Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-04-10 / 15. szám

MISSZIÓÜGY. A M. P. I. T. soproni köréből. (Elnöki megnyitó-beszéd a biblia-ünnep alkalmával ) Egy szivbol fakadó, meleg „Isten liozot"-tal üdvözlöm a mélyen tisztelt közönséget köriink választmánya nevében. Meleg kézszorítással mondok köszönetet, hogy szives meghívásunkra oly szép számban megjelenni szíveskedtek. Midőn a mult évben a „Hlagyar Protestáns Irodalmi Társaság Soproni Köre" néhány rokonérzésü férfiú közreműködésével megalakult, ugyanaz a czél lebegett szemeink előtt, melyre irányul az anyatársaságnak évről évre tágabb körre kiterjedő, évről évre nagyobb sikert arató, évről évre biztatóbb elismeréssel találkozó áldásos munkássága. Társaságunknak nem az a czélja, hog> versenyre keljen az egyházzal, annak az igehirdetéssel a sziveket s lelkeket építő szent intézményeivel. Hanem arra igenis vállalkozik, hogy az Istenháza falain Jcivül segédkezet nyújtson az egyháznak, magasztos vallás-erkölcsi missziójának teljesítésére. Hivatásának ismeri, hogy gondozza az egyház veteményes kertjét, még pedig úgy, hogy a tudomány és művészet, a családi és társadalmi, az erkölcsi és szellemi élet talaját az evangélium örök szent igazságaival megtermékenyíteni törekszik. Van-e erre szükség ? E díszes körben alig kell utalnom korunk anyagias felfogására, annak mindent a mindennapiság, az érzékiség porába alásülyesztő erkölcsi elfajulására, a természeti ösztönök féktelen kielégítését hajhászó romlott ízlésére. Mi ez egyéb, mint bizonysága annak, hogy az örök szép, igaz és jó, az ideál iránt érzéke nincs Ez oldalról fenyegeti komoly veszély mindazokat a társulatokat, melyek az emberiség eszményi javainak őrei óhajtanak lenni. S e veszély elhárítására, rontó hatásának ellensúlyozására egyetlenegy biztos eszköz áll rendelkezésre: az evangélium szellemének terjesztése, azon szellemnek diadalra juttatása, mely a tudomány fényével megvilágítja az elmét, az érzelmek Vesztatüzével hevíti a szivet, az igazság szövétnekével lángra lobbantja az akaraterő szunnyadó szikráját. Tettre serkentő evangéliumi szellem, erélyes protestáns szellem! — erre van korunknak szüksége. Midőn a középkor setét hatalmassági, az elfogultság és szűkkeblűség árnyai reáborulnak közéletünk minden ágára és terére, nem kell-e akkor a protestantizmus nevében tiltakozó szavunkat felemelnünk azok ellen, kik a testvériség jelszavát hangoztatva, a türelmetlenség fegyverét forgatják? Azok ellen, kik elferdítve s meghamisítva a történelmi igazságokat, hazugságnak mondják a valóságot, valóságnak hirdetik Ja hazugságot? Azok ellen, kik hangzatos szólamok, demokratikus eszmék palástja alá rejtik önző szivük hatalmi vágyait ? Az evangéliumi szellemet, a protestáns öntudatot akarja társaságunk megerősíteni, gátat emelve azon mindjobban dagadó ár ellen, melynek felszínén úszó hófehér hullámai annyi életölő fertőző anyagot vetnek közéletünk viruló partjaira Azért tömörüljünk, egymással szövetkezve csoportosuljunk a kibontott zászló alatt! Erre buzdít az a lélekemelő ünnepi tény is, melynek ünnepi módon való méltatatása mai összejövetelünkre közvetlen alkalmul szolgált. Az írás, az élet könyve az egész világ közkincsévé vált. Száz éve, hogy hódító útjára kelt, támaszkodva a vándorbotra, mely a szeretetben munkás evangéliumi bit műhelyében készült. Ennek emléke fűzze szorosabbra a kapcsot, mely minket, e szent hagyomány örököseit, egymásra utal. Szilárdítsa meg köztünk a testvéri összetartozás tudatát s tartsa ébren bennünk a közös czélra való törekvés kotelességérzetét. Poszvék Sándor. KÜLFÖLD. Angol egyházi szemle. Az elmúlt évnegyedben három kiemelkedő mozzanata volt az angol egyházi életnek: a biblia-társaság örömünnepe, a szabad egyházak egyesületének — free church council — évi rendes közgyűlése és az ú. n. új chinai rabszolgaság behozatala elleni erős küzdelem. Az elsőről sokféle tudósítás jutott el közvetve és itt ezen lap hasábjain közvetlenül is hozzánk. Én csak pár megjegyzésre szorítkozom. A biblia-társaság az angol protestáns világ, közelebbről az angol szabad egyházak alkotása. Azon szellem hozta létre mustármagnyi kezdetből ezen hatalmas intézményt is, a mely a két Wesley testvér, Whítefield stb. működése által mindeneket megújított a hervadó egyházi élet körében. Az angol közszellem czinikus, kétkedő volt a XVIII. század második felében. Az általános romlottság közepette, a melyről Macaulay oly mesteri képeket tár elénk, küldött Isten oda embereket, a kik nem szűntek meg hangoztatni az újjászületés szükségességét, a kik felébresztették a megújhodott élet szomját, a hűsítő víz, Istennek Igéje utár.. Ezen újraéledés — revival — hozta létre a biblia és ennek terjesztése iránti érdeklődést, és viszont: a legszegényebb kunyhóba is eljutó biblia táplálta a megújult életet. Nem lehet mindazt, a mi azóta történt, a bibliának, illetve a biblia nagyobb elterjedésének tulajdonítni; méltányolni kell a Léleknek azt a közvetlen megelevenítő erejét is, a mely megvolt, működött, a réginek romjain újjáteremtett akkor is, midőn az emberek a bibliát mai alakjában nem ismerték, illetve nem olvashatták. A keresztyén misszióknak sem szabad mindent az írott Ige közvetlen hatásától várniok. De mindezektől eltekintve, az angol protestantizmusnak egyik legnagyobb dicsősége ezen áldásos intézmény, a mely hathatós tényezője volt annak, hogy Istennek beszéde megjelentetett a kicsinyeknek, szegényeknek és a setétségben ülőknek. Nemzeti ünnep volt ez ott Londonban. Hiszen többen mondták már, szállóigévé lőn, hogy az angol-szász fajt a biblia tette nagygyá és erőssé. Az ünnep ezen jellege jutott kifejezésre a nemzeti főtemplomban tartott istentiszteleten ; de olyan egyetemes protestáns ünnep is volt a biblia-társaság örömünnepe, a minő eddig még soha nem volt.