Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1903-09-20 / 38. szám
kálkodását, s már ez úton is legforróbb köszönetét fejezi ki Pálóczi Horváth István úrnak és nejének az anyásítandó Örkényi ref. egyház részére tett párját ritkító adományukért. A rákosszentmihályi, rákosligeti és csillaghegyi hívek buzgólkodása szintén dicséretet érdemel. Károssy Gyula vasadi, Mocsy Mihály üllői rendes lelkészek, Várady János alsó-némedii, Erdei Dániel pócsmegyeri, Korsós László és Czeglédy Antal rákoscsabai; Tóth Lajos szentendrei, Benedek Endre vasadi tanítók és G-éhl Katalin péczeli tanítónő állásaikban egyházmegyeileg is megerősíttetnek. Az egyházmegyei közgyűlés fájdalommal veszi tudomásul egyik lelkészének, Törő Lajosnak elhunytát, továbbá Dobos Ferencz és Jávory Nándor lelkészeknek az egyházmegyéből való eltávozását. Az országos özvegy-árva-gyámintézetnél hátralékban levő lelkészek felhivatnak, hogy hátralékaikat még ez év folytán fizessék be; ellenkező esetben a hátralékok törvényes úton fognak haladéktalanul behajtatni. Egyházkerületi képviselőkül BenkŐ István és fóthi Molnár Albert egyházi, és gróf Ráday Gedeon és Pálóczi Horváth István világi tanácsbirák választattak. A számvevő és a számszéki bizottság jelentései tudomásul vétettek. Itt élénkebb vitát provokált a monori egyház számadási ügye, mely évek hosszú sora óta nagy rendetlenségben van, úgy hogy a közgyűlés jónak látta a tovább már tűrhetetlen állapotot egy kiküldendő bizottság közbejöttével rendezni. Hasonló, de kisebb arányú baj van az üllői egyházban is. A tanügyi bizottság jelentése és a tanítóegylet jegyzőkönyve tudomásul vétettek ; ép úgy az építési bizottságé is. A missziói bizottság jelentése kapcsán elhatároztatott, hogy a filiák és szórványok meglátogatására utiátalányban részesülő kongruás lelkészek az ilyen helyeken végzett rendszeres működésükről az egyházmegyei közgyűlésnek számolni tartoznak. Pomáznak megengedtetett, hogy iskolatelkét eladhassa. A hatvani ev. ref. ós ág. hitv. evangélikusok között a nagy-gerezsdi egyezség alapján létrejött csatlakozás jóváhagyatott. A kispesti egyház azon kérése, hogy az államsegélypénztárból felvett 10,000 korona tőketartozás után esedékes kamatok elengedtessenek, mint minden törvényes alapot nélkülöző, elutasíttatott. Sedivy Frigyes mogyoródi előkönyörgő állásáról lemondott s évi kegydíjban részesítését kérte. A közgyűlés, tekintettel a hányt-vetett életű 74 éves (ebből 50 évet káplánságban töltött!) beteg emberre, a kérést a legmelegebb pártolással terjeszti fel a kerületre. Mi pedig csak ennyit mondunk: lelkészi nyugdíjintézet, jöjjön el mihamarabb a te országod! Az Örkényi ref. híveknek egyházanyásitás iránt benyújtott kérelme a legmelegebb pártolással küldetik a kerületre; ép így a rákosszentmihályi fiókegyháznak s a városligeti szórványnak missziói, a csillaghegyi ref. híveknek pedig fiókegyházzá alakulhatás iránti kérelme is. Es itt ismét egy nemes ajándékozást kell feljegyeznünk: udvardi Cserna Károly és neje Gyulay Erzsébet 500 koronát ajánlottak fel a Csillaghegyen építendő templom alaptőkéjének gyarapítására. Vajha több oldalról is találnának buzgó követésre! A Paulini-féle ABC-s könyv az egyházkerület elé pártoló