Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-11-01 / 44. szám

világiak, hanem kiváltképen a papok és tanítók közt is akadnak itt-ott olyanok, a kiknek értelmetlensége vagy restsége, gyöngesége, vagy aléltsága rozsdát rak egyes gyülekezetek vértezetére. Ily helyeken a papi gondozás nélkül hagyott nép elhidegül s közömbös lesz a vallás iránt. A vallástalanság nyomában jár azután a demoralizáczió, az erkölcsi elzüllés. E bajok orvoslását nem lehet keresni másban, mint az egyházias öntudat és evangeliumi közszellem élesztésében és bátorító terjesztésében. Ez pedig annál könnyebb, mert a református egyház kincsesházában van: értelmi felsőbbség, vallás erkölcsi czélokat szolgáló számos intézmény, autonómia, középponti szervezet, hitegység, puritán istentisztelet és komoly fegyelem. Ennyi és ilyen valláserkölcsi javak állván az egyház rendelkezésére, a haladáshoz nem kell egyéb, mint az egyházias öntudat és az evangeliumi közszellem föllendülése. Legyen mindenki hitbuzgó, lelkes, tevékeny tagja a gyülekezetnek; éljen-haljon ki-ki egyházáért, építsenek imaházakat, kápolnákat, templomokat, iskolákat, papi és tanítói lakásokat. Nincs a magyar kálvinizmus ősereje sem megfogyva, se megtörve. Tudják meg ellenségeink, — így végzi az előadó, — hogy egyházunk nincs kihalóban. Egyházunk derűs-borús múltjából s hitünk hegyeket megindító erejéből következtetve hirdetjük Máté evangelista szavaival azt, hogy anyaszentegyházunkat kősziklára építé az Úr és a pokol kapui sem vehetnek rajta diadalmat soha, míg él sziveinkben az egyházias öntudat és a meg nem hunyászkodó áldozatkész kálvinista szellem! A közönség nagy figyelemmel hallgatta és lelkes éljenzéssel, hosszan tartó tapssal jutalmazta a kitűnő felolvasót, a kinek szép felolvasását Szabó Péter esperes valóságos püspöki székfoglaló beszédnek nevezte, az értekezlet pedig Mészáros János indítványára elhatározta, hogy nemcsak az Emlékkönyvében kinyomatja, hanem különlenyomatban a nép között is terjeszti. A második felolvasást Biberauer Richárd budapesti hitoktató s.-lelkész tartotta a diakonissza-ügy fontosságáról. Ismertette a diakonissza ügy történetét és ebben Fliedner áldásos apostoli működését; felmutatta a diakonissza-ügy nagyarányú kifejlődését és a külföldön, kivált pedig Németországon, a hol a diakonisszák a gyülekezeti diakonia terén, nevezetesen a szegények látogatásában, a betegek ápolásában, a kicsinyek s különösen a nők valláserkölcsi gondozásában a lelkészeknek valósággal jobb kezei; felhívta a figyelmet arra, hogy Budapesten a Bethesda német diakonisszái mellett ő egészen a maga erején, Filadelfia néven, református magyar diakonissza-otthont nyitott; végül a magyar diakonissza-ügy fejlesztése érdekében néhány határozati javaslatot terjesztett elő. Az értekezlet ezt a felolvasást is megérdemlett figyelemben részesítette, a felolvasót köszönöttel, éljenzéssel és felolvasásának kinyomatásával honorálta, és hogy ez a nagyfontosságú felolvasás minél szélesebb körben rokonszenvet keltsen és gyökeret verjen, Fábián Mihály indítványára elhatározta, hogy külön füzetben a nép között is terjeszti, a minek eszközlésére a lelkészeket határozatilag fölkérte. Végül Szöts Farkas értekezlet! titkár és többek felszólalása után a felolvasó határozati javaslatát a következő szövegezésben fogadta el: 1. Az értekezlet a diakonissza-ügyet kiváló fontosságú keresztyén és egyházi ügynek tekinti, a menynyiben magyar ref. egyházunknak is szüksége van oly keresztyén nőkre, a kik a gyülekezet szegényeit látogassák, betegeit ápolják, gyermekeit neveljék s a nők és leányok hitéletét szilárdítsák. 