Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-22 / 21. szám

másoknak alárendelni. A napokban kaptam dr. Logan Sámuel szuperintendens levelét, melyben értesít arról, hogy newyorki német-magyar misszionárius azért jött haza, hogy az itteni magyar ref. egyházat rábeszélje a presbiteriánus egyház bojkottálására. No már ilyen egytigyűségre aligha áll rá a ref. konvent, mely mult deczemberben sem fogadta el a 12 német alkalmazott roszakarattól és tudatlanságtól hemzsegő „memorandum"-át a presbiteriánus egyház ellen. Eddigelé minden hazai esperes és püspök rendes elbocsátólevelet adott mindazon lelkészünknek, kik innen kimentek. Az onnan hozzám érkezett levelek bizonyítják, hogy az itthon sok szükséggel küzdött lelkészek már rövid idő alatt igazi urak lettek és teljességgel nem csalódtak. Többet nem is kivánnak a hazai egyházkerületektől, mint azt, hogy az iszákosságnak és kapzsiságnak nem hódoló lelkészeket ajánljanak nekünk s ne oly szemetet, mely csak szégyenére válhatik a magyarságnak. A magyar presbiteriánus lelkészek közül kettő küldött valami memorandumot is a konventhez, melyben kijelentik, hogy semmiféle hazai segélyt nem fogadnak el és függésbe jutni nem akarnak. Az Egyesült-Államok politikai viszonyaiból folyik ez elhatározásuk s ők igen jól tudják, hogy egyedül csak így cselekedhetnek helyesen. * Dr. Kacziány Géza, presb. ref. lelkész. ISKOLAÜGY. Az új népiskolai törvény tervezete. A miről a napilapok hetek óta újságoltak, tényleg megjött. A közoktatásügyi miniszter nagyfontosságú törvénytervezetet készíttetett, a mely e hónap végén egy szélesebb körű szaktanácskozmány elé kerül megvitatás végett. A törvénytervezet az egyházakat is közvetlenül érdekelvén, azt főbb vonalaiban a következőkben ismertetjük. A javaslat első fejezete a tankötelezettséget reformálja. Ezt különösen a nagymértékű megokolatlan iskolamulasztás tette szükségessé, a minek megakadályozására a javaslat pénzbüntetéssel sújtja azt a szülőt, gyámot vagy gazdát, a ki a gondjaira bízott gyermeket iskolába nem járatja, vagy az iskolából ok nélkül visszatartja. A javaslat második fejezete, a mely a hat éven át tartó mindennapos és a három éven át tartó ismétlő-tanfolyamról rendelkezik, azt a fontos újítást tartalmazza, hogy oly nem magyar nyelvű népiskolákban, a hol a növendékeknek legalább 20 százaléka magyar anyanyelvű * Két okból adtam ki ezt a magában véve érdekes és kissé érdes czikket. Egyrészt az audiatur et altéra pars elvénél fogva, hogy hazai közönségünknek alkalma nyíljék presbiteriánus szemüvegen át is beletekinteni az amerikai magyar reformátusság kérdésébe. Az eddigi közlések,-sajtóban és konventi beadványokban, csaknem kizárólag az érem másik oldalát mutogatták. Másrészt azért is kiadandónak véltem ezt a czikket, mert erős egyéni színezete mellett is sok közvetlen tapasztalaton nyugfó informáló anyag és ténybeli igazság van benne. Személyi torzsalkodásait, irányzatosságát és végkövetkeztetését azonban csak úgy nem helyeselhetem, mint a másik párt hasonló egyoldalúságát. Peceatum est intra et extra muros. A magyar közvéleménynek egyenlő szeretettel és bölcseséggel kell igazságot szolgáltatni mind a két egyházi árnyalathoz tartozó véreinknek. Szerk. az idegen nyelv mellett, a magyar is kötelező tanítási nyelv. A nem magyar nyelvű népiskolákban a magyar nyelvet úgy kell tanítani, hogy a tanuló „az ő életviszonyainak megfelelően gondolatait magyarul tisztán és szabatosan ki tudja fejezni, továbbá, tudjon magyarul folyékonyan olvasni, helyesen írni és számolni". A felekezeti iskolák iskolakönyveit a kultuszminisztérium megbírálhatja abból a szempontból, hogy nem tartalmaznak-e államellenes, alkotmányellenes, vagy törvényelienes tanításokat. A javaslat harmadik fejezete a községi és felekezeti tanítók fizetését rendezi olyan módon, hogy a rendes tanítók ós tanítónők fizetése legalább 800 korona, a segédtanítóké 600 korona. Az ötödéves korpótlék 100—100 korona. Ha az állam valamely községi vagy felekezeti tanító fizetéséhez 120 koronát meghaladó állami segítséggel járul hozzá, a tanító kinevezése a kultuszminiszter jóváhagyásától függ. Ha az állami segítség 800 korona, az illető tanítót a kultuszminiszter nevezi ki. Fegyelmi eljárás alá kerül az a tanító, a ki a magyar nyelv tanítását elhanyagolja, a ki az iskolában a kormány által tiltott iskolakönyveket használ, ha államellenes irányt követ, s végül ha kivándorlási ügyekkel foglalkozik. Államellenes iránynak tekintendő, a javaslat szerint, különösen minden cselekmény, a mely az állam alkotmánya, nemzeti jellege, egysége, különállása vagy területi épsége, továbbá az állam nyelvének törvényben meghatározott alkalmazása ellen irányul, történt legyen az akár az iskolában akár azon kívül. Minden tanító köteles esküt tenni, hogy hű lesz az alkotmányhoz, a népoktatási törvényeket megtartja és föllebbvalóinak engedelmeskedni fog. A javaslat legfontosabb része a negyedik fejezet, a tanítóképzés reformjáról. A javaslat szerint a felekezeti tanítóképzők alapvizsgálataira a kultuszminiszter kormányképviselőt küld, a kinek kötelessége meggyőződést szerezni arról, hogy a tanítójelölt a magyar nyelvet oktatóképességgel birja. Még sokkal szigorúbb és hatásosabb az állami ellenőrzés a tanítóképesítö szakvizsgálatnál. Ez a szakvizsgálat ezentúl csakis állami tanítóképesítö szakvizsgálóbizottság előtt tehető. A felekezeti iskoláknál ebben a bizottságban egyenlő számmal vannak a miniszter által kinevezett és a felekezeti főhatóság által kinevezett tagok. Egyik elnökét a miniszter nevezi ki, a másikat az egyházi főhatóság. E rendelkezés azt czélozza, hogy ezentúl oly jelölt ne kaphasson tanítói oklevelet, a ki tökéletesen nem beszél magyarul. A javaslat ötödik fejezete az állami tanfelügyelet tökéletesítését czélozza, oly módon, hogy a miniszter a tanfelügyelők mellé szükséghez képest megfelelő számú iskolafelügyelőt alkalmazhat. Ezek szintén állami felügyeletet gyakorolnak az iskolákban. A törvénytervezet szerint a tanfelügyelő a tanítókat kisebb hanyagság vagy engedetlenség esetén tíz koronáig terjedhető rendbirsággal sújthatja. Eddig a tervezet, a melyből kétségtelenül erőteljesen kidomborul az a törekvés, hogy a magyarországi népnevelés lassanként magyar nemzeti legyen, mert most