Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-11-22 / 47. szám

úgy mint az egyszerűbb köröknek is; mert fősúlyt helyezünk arra, — és erről meggyőződhetik bárki, ki e lapocskából mutatványt kér, — hogy határozott evangeliumi iránya mellett irodalmi magaslaton álló lap legyen. Tudnivaló, hogy intelligens nőinknek nem sablonos, lapos fejtegetések kellenek, hanem életerős, meggyőző, világos és a mai életnek megfelelő útmutató, evangeliumi czikkek. Rendkívüli örömünkre szolgál, hogy a munkatársak néhány kitűnő erővel szaporodtak, kik szintoly erős magyar kálvinista szellemben dolgoznak;

mint régi írói. Az Úristen kegyelme megsegített bennünket, hogy a kis „Keresztyén Híradót" a terjedelmesebb Olaj ág-gá fejleszthettük. A Jézus Krisztus iránti buzgóság adta e lelkesedést, a mivel kezdetben dolgozott e kis lap. S óh, az Úr áldása oly kiváló örömet fakaszt az ember szivében, midőn látja, hogy nem hiába vette fel a munkát; erősíti, a hol kell; támaszt új, buzgó munkásokat, hogy senkinek helye betöltetlen ne maradjon. Ma az Olajág terjedelmesebb, változatosabb, gazdagabb mint eddig volt. Természetesen, forró óhajunkat, hogy mennél nagyobb, gazdagabb lapot adhassunk magyar nőink kezébe, az előfizetők segíthetik elő, ha mind hívek maradnak régi barátjukhoz, az „01ajág"-hoz, mert akkor vágyunk teljesülhet s havonta kétszer megjelentethetjük. Bárki, bármely kérdéssel fordul a szerkesztőhöz, ő legjobb tudása és lelkiismerete szerint nagy örömmel ad felvilágosítást, irányítást. Sőt igen-igen örvendenénk, ha olvasóink kérdéseket tennének, melyre a választ e lapban adnók meg. Úgy gondolom, azt tudja a közönség, hogy az „ Olajág "-nál szerkesztőváltozás történt. Most Dessewffy Emma úrnő szerkeszti a Lorántffy Zsuzsánna-egylet sajtóbizottságával. A szerkesztőváltozás természetesen nem okozott változást a lap irányában. A tisztasága, a buzgósága a czikkeinek ma is ugyanaz ; az írói ma is igyekeznek, híven az Úr Jézus evangéliumához, azt a nagy szeretetet hirdetni, melylyel az Üdvözítő irántunk volt7 s átéreztetni azt a nagy örömet, a mely abban rejlik, ha az Úr nevében felvesszük más gondját, olyanét is, a ki testi vagy lelki nyomorúságban szenved. Ennek elérésére, a mint eddig tették, továbbra is folytatni fogják határozottan, bátran és világosan hirdetni az evangéliumnak minden igazságát; rámutatni az emberi bűnre ép úgy, mint az isteni kegyelemre, az Úr Jézus szeretetére, de egyúttal szigorúságára is, az ő édesen hívogató szavára és komoly fenyegetéseire, az üdvösségre es a kárhozatra egyaránt. Ezt minden evangeliumi lap teszi, a nélkül, hogy magát a másiknál különbnek hirdetné. Az „Olajág" senkit el nem térít a jó munkától, bárhol, bármely egyesületben találja is fel azt. Oh, milyen szépen ír dr. Szabó Aladár „Lelki Harmat" czímű könyvében az evangeliumi hívek összetartásáról. Legmelegebben ajánlom mindenkinek, hogy szerezze meg saját lelki gyönyörűségére. A 266. lapon például szept. 22-ére a következő szép tanítás van: „CXXXIII. 