Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-21 / 8. szám
nyugtázni fogja. Eljárásunkról nyilvánosan fogunk elszámolni, mi, alólírott tanári kar. Végül megemlítjük, hogy az elhunytnak írásban ós szóban kifejezett végakaratához képest a hagyatékában maradt és teljesen sajtókósz Homiletikájáét ki fogjuk adni s arra az érdeklődők figyelmét már most tisztelettel fölhívjuk. A kegyelem Istene indítsa kegyeletre a mi szíveinket, hogy tudjunk áldozni a szeretet oltárán! Budapest, 1904 február hóban. A budapesti ev. ref. theologiai akadémia tanári testülete. A keresztyén anyaszentegyház. Az egyetemes keresztyén hitvallás egyetlen tana felett sem vitatkoztak annyit, mint azon tan felett, a mely az egyház fogalmát meghatározza. Mert míg az összes keresztyének ajkaikkal egyhangúlag vallják az V-ik században keletkezett apostoli hitforma harmadik részének ezen czikkelyét: hiszek egy közönséges keresztyén anyaszentegyházat, addig az egyes egyházak, felekezetek nagyon eltérnek egymástól ezen szavak értelmének magyarázása és felfogása köriíl. Voltak, különösen a múltban, a kik nagyon kihegyezték ezen szavak értelmét és azt tanították, hogy az egyház nemcsak egyike az isteni kegyelem csatornáinak, hanem ennek egyedüli közlője és kizárólagos ellenőrzője ; nem Krisztus szolgálója, hanem egyetlen közvetítő Krisztus és a hivő között nem tanítója, hanem feltétlen úrnője, zsarnoka az emberi észnek. A kik ezen tant hirdették, jóhiszeműleg tették ezt; nem akartak ugyanis ártani Krisztus tekintélyének, vagy embertársaik üdvösségének, sőt inkább az volt czéljuk, hogy láthatóbbá tegyék Krisztust, közelebb hozzák őt e hitetlen világhoz: teste, az egyház által; hogy ellássák Krisztus tanítványait, a kik csak hit által járhatnak és a látható dolgok keresztje alatt szenvednek, azzal a biztató szózattal, azzal a kézzelfogható, hathatós segítséggel, a melyben bizonyára közvetlen is részesülnének, ha Krisztus testileg is jelenvaló lenne e világban. Bizonyára voltak az egyházról szóló ezen merev és túlfeszített tan hirdetői között olyanok is, a kik felmagasztalták az egyházat, hogy általa önmagukat magasztalhassák fel, a kiknek szemében az Úrnak teste, az egyház igazában e világ törvényei szerint kialakult testület volt, nagyobb, gazdagabb, hatalmasabb, mint hajdan a római birodalom; voltak, a kik önző uralomvágyból ragadták magukhoz ennek kormányzását. X. Leót, a renaissance e megkeresztelt pogány gyermekét, gőgös szentségtörő elődeivel egyben elítélte a keresztyén egyház egyhangú, kárhoztató ítélete; Krisztus menyasszonyát szeplősítették meg ezek. De bizonyára nem volna igazságos ezen Simon Mágusok cselekedeteit a II-ik század Irenaeusának, vagy a XIX. század Newmanjának szemére lobbantani. Valóban semmi sem volt távolabb a világias önzéstől; semmi sem volt tisztább és lovagiasabb, mint annyi sok kiváló keresztyénnek imádatszerű hódolata az egyházzal szemben, a mely hitük szerint Krisztus arája, a lelkek jó édesanyja. Ha itt-ott túllőttek is a czélon és túlbuzgalmukkal, dicshimnuszaikkal zavarólag hatottak az igazság mérlegére, ez csak az emberi értelem azon természetes korlátoltsága folytán történt, a melynél fogva nehéz megtartani a kellő egyensúlyt a hit dolgaiban. A hit és szeretet lelkesült elragadtatása az egyházban Krisztusnak folytatólagos, megújuló inkarnáczióját látta. Mások ismét, különösen az újabb időben, az ellenkező túlzásba estek. Ugyanis nagyon összezsugorították, nagyon üressé tették az egyházról szóló tant. Ezek szerint az egyház nem annyira Krisztus által létesített intézmény, nem a léleknek Isten által rendelt földi otthona, mint inkább az ember társulási hajlamai folytán létesült magasztos, isteni rendeltetésű, önkéntes szövetkezet, mint a milyen p. o. a bibliai vagy más missziói társaság. Az egyházról szóló ezen, mondjuk vizenyős tan különösen két oknál fogva volt sokak előtt tetszetős. Óvszer volt az ú. n. papi túlkapások ellen és jól hozzáillett a demokratikus eszmékhez; összhangban volt a szabadság, testvériség szellemével, a mely után Krisztus minden igaz tanítványa vágyakozik. Kétségen kívül volt és van az egyházról egy olyan sivár nézet is, hogy az egyház nem egyéb, mint egy emberbaráti, erkölcsi intézmény, ügynökség, a melynek czélja felvenni a szegények gondját és tanítani a tudatlanokat; de igazságtalan volna ezen sivár nézetet szemükre lobbantani azoknak, a kik szerint az egyház nem egyéb ugyan, mint egy társaság, de egy olyan társaság, a melyben Krisztus tanítványai egyesülnek legbensőbb szövetkezésben, a czélból, hogy szavaikkal és életükkel prédikálják az evangéliumot, mint ezt p. o. a „barátok" — quákkerek — teszik. A történelem igazolja, hogy azon korban, a melyben a világias, raczionális irány az uralkodó, a melyben mindattól, a mi természetfeletti, elfordulnak az emberek, kétségbe vonják az egyház fejének és így magának az egyháznak is isteni eredetét. A korszellem sugallta ezen felfogás ellensúlyozásaként mindig szemünk előtt kell tartanunk: mit tanít az új-szövetség, mit tanítanak az egyházi atyák, a keresztyénség legkiválóbb gondolkodói, szentjei az egyházról. Első magyar tejgazdasági gép- és eszközgyárTejszövetkezeti ber e *dezések kézi er ö -e s j'PflVflíílf határtalan mennyihajtásra, úgyszintén mindennemű tejgazd. gépek és i CCL¥ŰJílL ségben veszünk. FUCHS es SCHLICHTER, Budapest, VI., Jász-utcza 7. eszközök a legjobb kivitelben és legjutányosabban szállíttatnak, (3(3(3(3(3 Árjegyzék és költségvetés ingyen és bérmentve. 'Mg
