Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-12-13 / 50. szám

tott és minden konventi tagnak megküldetett, minden tárgyalás nélkül elfogadtak, megadván a bizottság tágjainak a felhatalmazást, az evangélikusokkal egyetértésben, a kormánynyal leendő tárgyalások megkezdésére. A véleményes javaslatból, mely a mai időben már szinte szokatlan határozottsággal és erélyességgel tárja fel sérelmeinket és jogos követeléseinket, kiemeljük a következőket. Követeljük, hogy az 1848. XX. t.-cz. 2. §-a teljes egészében, minden vonatkozásaiban végrehajtassák. Követeljük a jogtalan hittérítés megszüntetését, a közpénzen vagy állami segélylyel fentartott kórházaknak, menházaknak, árvaházaknak, lelenczházaknak az apáczák ós a jezsuiták kezéből kivétetését, a közintézeteknek a felekezeti lólekhalászattól mentesítését, s e végből az 1895. XLIII. t.-cz. 5. §-ának büntetőjogi szankczióval ellátását. Követeljük az állami és más egyéb jellegű iskolákban a prot. növendékek vallásos oktatásának és nevelésének biztosítását, valamint annak törvényhozásilag kimondatását, hogy az egyes egyházak növendékei vallásos nevelésének megakadályozása kihágást képez, a mely első ízben pénzbüntetéssel, ismétlés esetében pedig az intézet nyilvánossági jogának elvonásával büntettetik. Követeljük a hitelveinkkel ellenkező vallási cselekmények teljesítésére kényszerítés megszüntetését, úgy az iskolákban, mint a katonaságnál, mind pedig a közéletben, s törvényt követelünk, a mely az ilyen kényszerítést kihágásnak, ha pedig közhatóság követi el, hivatalos hatalommal való visszaélésnek minősíti és megbünteti annak elkövetőit. Követeljük a községi jellegű temetők szabad használatát, s az ezt biztosító törvények ellen vétők szigorú megbüntetését. Követeljük ama sérelmeink orvoslását, a melyek a hozzánk áttért szerzetes tanárokkal való elbánás terén, a prot. theologiának az állami egyetemekről kizárásában, a prot. hitoktatók díjazásában, a „hivatalosának nevezett misékben s egyházunk nagy ünnepének, a Nagypénteknek semmibe vevésében nyilvánulnak. Követeljük híveinknek s a prot. földbirtokoknak a róm. kath. egyház javára történő megterhelésének megszüntetését, s az ilyfajta követelések jogtalanságának törvényhozásilag kimondását. Követeljük a kegyuraság megszüntetését s a kegyúri terheknek tisztán csak az illető felekezet híveire való áthárításának kimondását. — Követeljük prot. egyházainknak, a törvényhozás útján az orsz. költségvetés keretében megállapítandó állami dotáczióját, az 1848. XX. t.-cz. 3. §-a szellemében, elvül állítván fel azt, hogy nem a törvény betűszerinti végrehajtását kívánjuk, hanem csak azt, hogy csupán azon szükségeink fedeztessenek az állam által, a melyeket híveink túlterhelése nélkül a magunk erején nem fedezhetünk. Az állam segítésére van szükségünk híveink túlságos nagy adóterhei leszállításához. Egyházi adózási viszonyaink ma olyanok, hogy a ref. egyházban a hívek 13.840,000 kor. egyenes államadójával szemben az egyházi adó összege 4.543,000 kor., tehát átlagában az állami adó 32'82%~a

