Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-10 / 2. szám

sem értünk czélt. Nem pedig azért, mert az Amerikában szervezett egyházközségeket, ezek lelkészeit saját egyházunk joghatósága alá csak annyiban vonhatnánk, a mennyiben azok önként az alá adnák magukat, és csak addig, míg önként az alatt akarnának maradni. Hiába létesítünk szerves kapcsolatot az amerikai egyházközségek és a mi egyházunk között, mert ha egyszer p. o. a new-yorki, vagy peckwillei, vagy clevelandi egyházközségek, avagy lelkész felmondja az engedelmességet a mi egyházi hatóságaink iránt, akkor hiába mozgósítanánk (ha tudnánk is) a diplomácziának minden eszközeit, nem állana módunkban őket engedelmességre szorítani. Ha akarná valamely gyülekezet, akkor tetszése szerint hagyhatna ott bennünket s mehetne a presbiteriánusokhoz, reformátusokhoz, vagy lehetne teljesen independens. És mi nem tehetnénk egyebet, mint hogy az anyagi és szellemi támogatást elvonnók tőle. Ez pedig nem elegendő eszköz a mi nagy feladataink előmozdítására, illetőleg megvédelmezésére. Pokoly József. ISKOLAÜGY. Nemes szív és erős jellem. (Tanári székfoglaló beszéd). (Folytatás.) Ha valahol érvényesül az evoluczió tana, úgy első sorban a pedagógia és annak módszerei vannak alávetve a folytonos haladásnak. S ha valahol kárhoztatandó a csökönyös maradiság, akkor itt igen. Minden emelkedéssel az esés is együtt jár; de újból minden esés az emelkedés fogalmát és csiráját hordozza magában. S az a hullámvonal, a mit az emberiségnek, ennek az örökké zajgó, zúgó tengernek a haladása leír, még sem vízszintes síkban fekszik, hanem folytonosan fölfelé tör. A végleges tökéletességet nem érheti el senki ós semmi, az istenségen kivül; de a folytonos haladás felé törekedni : ez a természet és világ rendje. Az emberi szív és jellem tökéletlenségében kétségtelenül a nevelési és tanító rendszereknek is volt és van részük. Az iskola folytonosan halad a kor szellemével, hiszen benne él, vele él. De ha a kor szelleme a nagy és nemes dolgokban már az esés útjára indult, habár a látszólagos és fizikai haladás meg van is, akkor az iskola és nevelés egyik legszebb feladata, hogy zászlót bontson és fölvegye a küzdelmet a démonokkal, a melyek a mélységbe rántanák a kor gyermekét. Mert az iskola eszményi czélja az, hogy mindig csak a haladást szolgálja, az esést pedig föltartóztassa és elhárítsa. Mihelyt megtagadjuk az iskolától ezt az eszményi czélt, azonnal összecsapnak feje fölött a hullámok. Tehát az iskolának különös kétszeres gondot kell fordítania a mai korban a szív és a jellem nemesítésére, mert ezek lesznek a sarkkövek, a melyeken újra fölépül s megerősödik az új világ jövendő nemzedéke. Széchenyi is fődolognak tartja a szív nemességét. Korának ez a nagy gondolkozója, a ki oly végtelen sokra becsüli az ember értelmi fejlettségét, elismeri ós állítja, hogy csak az olyan értelem képes igazán nagy és szép dolgokra, a melyet a nemes szív kormányoz. Magának a tanulásnak, az értelmi művelődés folyamatának a véghezvitelére elengedhetetlenül szükséges a nemes szív és erős jellem. Ezek nélkül tehát a szó nemesebb értelmében vett haladás is lehetetlen. Természetes dolog, hogy már az iskolában arra kell törekednie az ifjúságnak, hogy ne csak az ész fejlődjék s ne csak az ismeretkör táguljon, hanem mindenekelőtt a szív és lélek nemesedjék. De mit kell hát tennie az ifjúnak, s mit kell eszményül és zsinórmértékéül felállítania ? Egyszerűen, világosan, a gyermekek előtt is érthető módon fejezhetnők ki ebben a közismeretes szép tanácsban: Ne tégy olyat soha, a mit édes anyádnak meg nem mondhatnál, vagy a miért előtte pirulnod kellene, s akkor a szíved és lelked tiszta. Mindenekelőtt tehát a szeretet fegyverével övezze föl magát az ifjúság. A legtermészetesebb, legerősebb, leghatalmasabb fegyver ez. Még azokkal szemben is a szeretet fegyverével kell küzdenie a nemes szívű embernek, a kik vele gyűlölködnek. Végtelenül nehéz dolog ez, de eredményében annál nagyszerűbb, fenségesebb. A szeretet a Krisztus tanainak legsarkalatosabb alaptörvénye. Ha az emberek mind szeretettel dolgoznának ezen a világon, sok nagy és nehéz társadalmi kérdés, a miknek megoldása gordiusi csomónak látszik, egyszerre megoldódnék ! Szeretet és jóság ikertestvérek. Az előbbi a feltétele az utóbbinak is. S a végén is az ember czélja az, hogy jó legyen. Az emberi hivatást csak a jó ember töltheti be. Maradandó dolgokat csak ez alkothat. A nemes szívű ember szeretetteljes, és jó. A jó ember a biblia alapján él. Jól tudjuk azt, hogy a bibliánál tartalmasabb, magasztosabb könyv még eddigelé ezen a világon nem készült. Protestáns anyaszentegyházunk ugyancsak ajánlja a bibliaolvasást. De ajánlja maga az emberi szív s a józan ész is, mely folytonos haladásra tör. Jézusnak, az emberiség örök eszményképének személye, egyénisége, küzdelemteljes szép élettörténete a nemes szívű jó ember vezérlő csillaga, s a biblia az ő egyik világtörténete, törvénykönyve s erkölcstana. A ki a biblia alapján, Krisztussal él, az nem fél semmitől, kész az élet minden küzdelmére. Az ilyen ember tudja igazán, hogy minél többet tanul az ember a tudományok összes fajtájából, minél inkább igyekszik elmerülni a tudományoknak a legmélységesebb belsejébe, s minél tisztább a tudása: annál erősebb lesz a hite, meggyőződése, annál vallásosabb lesz. Mert talán előbb fog elvégződni minden tudomány s könnyebben megdönthető minden elmélet, mint az emberi szív veleszületett sajátsága. titka: a hit. Ezért kell minél többet s minél alaposabban, de tisztán, értelmesen és világosan tanulni, így válik a nemes szívű ember, ha tudományokkal foglalkozik, a tudományoknak s az értelmi felvilágosultságnak is igazi bajnokává. Hogy szívünk s jellemünk nemesedjék, nagy gondot kell fordítanunk érzelemvilágunk, kedélyállapotunk nemesítésére is. Az ember erkölcsi világa csak úgy lehet tiszta, ha a jó és szép iránt való érzéke helyes. Ennek az érzékünknek a fejlesztésében pedig különösen a természet s a művészet segít. Művészetre is a természet tanította az embert; az egyszerű, őszinte s mégis oly örökre titokzatos nagy természet! Rendkívül lényeges dolog, hogy jó ízlésre tegyünk szert, mert csak így érthetjük meg a természetet, a művészeteket, s a való, létező világot is. Nem elég az embernek vele