Rácz Kálmán, Radácsi György, rlr. Mitrovics Gyula, Sarucly György, Antal Gábor, dr. Beöthy Zsolt és Kapossy Luczián vettek részt. A határozat az lett, hogy a javaslatok első pontját, bár azt az egyet, tanügyi bizottság meghozott határozata jó részben feleslegessé tette, elfogadta a gyűlés; a 2. és 3. pontok alatt foglaltakat teljesen mellőzte a 4. pont alatt foglaltakat pedig akként módosította, hogy az orsz. középiskolai tanáregyesületnek a Széli-féle javas-