véleményezéssel terjesztetik; Földváry László „Adalékok" stb. cz. egyháztörténeti művének megszerzésére a presbitériumok utasíttattak s a magyar protestáns irodalmi társaság kiadványai pártfogásra ajánltatnak. Kosdnak azon kérelme, hogy a lelkészi földek után ne az egyház fizesse az adót, mint egyházkerületi statútumba ütköző elutasíttatott. Kis-Oroszi régi díjlevelének visszaállítását s lelkésztaniságot kért eredménytelenül. Rákos-Csaba régi temetőjének eladása oly feltétellel engedtetett meg, hogy az így befolyandó összeget az egyház „templom-alap" czímén köteles biztosítani. A budapesti állandósított ref. hitoktatók azt kérték, hogy az egyházmegye lelkészei közé bekebelezhessenek és az egyházkerületre felavatásuk is pártolólag terjesztessék fel. A közgyűlés örömmel adott eleget a kérelemnek, de azt már nem tehette, hogy őket a lelkészeket illető jogokkal is felruházza. Az egyházi tűzkárbiztosítás kérdésében az egyházmegye hozzájárul az 1902. évi őszi egyházkerületi közgyűlés 60. szám alatti tervezethez, a biztosítást pedig a Gazdák biztosító szövetkezeténél óhajtja eszközölni. Még a segélykérvényeket s az Erzsébet-szálloda éttermében tartott népes közebéd végével d. u. 4 órakor egy törvényszéki ügyet tárgyaltak le, s azután szétoszlottak a tagok, azzal a jóleső érzéssel, hogy az egy év alatt összetorlódott ügyeket lelkiismeretesen, közmegelégedésre elintézték. Tudósító. A vértesaljai egyházmegye közgyűlése. Augusztus 31-ének délutánját a bizottságok és az egyházmegyei bíróság ülésezése foglalta le. A biróság hamar végzett azzal a három ügygyei, mely tárgyalásra került, s melyek mindenike simán és közmegnyugvásra intéztetett el. Az egyházmegyei közgyűlés másnap, szept. 1-én délelőtt kezdődött s mintegy 4 órai folytonos tanácskozás után szerencsésen véget is ért. Közéneklés s Koncz Imre esperes úr buzgó imája nyitotta meg. Gondnokunk, gróf Dégenfeld Lajos úr a Tátrában nyaralván, közgyűlésünkön sem vehetett részt, és így előbb dr. Sziits Andor, majd Sárközy Aurél vil. tanácsbirák helyettesítették a társelnöki székben. Mint eddig, ezúttal is a legnagyobb érdeklődést esperesünknek szokott évi jelentése keltette, a mely azonban ezen alkalommal inkább csak kebli ügyekkel foglalkozott. Érintve a zsinat elhalasztását, áttért mindjárt egyházmegyénk mult évi s jelen állapotának rajzolására, a melyet a tagadhatatlanul meglevő fogyatkozásoktól eltekintve, általában elég kedvező színben tüntetett föl. Sajnálattal hallottuk, hogy az egyházunkból való kitérések a lefolyt évben a szokottnál nagyobb arányt öltöttek; mert míg a hozzánk térők száma csak 14 volt, addig a felekezetünkből kilépettek száma 26-ra rúgott és így egyházmegyénk mult évi vesztesége 12 lélek. Ott azonban, hol a szétszórtan élő és így lelki gondozás alá minden iparkodásunk mellett is csak némi részben vonható reformátusok oly nagy számmal vannak, mint Vértesalja területén, ott ez az eredmény — sajnos — nem lehet valami szokatlanul meglepő. De annál örvendetesebb volt ránk nézve a hosszú sorozata azoknak az áldozatoknak, jótéteményeknek; melyekről az esperesi jelentés beszámolt s a melyek a gyülekezeteknek még ma is folyvást élő, kifogyhatatlan buzgósága és vallásossága mellett tanúskodnak.