Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-14 / 7. szám

költői képletnek tekintsük, és kár az ilyen mellékes dolgokkal vesztegetni az időt, e mellett pedig a fődologról elfelejtkezni. A ki azt tartja a bibliáról, hogwiz Isten bizonyságtétele a világról és az emberről, a^ utoljára is mosolyogni fog azok felett, a kik jó vagy rosz szándékból a betűhöz tapadnak ott, a hol a lélek a fődolog, vagy mosolyogna, ha a dolog nem volna oly komoly és ha az ily eljárás nem volna olyan áldatlan. A biblia semmi mással össze nem hasonlítható vallás-erkölcsi tartalmú könyv. A magok valóságában mutatja fel az embereket. Ha megundorodunk egyes regényalakok valószinűtlenségétől, vagy a vallásos elbeszélések egyes alakjainak émelygősségétől, oda fordulunk a bibliához és érezzük, hogy azok a bibliai alakok a mi húsunkból való húsok, a mi vérünkből való vérek. Itt nincs eszményesítő simítás. Isten országában még a nagyok is fogyatkozásokkal teljes emberek; ilyen Dávid, ilyen Péter, ilyen Pál. De nem találunk a bibliában sötét szemüvegen néző alakokat sem, a kik felebarátaikban csupa gaz, semmirekellő egyéneket látnak, hogy a magok kiválóságát aztán annál fényesebb világításba helyezzék. A biblia alakjai valódi emberek, a kikben megvan a dicsvágy, a pénzszomj, érzékiség, gőg és kishitűség ;1

de megvan egyúttal a nemes rabszolga szabadulás utáni vágya is, és a kik végül csakugyan utat törnek magoknak az istenfiak szabadságához. A lelki élet csodálatos ismeretéről tanúskodik a biblia. Nem kell egyébre hivatkoznunk, mint a bűnesetről, meg a tékozló fiúról szóló elbeszélésekre. A nagy költők egyike sem multa felül a lélekrajzolás tekintetében a bibliát; a hol utólórik, ott belőle tanulnak és merítenek: „az élet nem a legfőbb jó, de a legnagyobb gonoszság mindenesetre a bűn". A biblia mutogatja az utat, melyen Isten az egyes népek és emberek sorsát vezérli. Megtanít a nemzetek életének eme legfőbb törvényére : „az igazság felemeli a népeket, a bűn pedig a népeknek legfőbb veszedelme ', „Siont a jogosság menti meg és Jeruzsálemet a méltányosság", „az én népemnek az ily iszonyúságokért fogságba kell jutnia"; megtanít arra, hogy a népek életének nagy és kis fordulataiban Isten kezének működésére ismerjünk;

a ki az Assyrokat Izrael fenyítő vesszejének használja fel és Cyrus királyt a nemzeti élet talpraállítása eszközének, a ki az istentelenek támadását ellensúlyozza ós kis eszközökkel nagy dolgokat művel. A biblia tehát a materialisztikus történeti felfogással ellentétben olyan bepillantást enged a történetbe, a mely mellett a világtörténet világítéletté válik. így aztán az egyes ember élete is különös isteni vezérlés alatt áll, a mint ezt a József története szépen bizonyítja. A leglényegesebb azonban kétségen kívül az, hogy a biblia a vallás-erkölcsi igazságok legfőbb forrása; egy olyan kimeríthetlen kút, mely tele van vigasztalással, intéssel, öntudatébresztéssel. A biblia más alakban beszél hozzánk, mint a görög világ vagy a jelenkor bölcselete. A biblia szerint Isten ama felséges lény, a ki a világ felett trónol, a ki annyira becsüli a pogányokat, mint a vederben maradt cseppeket; ő ama szent, a ki előtt még az angyalok is elrejtik ábrázatukat; örökkévaló, a ki volt, mielőtt lettenek volna a föld és a hegyek, s mindamellett is könyörülő és kegyelmes, az özvegyek és árvák oltalmazója, gyámola, atyja, kinek szive megváltó szeretettel van tele. 0 hozzá vágyik az emberi lélek, mint a szarvas a friss forrásvízre, és ő meghagyja magát találtatni az ő igéjében, az Ő szent fiában, a közvetlen közösségben, úgy hogy a nyugtalan emberi lélek megpihen s életet és örömet nyer. Ekkor látja be, hogy az ő tornáczában egy nap többet ér, mintsem ezer nap egyebütt, és ott olyan új erőre tesz szert, hogy ha fut is, nem fárad el, ha jár is, nem lankad meg. A ki tudni akarja, hogy ki az Isten és hogyan érez irántunk, a ki tapasztalni szeretné, hogy milyen a kegyes ember kedélyvilága, annak nem kell okvetlen a bibliához fordulni, az másokból is tanulhat; de annyi kétségtelen, hogy a bibliában fogja feltalálni a legjobb útmutatót és a máshonnan szerzett tapasztalatok próbamértékét. Megtalálja benne a végérvényes utasítást arra nézve, hogy mit kell cselekednie. A feladat nagy: „legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok tökéletes". Minden külső cselekedet elvettetik és pedig mennél későbben, annál erősebben. Áldozás, újhold ünneplés nem viszik közelebb Istenhez az embert. Mossátok meg, tisztítsátok meg magatokat, vetkezzétek le magatokról azt, a mi gonosz I Isten csak a szivet nézi és előtte semmi egyéb jó nincsen a jó akaraton kívül. Hogy Istennek tetszését megnyerhessük, meg kell újulnunk teljesen ; ezt pedig azáltal igazolja a kegyes ember, ha önzetlen, a ki nemcsak a maga hasznát keresi, hanem egyebekét is; ha engedékeny, a ki hetvenhétszer is kész megbocsátani; ha áldozatkész, a ki Istennek és az embereknek szolgálatára szenteli életét. Lehetetlen elsorolni a bibliában foglalt egyes törvények egész gazdagságát. Elég legyen ezúttal rámutatnunk arra, hogy a mi erkölcstanunk a biblia álláspontját még eddig nem multa felül semmiben. Gondoljunk csak Kantra, erre a nagy szellemre. Vájjon az, a mit ő a maga ethikai irataiban parancsol, nem egy és ugyanaz-e a keresztyén erkölcs tudománynyal, csakhogy kissé szemléltetőbb, kissé részletezőbb, szorosan véve kevésbbé mély? A hol egészséges fejlődés mutatkozik, ott az a fejlődés keresztyén alapokon épül fel, p. o. az emberi méltóságfelfogása tekintetében, és a hol, mint a szocziális viszonyokban, továbbfejlődésre van szükség, ott ez csak a bibliai követelményeknek megfelelőleg vihető keresztül. Az erkölcstan munkáját nem becsüljük kevésre, de alapjában véve ennek a munkának csak alaki értéke van. A mi igazán jó, az meg van adva a bibliában, az ki van domborodva a kegyes keresztyén példaképekben. A tudo-DOgT A legjobb, legmegbízhatóbb gazdasági és kerti magvakat GOMBÁS JENŐ "jpM (ezelőtt Nöthling Vilmos) magkereskedésében szerezhetjük be, Budapest, IX., Kálvin-tér 9. = Árjegyzék Ingyen és bérmentve, n^