Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-12-27 / 52. szám

arra, hogy az evangélikusokkal egyetértve, lépjenek érintkezésbe a kormánynyal a memorandumban foglalt követelmények kielégítése iránt. A memorandum bevezetésében az 1848: XX. t.-cz. keletkezését és czélját ismerteti. A czél az volt, hogy e törvény által orvosoltassék az a nyomasztó, méltánytalan és visszás helyzet, a melybe a magyar prot. egyházak jutottak úgy az állammal, mint más egyházakkal szemben, daczára annak, hogy a hazának mindig hű és áldozatkész státusa voltak és szabadságukat, jogaikat országos törvények biztosították. Majd ismerteti az 1848: XX. t.-cz. sorsát a 48-as kormány, az abszolutizmus és a kiegyezés korában. Reámutat amaz újabb törvényekre (1875 : XXXII., 1891: XLIII., 1893 : XXVI., 1883 : XXX., 1894 : XXVII., 1898 : XIV, 1885 ; VII. t.-cz.}, a melyek az 1848 : XX. részleges végrehajtásának tekinthetők; de kijelenti, hogy ezek a törvény tartalmát nem merítik ki és hogy a prot. egyházak sohasem mondottak le arról a jogról, hogy az 1848 : XX. t.-czikkben lefektetett elvek megvalósítását sürgessék és követeljék. 1848-ban, valamint 1867 után prot. egyházaink előbbre valónak ítélték a haza védelmét, majd a konszolidáczió munkáját, mint a magok érdekeit; de most már elérkezett az ideje annak, hogy a magyarországi testvér prot. egyházak a kormányhoz és a törvényhozáshoz forduljanak, az 1848 : XX. t.-czikkben minden félremagyarázást kizáróan biztosított egyenlőség és viszonosság elvének keresztülvitele s az anyagi téren felmerült s a viszonosság szerint is teljes jogalappal bíró igényeik kielégítése végett. Ezért a bizottsági munkálat első része feltárja azokat a sérelmeket, a melyek az egyenlőség és viszonosságelveinek megvalósítása alapján orvoslandók; második része megállapítja azt az elvet, a mely az egyház anyagi dotáczióját illetőleg érvényesítendő volna, s számokban is megjelöli azt az összeget, a melyet az egyházak a viszonosság alapján várnak és követelnek. Jelen alkalommal a nagy érdekű munkálatnak az első felét kivánjuk olvasóinkkal behatólag megismertetni. Az 1848 : XX. t.-cz. 2. §-a e hazában bevett minden vallásfelekezetnek teljes egyenlőséget és viszonosságot biztosítván, követeljük, hogy ez az elv teljes egészében, minden vonatkozásaiban végrehajtassék, mivel eddigelé sem vallásos erkölcsi, sem anyagi téren, sem az államhoz, sem más egyházakhoz való viszonyunkban nem valósíttatott meg. Kivánjuk azért, hogy egyházi életünkben, vallásunk gyakorlatában, iskoláink és egyéb intézményeink használatában és fejlesztésében ne legyünk háttérbe szorítva. Egyenlő és részrehajlatlan bánásmódot kérünk és várunk, a jelenre és jövőre, a jogállamtól és annak minden hatóságaitól. Hogy ez ma nincs így, mutatja: 1. A jogtalan hittérítés, a mely napirenden van nemcsak a róm. kath. egyház, hanem a községek és az állam által fentartott iskolákban, kórházakban, árva- és szeretetházakban, lelenczházakban, menedékhelyeken. Erre vonatkozólag konkrét adatokat sorol fel a memorandum. S ezek az adatok valóban megdöbbentő meztelenségben tárják fel azt a tételes törvénynyel és az igazi keresztyénséggel ellenkező lélekfogdosást, a mit a római katholikus egyház egyfelől fejletlen értelmű, másfelől anyagilag megszorult híveink között folytat. S ezek alapján nemcsak a jogosság, hanem a humanitás érdekében is követeli a memorandum, hogy a közpénzen vagy állami segélylyel fentartott kórházak, árvaházak, lelenczházak. menedékházak vétessenek ki az apáczák és az őket dirigáló jezsuiták kezéből és befolyása alól. Követeli, hogy azokat, a kik mások kiskorúságát vagy kényszerhelyzetét felhasználva, jogtalan lélekfogdosást űznek, a törvény büntetéssel sújtsa, és hogy az iskolák és közintézmények a felekezeti térítgetéstől mentesítessenek. Követeli e végből az 1895 : XLIII t.