Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-13 / 11. szám

Emlékezzünk meg itt kegyelettel egy református ifjúról, a később enyedi diákról, Tóthfalusi Kiss Miklósról. Hajtotta a biblia-hiány e vállalkozó lelket. Kivándorolt Hollandiába, Amsterdamba; ott beállt nyomdásznak, megtanulta a betűmetszést és öntést, azt bámulatos tökélyre vitte, s a mit később országos erő hajtott végre, ez az aczélakaratu ifjú egymaga végezte: a magavéste öntötte betűkkel, gyönyörű alakban, páratlan liszta és csinos módon, finom papiroson, a legszomorúbb években, 1685-ben, kiadta a remek magyar bibliát, több mint 4000 példányban. Oly keresett ós ritka volt már akkor a biblia nálunk, hogy egy csinosabb példányért öt forintot adtak. Azok egyrészét is elkobozták, vagy nem bocsátották be. Derék bibliás keresztyén ! méltán írták sírtábládra : »betűöntő, metsző és nyomdász.« O is egyik dicső napszámosa volt e szegény hazának, napszámosa a bibliának. Szépen méltányolta érdemét a református egyház akkori történetírója, Debreczeni Ember Pál : »nem hagyta Isten vigasztalanul egyházát, sőt felette csekély kezdetből, csaknem semmiből a szentírás kincstárát a magyarok számára ismét csodálatosan kiásta.« (Lampe 734. 1.). A biblia általános elnyomatása korszakában, benn a hazában egy erős védvára állt még a bibliának; ez volt Debreczen városa és egyháza. Ennek tudós lelkipásztora, Komáromi György, annyira megtanulta a biblia eredeti nyelvét, hogy héber nyelven beszédet írt. Ránézett a nép minden felől és Károlit újabb javítással alkalmazta a száz év alatt haladó nyelvünkre. Kész lett a mű! (1675). De kérdés, ki áldoz arra kincseket s hogy lásson világot? A fordító elhunyt a, zivataros napokban. Sírköve ma is látható a debreczeni temetőben A ki igérte a kiadást, Apafi fejedelem is elhunyt, s az erdélyi fejedelemség is megszűnt. Debreczen városa vállalkozott a kiadásra; de csak a II. Rákóczi-féle hosszas háborúnak lezajlása után tehette meg a lépéseket, mikor már annyira megfogyatkoztak a bibliák a magyar földön, hogy drága pénzen sem voltak szerezhetők. Óriási áldozattal, 16 ezer forintért 4 ezer példányt kinyomatott Leydában, 1718-ban. Mily rettenetes időket éltünk akkor! A határon a kormány lefoglalta a megérkezett bibliákat s előbb Kassára, majd Egerbe szállították a gyönyörű bibliákat, a jezsuiták ós a püspök foglyaivá tették, penészes pinczékbe dobták. Minden erejét, befolyá sát sok izben felhasználta a város, ós bámulatos hősi küzdelem után kinyerte a királyi parancsot, mely 1723-ban Laxenburgban kelt, hogy haladék nélkül adassanak ki Debreczennek, a jogos tulajdonosnak a fogoly bibliák. Oly szomorú volt a haza állapota, hogy a királyi parancs sikertelenül hangzott el, mert ezek az ú. n. Komáromi-féle bibliák nem adattak át Debreczennek soha. Végre Eger püspöke, Barkóczi Ferencz 1754-ben udvarán ünnepélyesen elégette. A biblia máglyán ! E példátlan tényért nem a magyar, hanem a jezsuita vezetőség marad felelős! Egy tiszaderzsii polgár, ki sóhajtozások közt volt tanuja a szörnyű jelenetnek, egy bibliának leszakadt, kemény fedelét megmentette, könybeborult szemmel rejté el kebelében. Négy év múlva az ott időző híres Hatvani István debreczeni professzornak ajándékozta. 0 írta a fedél belsejére fel : »a minden szentek könyvét mindenszentek ünnepén égették el.« A fedél a debreczeni könyvtárban őriztetik ma is. Néma tanú az, hová sülyedhet a biblia nélkül tévelygő ember! De van a földön is megtorlás az igaztalanságra. Az első villám a messze Portugáliában czikázott le. Nagy államféríia, Pombal marquis, az egri bibliaégetés után öt évre kiűzette királyával a jezsuitákat országa területéről. Felderült a tengernyi szenvedés után a haladás százada, a XIX. század. A »boldogtalan magyar nemzetnek« segélyére iött a Brit-Társulat s megkezdé 100 óv előtt nálunk is áldásos működését. De rövid vártatva a nem magyar szellemű államkormány újra betiltotta (1817 és 1832-ben) a bibliák behozatalát ós nyomtatását. Hiába esdekeltek hatóságaink Bécsben, a hideg király és még hidegebb miniszterei előtt. A kínos várakozás hosszas csendje alatt a magyar nemzeti szellem újra ébredezett, újra támasztott az Űr hű munkást Wimmer Ágoston evangelikus lelkészben. Az Úr újabb szellemet fuvalt még a magas pontokon is, s újra mezőre állította a csüggedést nem ismerő Brit-Társulatot. Az 1838-ban Kőszegen felállított nyomda szabadon kezdé meg már benn a hazában a biblia nyomtatását ós terjesztését. A kőszegi munka tíz éve (1848-ig) a biblia dicső korszakává lőn; 120 ezer biblia ment szét hazánkban oly szabadon, mint a Bocskay-Bethlen-Rákóczi bibliás korszakában, mert a nemzet szabadabban lélegzett s nem idegen szellem rendelkezett belügyében a hazának. De még sem ért véget a biblia szenvedése. A magyar szabadságharcz leverése után Magyarország állami joga porba tiportatott s a szabadsággal elesett a biblia szabadsága is. 1851-ben g^r A legjobb, legmegbízhatóbb gazdasági és kerti magvakat GOMBÁS JENŐ ^W 1(ezelőtt Nöthling Vilmos) magkereskedésében szerezhetjük be, Budapest, IX., Kálvin-tér 9. = Árjegyzék ingyen és bérmentve. =