Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-12-20 / 51. szám

fizetését a kor színvonalán készül rendezni és újabb törvénynyel szabályozni, a magyar református egyház egyetemes konventje nevében és megbízásából tisztelettel keressük meg a mélyen tisztelt képviselőházat az iránt, hogy hazai református egyházunk alsóbb és felsőbb iskolái által a nemzeti közműveltség és a magyar állam érdekében évszázadokon át teljesített kiváló szolgálatoknak a jövőben való biztosításául, az állami tanerők fizetésének rendezésével kapcsolatban, az 1848. évi XX. t.-czikkből folyólag, református gimnáziumaink tanárai és református elemi iskoláink tanítói fizetésének állami kiegészítéséről és az állami tanerők javadalmazásával egyenlő színvonalra emeléséről is törvényhozásilag gondoskodni méltóztassék. A magyar református egyház által fentartott alsóbb és felsőbb iskolák, — a mellett, hogy nevelői hivatásukat és tudományos feladatukat a kor színvonalán igyekeztek mindig betölteni, — a magyar nemzeti szellem hűséges ápolói, a nemzeti közműveltség buzgó terjesztői s a magyar nemzeti állam szilárd fundamentomai voltak minden időben. Ez iskoláknak lehettek fogyatkozásai a múltban s lehetnek a jelenben is; de egy nem fogyatkozott meg bennök sohasem : a magyar nemzeti szellem, s a hol egy református iskola megnyílik, az a hely a magyar léleknek van lefoglalva. Sőt nemzetünk közelebbi negyedfélszázados múltjában, a mióta református iskoláink közművelődési tényezőkként hatnak, voltak nehéz idők, a mikor az állami vezetés alatt levő iskolák az idegen hatalom befolyása alatt állván, a magyar nemzeti genius épen a protestáns iskolák falai közt, az autonomia védő szárnyai alatt talált menedéket. Hála a nemzetünk sorsát intéző gondviselésnek, ma már a nemzeti irányú nevelés sem egyes hitfelekezetekuek, sem magának az államnak nem kizárólagos sajátja, hanem egész hazai közoktatásunkat átható vezérelv. Ez a körülmény azonban a református iskolák jelentőségét nemhogy csökkentené, hanem jelentékenyen emeli, inert az állami közoktatás nemzeti törekvéseiben hü szövetségesekre talál bennök, s a magyar nemzeti állam megépítésére irányuló tanügyi politika feladatait sokszorosan megkönnyítik és czélra segítik. E mellett ez iskolák csaknem kizárólag a magyar népfaj körében állván fenn, művelő hatásukkal épen az államfentartó elem kulturális erejét növelik, s jelentékeny részt vesznek abban a nemzeti törekvésben, hogy a hazánkban levő nemzetiségi kulturával szemben e haza földjén az elsőrendű és vezető kultura is a magyar legyen. Ez iskolák fejlesztése és korszerű berendezése tehát magának a magyar államnak jól felfogott érdeke és önmaga iránti kötelessége. A magyar református egyház évszázadokon át önerejéből tartván fel iskoláit, ezáltal az állami életre való kihatásában alig mérlegelhető nemzeti hivatást teljesített. A kulturális közterhek jelentékeny részét vette le az állam vállairól, a nélkül, hogy a közoktatásügy által képviselt állami érdekek legkevésbbé is csorbát szenvedtek volna. Ujabb időben azonban a változott korviszonyok között, midőn a fejlettebb igényekhez képest az iskola anyagi berendezésének szükséglete is megsokszorozódott, a református iskolák korszerű berendezése és anyagi ellátása túlhaladja egyházunknak az egyházi szükségletek által is fokozott mértékben igénybe vett anyagi erejét, s a református egyház úgy az évszázadokon át önzetlenül teljesített szolgálatai, mint az 1848. évi XX. t.