Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-01 / 18. szám

ugyanazon §. 4. pontja értelmében a képesítő vizsgálat utolsó része, az ú. n. pedagógiai vizsgálat a felsőbb iskolai tanfolyam elvégzése után csak egy év múlva tehető le, hogy ez év alatt a tanárjelölt a gyakorlati tanításbeli ügyességet, a methoclikai jártasságot, a tanuló-ifjúsággal való bánásmódban és fegyelmezésben a kellő tapintatot elsajátíthassa. A törvénynek ez a rendelkezése azonban mindezicleig igen hézagosan ós tökéletlenül volt végrehajtva, a mennyiben az állam egyetlen gyakorló gimnáziumot rendezvén be a budapesti tanárképző-intézet mellett, itt a tanárjelölteknek csak igen kevés peczentje szerezhette meg a törvény kivánta gyakorlatot; másfelől az évek során át érezhető tanárhiány oda kényszerítette az iskolafentartó testületeket, hogy úgyszólván az egyetem padjairól vigyék el ós helyezzék tanári kathedrába a tanításban teljesen gyakorlatlan tanárjelölteket. Akárhány tanárjelölt jutott az utóbbi években református gimáziumaink kathedráira is, a kiknek ha elméleti szakképzettségűk meg volt is, a gyakorlati tanítás terén más tanár módszerét és eljárását alig látták, mint saját egykori tanáraikét. A tarthatatlan helyzet megszüntetése érdekében végre az ország tanárai közvéleményének kellett megnyilatkozni, hogy sürgesse a közoktatásügyi kormányt a törvény végrehajtására s a gyakorlati tanárképzés megvalósítására. Mert a methodikai jártasság ép oly fontos kellék a tanárban, mint a tudományos szakképzettség; sőt az ügyes tanító kevesebb szakképzettséggel is nagyobb sikereket ér el a tanításban, mint a mélyen járó szaktudós, ki az átadás képességeivel kevésbbé rendelkezik. Egyetlen tanárképző-intézeti gyakorlóiskola nem elégítheti ki e tekintetben az országos szükségletet s a tanári közvélemény egyhangúlag követeli, hogy az ország minden jól berendezett középiskolája — akár állami, akár felekezeti középiskola — ruháztassék fel a tanárjelöltek gyakorlati kiképezésének jogával. A gyakorlati tanárképzés különben sem az intézmény jellegén, hanem a vezető tanárok személyiségén fordul meg. A mely gimnáziumban néhány jó szaktanár van, kik a jelölteket úgy példaadásukkal, mint utasításaikkal szaktárgyaik tanítási módszerébe bevezetni képesek, — jó igazgató van, a kitől a jelöltek a gyakorlati pedagógiában, fegyelmezési eljárásban és az általános didaktika alapelveiben példát és utasítást nyerhetnek, e mellett az intézet pedagógiai könyvtára módot nyújt a jelölteknek a további elméleti képzésre is: az az intézet be van rendezve a tanárjelöltek gyakorlati előkészítésére. A törvény pedig egyáltalán nem írja elő, hogy hol szerezzék a tanárjelöltek a tanítói gyakorlatot s a tanárvizsgáló bizottságok a jogérvényesség szempontjából eddig sem tettek különbséget a között, hogy a pedagógiai vizsgálatra jelentkező tanárjelölt a tanárképző-intézet gyakorlóiskolájában, vagy az ország más középiskolájában töltötte-e a törvény követelte gyakorlati évet. S ha ezekhez vesszük azt a követelményt, hogy hazai középiskoláinknak 64 és fél százaléka felekezeti tanintézet, csak természetesnek találjuk azt a körülményt, hogy a hitfelekezetek — mielőtt az állami egyetemeken képződött tanárjelölteket saját intézeteikben tanárokul alkalmaznák — legalább a tanári szak- és pedagógiai vizsgálat közt levő gyakorlati év alatt igyekezzenek e tanintézetek szellemébe és tradiczióiba beavatni őket. Ez a körülmény készteti református tanáregyesületünket, hogy felekezeti főhatóságaink figyelmét felhívjuk a református tanárjelöltek gyakorlati előkészítésére. Minden egyházkerületünkben van egy-két olyan főgimnázium, a melyben részint központi helyzeténél, részint nagy múltjánál fogva erősebben lüktet a református szellem, erősebben élnek a mult nagy hagyományai. Rendezzük be e főgimnáziumainkat oly módon, hogy azok a tanárjelöltek, kik református iskoláinkban akarnak állást foglalni, e tanintézetekben tölthessék el a tanári szakvizsgálat és pedagógiai vizsgálat közé eső gyakorlati evőket. Nem szorul bizonyításra, hogy református gimnáziumaink csak addig tartják meg felekezeti jellegüket, míg bennök igazán református szellemű tanárok tanítanak. Nem az államsegély, nem az állami tanterv követése fosztja meg tanintézeteinket református jellegüktől, hanem tanáraik református szellemének meggyöngülése vagy épen kialvása. Gondoskodnunk kell tehát a református tanári succrescentiáról egy olyan előiskola szervezésével, a mely átmenetet képezzen a mai állami tanárképzés és felekezeti tanári szolgálat között. Nyujtsunk módot a református tanárjelölteknek, hogy gyakorlati évök alatt a tanításbeli routine elsajátítása mellett megismerkedhessenek iskoláink múltjával és hagyományaival, beleélhessék magukat intézményeinkbe s fölszívhassák azt a szellemet, mely a múltban református iskoláink jellemét kialakította. Ha iskoláink régi nagy tanárainak emlékeivel, tanítási módszerökkel s a tanári hivatásra vonatkozó felfogásukkal közelebbről megismerkednek, ha intézeteink nagy EMqíÍ madVflT1

fpí(Ja7rlflQíídi ÖÁn PQ pcylíA7dTíár Tejszövetkezeti berendezések kézi erö- és gőz- TnoTraiof határtalan mennyi-LIŐU magjai lOJgaAUaaagl ftGJT Oö GöikUZigjaj hajtásra, úgyszintén mindennemű tejgazd. gépek és I CaVajttl ségben veszünk. © FUCHS és SCHLICHTER, Budapest, VI., Jász-utcza 7. eszközök a legjobb kivitelben és legjutányosabban szállíttatnak. Árjegyzék és költségvetés ingyen és bérmentve.