! a

z

evang. egyházban a hívek 8.280,000 korona egyenes államadójával szemben az egyházi adó összege 2 234,000 korona, tehát átlagában az állami adó 28%-a. Ez azonban csak átlagos helyzet; részleteiben azonban olyan perczentek kerülnek ki, a melyeket nemcsak egyházi, de állami szempontból sem nézhet közönyösen az állam. A nagy terhek és a nagy aránytalanságok megszíintetlietése végett szüksége volna a ref. egyháznak évenként 1.400;000, az evang. egyháznak pedig 700,000 korona állami dotáczióra. Ugyancsak a terhek csökkentése végett, az egyházi közigazgatási költségek fedezésénél szükség volna a ref. egyháznakj évi 483,739 korona 20 fillérre, az evang. egyháznak pedig 217,120 korona 60 fillérre. Rendezni kell a lelkészek korpótlékát is úgy, hogy 5—5 évi szolgálat után öt ízben 200—200 korona adassék minden lelkésznek. Ezen a czímén szükség volna a ref. egyházban évi 1.133,000, az evang. egyházban 400,000 koronaára. Felállítandó az orsz. lelkészi nyugdíjintézet is, s ennek támogatására szükséges volna a ref. egyházban évi 400,000, az evang. egyházban 167,287 koronára. A vallástanárok és tanítók méltányos díjazására a ref. egyházban évi 150,000, az evang. egyházban 100,000 koronára. Kulturális ós humanitárius intézményekre a ref. egyháznak évi 400,000, az evang. egyháznak 220,000 koronára. Végül szükséges volna, hogy a lelkész- és tanárképzés terén is segítségünkre sietne az állam. Az e téren való évi segélyezés mértékét azonban, mivel az anyagi erők még nincsenek teljesen számbavéve, a javaslat nem állapítja meg; csak jelzi, hogy ezen a téren is lesz még követelésünk. Végezve a közös bizottság véleményes javaslatával, a másik nagyfontosságú tárgyra, a zsinati törvénytervezetre tért át az ülés. Zsigmond Sándor előadó legelső sorban a szerkesztő tizes-bizottság elvi természetű javaslatait terjesztette elő. Ezek alapján kimondták, hogy a kinyomatott törvénytervezetet felolvasottnak tekintik ós a tárgyalás alapjául elfogadják; hogy az esküformák ne a törvény szövegében foglaljanak helyet, hanem annak függelékét képezzék; hogy az egységes liturgia kérdését leteszik véleményezés végett a kerületekhez, s hogy a diakonia nagyfontosságú kérdésével foglalkozni kívánnak s egy bizottságot küldenek ki a tervezetek és szabályzatok kidolgozása végett, gróf Degenfeld József elnöklete alatt Hegedűs Sándor, Bernáth Elemér. Széli Kálmán és Sass Béla személyében. Majd belementek a törvénytervezet részletes tárgyalásába. Ennek során, mellőzve a lényegtelenebb stiláris módosításokat, a következő fontosabb átalakítások történtek a tervezeten. A 3. §. helyébe, Pokoly József indítványára, a jelenlegi törvény 3. §-a tétetett. A 16. §-nál az egyházközségi közgyűlés jogkörét külön pontban szabályozták ; a képviseleti gyűlésre nézve pedig kimondották, hogy az mindenütt szervezendő, a hol a hívek száma az 1500-at meghaladja. A 93. §-nál kimondták, hogy a zsinat egy évnél hosszabb időre el nem napolható, s hogy az elnapolt zsinatot annak elnöke, a berekesztett zsinatot pedig 10 éven belől a konvent hívja össze. A 105. és 114. §-nál a felmentési díjak megállapítását az egyházmegyei gyűlések jogkörébe utalták. A 124., 137., és 142. §§-nál kimondták, hogy az illető hivatalnokok, illetve tisztviselők állásukat hivatali esküvel foglalják el. A 170. §-t, a tervezet javaslatával szemben akként módosították, hogy a püspök az illető kerület parókhus lelkészei és lelkészjellegü tanárai közül választandó. A 172—173. §§ on csupán némi stiláris módosításokat tettek. Ennyit végzett a kouvent az első napon, délelőtt 10 órától 1 óráig és délután 4 órától \/.J ig tartott ülésében. A második napi délelőtti ülés, az előző nap végzett munkájáról szóló jegyzőkönyvek hitelesítésén kívül, csupán csak a 176—179. §§-at tárgyalta le. Jelentékeny módosítást tettek a 179. § második pontján, a melyből, Antal Gábor indítványára, törölték az elégséges képesítésű lelkészekre vonatkozó s választhatóságukat korlátozó utolsó mondatot. A délelőtti ülés hátralevő részét az Egyesült-Államokban élő magyar reformátusok ügye felett tartott zárt értekezlet foglalta le. A délutáni ülés legelső sorban az egyházi adózási