1. íme, mely igen jó és mely gyönyörűséges az atyafiaknak egyességhen való lakások", Valaki azt mondá egyszer, hogy nem jó atyafiakkal egy házban lakni. És nincs kétség a felől, hogy a külső, földi rokonság nem biztosítja az egyetértést és békességet. Annál felségesebb látvány az atyafiaknak békességes együtt lakozása. Hanem másféle atyafiság is van. A Krisztus híveit, daczára a köztük levő kisebb-nagyobb különbségeknek, még erősebb kötelék fűzi együvé, mint a milyen a vérrokonokat egyesíti. Annál csúnyább azért, ha a Krisztus hívei czivakodnak egymással, ha kikeresik a létező különbségeket és egymásra akarják tukmálni ezeket. Annál csúnyább, a mikor a Krisztus hívei nem akarnak egymásról tudni, csak azért, inert másod- vagy harmadrangú kérdésekben eltérnek egymástól. Annál csúnyább, ha a Krisztus hívei nem az Idvezítő szeretete által vezettetik magukat, hanem nagyon is testi gondolatok által. Valóban, az igazi keresztyénnek a mily határozottan kell harczolnia minden bűn és gonoszság ellen, olyannyira kell igyekeznie a hívek közti egyetértés erősítésén. A mennyire nem szabad a keresztyénnek oly dolgokat helybenhagynia, a melyek ellenkeznek az Úr Jézus akaratával, annyira szükséges arra törekednie, hogy senki oly dolgokból válaszfalat ne emeljen, melyek elintézését az Úr híveinek tetszésére bízta. Add Úr Jézus, hogy a Te híveid közt a szükségesekben egyesség, a közömbös dolgokban szabadság és mindenekben a szeretet uralkodjék. Ezt a czélt szolgálja az Olajág, íróiban van jóravaló igyekezer, van buzgóság, mely forró imában kéri Isten segítségét s áldását a munkához. Én azt látom, hogy ennek a lapnak nem lankadt, nem apadt az evangeliumi buzgósága, sőt jobban lobog mint valaha! Győződjék meg erről mindenki saját szemével. Az Olajág-at érdeklő minden dolog Dessewffy Emma úrnő czímére, V., Lipót-körűt 17. küldendő. Orth Ambrusné. MISSZIÓÜGY. A diakonissza-intézményről. (Vége.) Fliedner működése s diakonissza-intézete példaképül szolgált, s miután híres kartársa, Wichern, különben is egész Németországot fellármázta a belmisszió érdekében és maga IV. Frigyes Vilmos is pártolta a diakonisszaintézményt, sőt maga is alapított egyet Berlinben: egymásután alakulnak új diakonisszaházak Németország területén s hathatósan hozzájárulnak a német protestáns egyházi és társadalmi életnek megújító munkájához. Kiváló férfiak lépnek sorompóba, a kik lelkesedésükkel s tapasztalásukkal az intézményt tovább fejlesztik. Különösen sok anyaház alakult a mult század 50-es és 60-as éveiben. Van közöttük több olyan, hogy joggal melléje sorakozik a kaiserswerthi anyaháznak. Igy Berlinnek 5 intézetében közel 1000 diakonissza van; Drezda anyaházának, mely egyike a legrégibbeknek, körülbelől 550 diakonisszája van; a stuttgartinak 615, a königsberginek 531; a nagyhírű Bodelschwingh bielefeldi intézeteiben az 1900. évi statisztikai adatok szerint 987 diakonissza munkálkodik az Isten dicsőségére s a nyomorúsággal teli emberiség javára. Azon férfiak közül, a kik a diakonisszaügy terén kiváltak s mint továbbfejlesztők nagy szolgálatokat tettek, különösen Löhét kell említenem, a ki Bajorország Neuendettelsau nevű városában az általa létesített anyaházban legfőképen a diakonisszák vallásos és esztetikai nevelésére fordított nagy gondot, habár a tekintetben vétett Fliedner szelleme ellen, hogy a diakonisszákat szélső lutheránus irányban képezte. Elterjedt az intézmény Hollandiában, Francziaországban, Angliában, Svájczban, Oroszországban, s valamivel később Amerikában, hazánkban s a földnek minden részeiben. A legtöbb diakonisszaház a kaiserswerthi mintára szervezkedett ; de vannak elég számmal