2. A Biberauer Richárd budapesti katecheta által felállított és vezetett, s a budai egyházrész által erkölcsi támogatásban részesített Filadelfia diakonissza-otthont különösen támogatásra méltónak tartja. 3- Felkéri az egyházkerületi közgyűlést, hogy az esperes urak útján hívja fel a lelkészeket s a gyülekezeteket a Filadelfia diakonissza-otthon buzgó támogatására. (A Filadelfia-otthon helyisége Budapest, I. Paulerutcza 10. sz. alatt van; adományok Biberauer Richárd czímén ide küldendők.) A felolvasások után folyó ügyekre került a sor. Szöts F. titkár kijelentette, hogy a mult évi értekezleti felolvasásokat kinyomatta és minden lelkészi hivatalnak megkiildötte; hogy Kiss Benő lelkész árvájának, Kiss Erzsinek az értekezlet tagjai között eszközölt gyűjtésből mintegy száz korona nevelési segélyt adott; hogy az idei gyűjtésből is segélyt kér ugyancsak Kiss Benő árvája részére; s hogy végre a pénztár és számadás megvizsgálására bizottságot küldjön ki az értekezlet. Az értekezlet a titkári jelentéseket tudomásul vette és a számvizsgálatra Vécsey Tamás, Petri Elek és Hamar István urakból bizottságot szervezett. Az indítványok során Benkö István rákospalotai lelkésznek Lévay Lajos, Szabó Aladár stb. által támogatott és részben módosított javaslatára, főleg Vécsey Tamás nyomós felszólalására, elhatározta az értekezlet, hogy jövő évben a Próba-énekeskönyv ügyét teszi eszmecsere tárgyává. Mádg Lajos esperes indítványára az értekezlet a lelkészek és tanítók pártoló figyelmébe ajánlja a Lorántffy Zs.-egyesület kiadásában megjelenő Örömhír czímű evangeliumi gyermeklapot. Közének és Baksay Sándor elnök buzgó hálaimája után a lélektermékenyítő, hitszilárdító értekezlet befejeztetett. Tudósító. MISSZIÓÜGY. A diakonissza-intézményről. Belmissziói felolvasásnak érdekesebb, tartalmasabb és hálásabb tárgyat alig lehet képzelni, mint a diakonissza-intézmény, mert magasztosabbat s a krisztusi tanoknak megfelelőbb alkotást még nem tudott felmutatni a protestantizmus. Még nincsen hetven éve, a hogy Kaiserswerthben az első diakonissza megkezdte áldásos munkáját, s mai nap ezeren meg ezeren állanak az Úr Jézusnak ilynemű szolgálatában s milliók ajkai magasztalják a diakonisszák önfeláldozását. Míg egykor a Rajna vidékén sem tudtak az elsőknek működési teret szerezni és biztosítani: addig most mindenfelé találkozunk velők, a hová az evangeliumi igazság világossága és a keresztyén szeretet elhatott. Krisztus urunk vallása kiválóképen a nőknek helyzetét javította meg, mert midőn a társadalmi életnek alapjait, a mely mindennemű jogos emberi érdekeinknek képviselője, védelmezője, biztosítója s végrehajtója, a tiszta egynejűségre, az Isten által alapított s erkölcsileg megszentelt oly családi életre helyezte, a melyben a nő férjével egyenlő jogú tényező, akkor oly jogokat adott neki, a milyenekkel sem a zsidó, sem pedig a pogány nők soha nem bírtak. S annak daczára a nőnek a protestáns egyházban a családon kivül jó sokáig