-cz. 5. §-ának büntetőjogi szankczióval ellátását. 2. A protestáns hitoktatás megakadályozása. A tételes törvények (1848 : XX. 4. §., 1868 : XXXVIII 6. és 11. §.) az iskolás növendékek vallásos oktatását az illető egyház hatáskörébe utalják és kimondják, hogy a tanuló csak a saját egyháza hitoktatójától nyert vallástani osztályjegy alapján léphet felsőbb osztályba; azonban e rendelkezésekkel szemben szintén napirenden van, hogy a róm. és gör. kath alsóbb és felsőbb intézetek; sőt még a kir. kath. gimnáziumok sem bocsátják be falaik közé a prot. hitoktatókat, eltitkolják a prot növendékeket, vagy pedig egyenesen reverzálisokat vesznek a szülőktől arra nézve, hogy gyermekeiket a róm. kath. hitoktatásban engedik részesíttetni, vagy legalább is hogy a saját egyházuk hitelveiben való neveltetésüket nem kívánják. Mindez természetesen a meg nem engedett lélekhalászás eszköze. Erre nézve is bőven sorol fel a memorandum konkrét adatokat s kivánja, hogy a visszaélések megszüntetése végett a törvény azt, ha valamely iskola vagy tanintézet főnöke vagy igazgatója, a más vallású növendékeknek saját vallásukban neveltetését megakadályozza, vagy azt közvetve vagy közvetlenül megnehezíti: kihágásnak minősítse, a mely első ízben pénzbüntetéssel, ismétlés esetében az intézet nyilvánossági jogának elvonásával büntettessék. 3. A hitelveinkkel ellenkező vallási cselekmény teljesítésére kényszerítés. Az 1790/91: XXVI. t.-cz. 3., az 1868: LIII. t.-cz. 19, az 1895: XLIII. t.-cz. 1. §-ai kimondják, hogy senki hitével ellenkező vallási cselekmény teljesítésére nem kötelezhető, és mégis mindennapi dolog, hogy nemcsak a r. kath. egyház intézeteiben, de még községi és állami iskolákban is a r. kath. ünnepekben részvételre, miselátogatásra stb. kényszerítik a prot. növendékeket; a szolgabiróságok és járásbíróságok büntetésekkel sújtják a protestáns földműveseket az István király napján végzett mezei munkák miatt; s az állam által fentartott gyárakban nagypénteken is dolgozásra kényszerítik a prot. munkásokat. Törvény kell tehát, a mely az 1895: XLIII. t.-cz. 1. §-ába ütköző eljárást kihágásnak, és ha hatóság követi el, hivatalos hatalommal való visszaélésnek minősíti és megbünteti annak elkövetőit. 4. A temetők használata. Az 1868: LIII. t.-cz. 22. §-a biztosítja a temetők akadálytalan használatát; az 1879: XL. t.-cz. 54 §-a pedig büntető szankczióval látta el az előbb emiitett törvényt. Ennek daczára azonban a r. kath. papság nemcsak a r. kath, hanem még a r. kath. községek által fentartott temetőkben is megakadályozza a prot. halottak tisztességes eltemetését, és azok számára csak a temető egyik zugát, vagy épen a temető árkát jelöli ki. Követelhetjük tehát a meglevő tételes törvények végrehajtását és az azok ellen vétőknek az 1879: LX. t.-cz. 54. §-a értelmében megbüntetését. 5. Az egyenlőségi elvnek egyéb megsértései, a minők a hozzánk áttért szerzetes tanároknak az állami intézetekből kirekesztése, a prot. theologiának az állami egyetemekről hiányzása, a törvény ignorálása vagy áthágása esetén egyenlőtlen mérték a róm. kath. és a prot. papokkal szemben, az „erdélyi püspök" czím, a róm. kath. és prot. hitoktatók egyenlőtlen díjazása, a prot. tábori lelkészség helyzete, a „hivatalosának nevezett róm. hath. misék és azokra a prot. vallású katonák kirendelése, a