Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-10 / 2. szám

hangzásba hozassanak, annyival is inkább, mert a római egyház az érintett törvényczikket csodálatos magyarázatokkal (miris explicationibus) kiséri, mi örökös zűrzavarokra vezet. Nem kérnek az evangelium szerint reformált egyházak semmi újat, semmi szokatlant; a mit kérnek, az az országos béke érdekében van, az nem ellenkezik sem a soproni törvényczikkekkel, sem a szatmári békével. A szóban forgó kérelmező iratnak a továbbiakban kiemelkedő pontja az, hogy a vallásnak szabad gyakorlata, melyet a törvények szentesítenek, a gyakorlatban merőben illuzórius. Hogyan lehetne erről komolyan szó akkor, midőn amaz 1681: XXVI. t.-czikkben elősorolt helyeken szabod csupán vallásos kötelességeiknek eleget tenni. Hiszen ez contradictio in adiecto; hiszen igen sokan oly távol laknak e helyektől, hogy már e miatt sem látogathatják a templomokat. Az elméletben szabadnak hirdetett vallásgyakorlat a valóságban még csak nem is tört (liquido patet . . . exercitium religionis non liberum sed impeditum et quasi captivum esse). Lelkűknek egész keserűségével mutatnak a kérvényezők arra, hogy e haza területén te kóanababtistáknak, a nem egyesült ruthéneknek, sőt a zsidóknak is (Judeorum Christum probris afficientium) több szabadságuk van, mint nekik, holott a törvény azoknak vallását a törvényesen bevett vallások közé nem sorolja. A nép e méltánytalanságot mélyen érezi, az elégületlenség nagy, könnyen törhet az ki zavargásokban, daczára az evangeliumi vallás tanításának, mely szerint magának az Istennek szegül ellene az, a ki a törvényes hatalomnak nem engedelmeskedik. (Folyt köv.) Dr. Pruzsinszky Pál. BELFÖLD. A konvent és a prot. egyházak dotáeziója. A közös protestáns bizottság munkálata az 18.8. évi XX. t-ezikk végrehajtása tárgyában. II. 3. A lelkészek korpótléka. A közpályák bármelyikén alkalmazott rendes tisztviselők előhaladása biztosítva van, vagy fokozatos előléptetés, vagy korpótlék által, — a magyarországi prot. lelkészek kivételével. Hogy tehát egyfelől a hazai két protestáns egyház lelkészeinek képzettségével s a közegyház és a magyar haza érdekében kifejtett tevékenységével arányban nem álló 1600 korona minimumig szóló állami fizetés-kiegészítés lehetőleg méltányossá tétessék; — másfelől, hogy az 1600 korona létminimumig állami fizetés-kiegészítést nem élvező protestáns lelkészeknek, az úgynevezett egyházpolitikai törvények folytán, a stólárékban és anyakönyvi kiadványokban szenvedett jelentékeny jövedelemcsorbulása némi kárpótlást nyerjen, épen ma, midőn hazánkban az állami hivatalnokok fizetésének rendezése folyamatban van, egyházi közérdekből a hazai két protestáns egyház lelkészei részére állami dotáczióból korpótlék adandó, és pedig olyan módon, hogy 5—5 évi szolgálat után öt ízben 200—200 koronás és így 25 évi szolgálat után 1000 koronáig emelkedő korpótlék adassék, mely korpótlék, mint közegyházi szükséglet, az 1848. évi XX. törvényczikk 3. §-ára való hivatkozással, a magyar állam pénztárából a hazai két protestáns egyház főhatóságának adassék évenként, számadás kötelezettsége mellett. Ezen a czímen, hogy a korpótlékok visszamenőleg is adathassanak, a ref. egyháznak évi 1.133,100, az evangelikus egyháznak pedig évi 400,000 kor. dotáczióra volna szüksége. 4. A lelkészi nyugdíjintézetek támogatása. Mint minden közpályán, úgy a prot. lelkészi pályán is szükség van a nyugdíjintézetre. Az evangélikusok már a magokét fel is állították, a reformátusoké azonban még csak tervezetben van meg. A reformátusoknak is, evangélikusoknak is, hogy híveiket és tisztviselőiket túl ne terheljék, a lelkészi nyugdíjintézetek fentartásához állami támogatásra van szükségük. Ezen a czímen kellene a ref. egyháznak évi 400,000, az evang. egyháznak pedig évi 167,728 korona dotáczió. 5. A vallástanítás segélyezése. Hazai két protestáns egyházunk közérdeke sürgetően megköveteli, hogy a nem egyházunk iskoláiba járó protestáns növendékeknek hitelveink szerinti vallástanításáról és annak díjazásáról protestáns egyházunk, egész Magyarország területén intézményileg gondoskodjék E czélból kérjük, hogy a) az állami iskolákba, az állam által fentartott intézetekbe járó protestáns növendékeknek hitelveink szerinti vallástanításáról, illetőleg az e czélra protestáns egyházunk hatóságai által alkalmazott protestáns vallástanítók, hitoktatók díjazásáról az állam gondoskodjék, épen olyan díjazásban részesítvén Őket, mint az állami iskolákban az állam által fentartott intézetekben a római katholikus vallás tanítására alkalmazott hitoktatókat, vallástanítókat részesíti; b) a többi, nem protestáns egyházunk hatósága alatt álló nyilvános iskolákba és intézetekbe járó protestáns növendékeknek, hitelveink szerinti vallás tanítására, illetőleg az e czélra protestáns egyházunk hatóságai által alkalmazott protestáns vallástanítók, hitoktatók díjazására állami dotáczióból kérünk évi segélyt és pedig: a ref. egyház részére évenként 150 000 koronát, az ev. egyház részére 100,000 koronát, összesen: 250,000 koronát, azon kötelezettséggel, hogy protestáns egyházunk főhatósága ezen összegből fedezi — számadás terhe alatt — a fentebb kimutatott közegyházi szükségletet. 6. Kulturális és humanitárius intézmények segítése. Hazai két protestáns egyházunk közérdeke sürgetően megköveteli, hogy a valláserkölcsi élet ápolása és fejlesztése érdekében, valamint a hazai közművelődés és főleg a tanítóképzés és a nőnevelés terén áldásosán működő protestáns intézményeket és intézeteket gyámolitsa, erkölcsi és anyagi segélylyel istápolja, és a menynyiben szükségét érzi, ilyeneket egyetemes egyházunk érdekében létesítsen. Miért is ezen valláserkölcsi és közművelődési szükségletünk fedezésére állami dotáczióként kérünk a ref. egyház részére 400,000, az ev. egyház részére pedig 220,000 kor. évi segélyt. 7. A lelkész- és tanárképzés segítése. Mivel sem az állami tud. egyetemeken nem foglal helyet a prot. theologia, sem pedig egyik theol. akadémiánk sincs fel-