-czikkben biztosított igényei alapján kénytelen az állami törvényhozáshoz fordulni az iskoláinak fentartására és fejlesztésére nyújtandó anyagi segítségért. Nem a nemzeti czélokért való áldozatkészség meglazulása készteti erre egyházunkat, mert hiszen egyes egyházközségeink, kivált középiskoláik fejlesztéseért a legközelebbi évtizedekben is rendkívüli áldozatokat hoztak ; hanem egyházunk híveinek az egyházi adóval való olymérvű megterheltetése, melyhez hasonlót más hazai hitfelekezet körében alig találunk, s a mely tehernek az iskolai szükségletekhez mért fokozása egyenesen egyházunk romlására vezetne. Készséggel ismerjük el, hogy hazánk újabbkori alkotmányos korszakában törvényhozásunk, az állam kulturális feladatainak tudatában, több ízben igyekezett a felekezeti oktatásügy előhaladását is biztosítani. Felekezeti gimnáziumainknak az 1883. évi XXX. t.-cz. alapján megindított állami segélyezése, az elemi iskolai felekezeti tanítók fizetésének az 1893. évi XXVI. t.-cz alapján 600 koronáig történt állami kiegészítése és korpótlékaik biztosítása, az országos tanítói és tanári nyugdíjintézetnek törvényhozási úton való szervezése (1875. XXXII., 1891. XLIII., 1894. XXVII t-czikkek): nagymértékben elősegítették iskoláink korszerű berendezését s jelentékenyen előbb vitték felekezeti oktatásügyünket. Különösen pedig a mi a felekezeti iskolának az állami tanintézettel való versenyképességét kiválóan előmozdította, emelték e törvények felekezeti tanáraink és tanítóink javadalmazását s a felekezeti és állami tanítószemélyzet anyagi és jogi helyzete közt fennálló nagy különbséget igyekeztek elenyésztetni. Mindaddig ugyanis, míg e tekintetben különbségek állanak fönn, míg a felekezeti tanárok és tanítók az állami tanintézeteknél való alkalmazásukban előléptetésöket keresik, hiába lesznek iskoláink az államiakkal egyenlően berendezve: a felekezeti oktatásügy az állami mögött inferioritásban marad s kulturális feladatait sem töltheti be hivatása szerint. Meg kell szüntetni minden különbséget a felekezeti és állami tanerők helyzete között, s a mint egyenlő a képesítésök, egyenlő a hivatásuk, egyenlőnek kell lenni javadalmazásuknak is. Ezt követeli nemcsak a felekezeti iskola érdeke, hanem a hazai közoktatás és nemzeti műveltség egysége is. Mélyen tisztelt képviselőház! Hazai törvényhozásunk az állami tisztviselők s közöttük az állami tanítószemélyzet fizetésének újabb szabályozását vévén czélba, oly törvény alkotásához készül, a mely közéletünk műveltségi viszonyait s mondhatni, hazánk kulturális jellegét nagy mértékben emelni fogja. A kultura fokmérője a szellemi munka megbecsülése, s ennélfogva csak elismerés illeti az állami törvényhozást, a mely hivatása magaslatán a köztisztviselők, tanárok és tanítók állami funkczióját méltányolva, illetményeiket a kor színvonalán rendezni s ezáltal az állami szolgálat emelését biztosítani igyekszik. Nemzetünk erejét évszázadokon át különben is az önfentartás küzdelmei kötvén le, a kulturális élet e nemű követelményeiben is annyira hátramaradtunk, hogy csak fokozott haladással közelíthetjük meg az európai fejlettebb viszonyokat. De midőn ekkép elismerésünket nyilvánítjuk az állami tisztviselők fizetésemelésére irányuló törekvés iránt, önkéntelenül előtérbe lép azon aggodalmunk, hogy a czélbavett törvényalkotás felekezeti iskoláinkat oly válságos Kristály üveg asztali készletek beszerzésére ajánlható az Első magyar üveggyár részvénytársaság Budapesten, V., Ferencz József-tér 3. Fürdő-utcza sarkán.