Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-11-01 / 44. szám

Erre erőt csak a Krisztus ád, mert Ő maga ez az erő. Ez az erő azonban nagyon fogyatékos ebben a kötetben. Tartalmáról a beszédgyűjteménynek csak így általánosságban szólok, mert ha egyenkint veszem, félő, hogy csak ismétlésbe bocsátkozom. Alaki tekintetben szintén nagyon sok a kívánni való ! Meglátszik a munkákon, hogy szerző a gyakorlati theologia lényeges tárgyai egyikévél sem foglalkozott behatólag. A homiletikával meg épen hadilábon áll. Mintha azt a gyönyörű homiletikát Kovács Albert úr azért írta volnaj meg, hogy boszantsa vele a theol. ifjakat! Textusai csak motto gyanánt szerepelnek, elejétől végig. A beszéd maga sohasem a textus magyarázata. Pl. a pünkösti beszéd textusa a Krisztus keresztelésekor hallott égi szózat. Nem tudom, honnan vette fel, mert nem jelzi a szerző, kikerestem őket, de egyik helynek sem felel meg a citátum. Felosztása a textusnak ez: 1. mennyiben volt munkás a Szentlélek a tanítványokban, 2. mennyiben munkás az mibennünk. Ez a diszpoziczió elég jó, de a kidolgozás nem annyira sikerült. A 11-ik beszéd textusa a XLII. zsoltár — nem 2-ik, hanem — 4-ik verséből kiszakított egy mondás, hibásan idézve. A homiletika itt is megtanít, hogy a kiszakított szók feldolgozása, összefüggő részek nélkül, értelemzavaró munka 1 (Ily eljárást követve, felvehetném ugyancsak a zsoltárból ezt: „nincsen Isten".) A beszéd felosztása e textus alapján ez: 1. A földi életben a boldogság boldogtalanságot szül; 2. a mennyei életben a földi boldogtalanság örökkévaló mennyei boldogságot terem az igaz keresztyén számára. Ez míg primo nem igaz, secundo oly helytelenül van keresztülvíve, hogy a beszéd közepén meggondolva magát, egy 3-ik részt vesz 2-iknak, e kérdés alatt: mi idézi elő a boldogtalanságot? Megfelel, hogy nem más, mint a halál, mely drága kedveseinket elrabolja ; a tulajdonképeni 2-ik pedig lesz a beszéd 3-ik részévé. Vagy a 6-ik, 8-ik, 12-ik stb. mind bizonyságai azoknak a szerkezeti kifogásoknak, a melyeket felsoroltam ! Stílusa nagyon virágos. „HüsselŐ csalogány dalát, a szántó-vető madarának énekét ha halljuk, úgy képzeljük magunkat, mintha mi az öröm árjában úszva, amaz első paradicsom lakói lennénk, hol a boldogság virága először nyitott az első emberpár kebelére." (62. old. I.) Bizony nem „aere perennius" e „monumentum 1" Zsenge elmének zsenge gyümölcse. Tanuljon előbb az ifjú, és majd ha érezi az apostollal, hogy a hit nem áll emberi bölcseségből, hanem isteni erőből (I. Kor. II: 5.), akkor ez isteni erővel törölje le szeretett özvegyei és árvái szemeiről a könnyet, melyeket szüntelen előidéz. E bírálat azonban ne vegye el kedvét szerzőnek a munkától, hanem újult erővel fogjon hozzá a komoly tanulmányokhoz. Kecskemét. Kájel István. BELFÖLD. A dunamelléki egyházkerület közgyűlése. Ez évi rendes közgyűlésünk, a melynek tanácskozásai október 24—28. napjain folytak le Budapesten, nevezetes fordulópontját képezi kerületünk életének. Fejünk, díszünk, ki 20 év óta állott kerületünk élén: Szász Károly püspök, öregségével járó testi és lelki gyengeségére való tekintetből, letette kezéből a vezéri pálczát s lemondott mind püspöki, mind budapesti lelkészi hivataláról. Új, nálánál erősebb vezérnek kivánt helyet adni. A lemondás szándéka, a mely még a nyár folyamán mind a főgondnoknak, mind a budapesti egyháznak bejelentetett, köztudomású levén, közgyűlésünk tagjai bánatos érzések között sereglettek össze, és a ki nem kerülhető veszteség biztos tudatának súlya megülte a lelkeket, mint azokét, a kiket nem az öröm, hanem a gyász és szomorúság gyűjt együvé. Az elválás, az ünnepélyes elbúcsúzás meg is történt. A nagy ember emlékezete fényes betűkkel jegyeztetett fel a közgyűlés jegyzőkönyvének lapjaira. Következik immár a megüresedett püspöki szék betöltése. Ki lesz az utód?—előre senki meg nem mondhatja. De egy bizonyos, s ez az, a mit Darányi Ignácz főgondnok oly szépen és igazán mondott : Szász Károly emlékezetben fog maradni közöttünk, mert üres lészen az ő helye, és bárki következzék is utána, az ő tekintélyét, súlyát, nimbusát sokáig nélkülözni fogjuk. 0, testben, lélekben megtörve, nyugalomra vágyott. A nyugodalmat megadta neki hálás egyházkerülete és gyülekezete. Adja a kegyelemnek Istene, hogy azt boldogan élvezhesse életének kimért határidejéig ! A gyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be. A közgyűlést október 24 én, d. e. 9 órakor Koncz Imre legidősebb esperes buzgó imádsága nyitotta meg a ref. főgimnázium dísztermében. Darányi Ignácz főgondnoknak a közgyűlés tagjaihoz intézett üdvözlő szavai után megalakult a gyűlés, a mely elé Szilády Áron főjegyző legelső sorban is beterjesztette az egyházkerületi főjegyzői tisztre megejtett szavazás eredményét, a mely] szerint e kitüntető állásra a gyülekezetek bizalma dr. Vécsey Tamás egyetemi tanárt s egyházkerületi tanácsbírót hívta meg, a mit a közgyűlés ^lelkes éljenzésekkel vett örvendetes tudomásul. Az új főjegyző nyomban letette hivatali esküjét és egyben bejelentette a tanácsbíróságról való lemondását. Főjegyzői székét rövid, de szép beszéddel foglalta el, a melyben a többek között ezeket mondta: „Ajkamon elhangzott az eskü; de lelkiismeretemben mindig visszhangzani fog míg az egyházkerületnek élhetek. S ennek egész lelkemmel élni kívánok, mert egyházunk szolgálata egyúttal hazánk szolgálata; mert hazánk és egyházunk két isteni mű, melynek egy a szívverése. Soha nem jövünk össze egyházi gyűlésekre, hogy egyúttal ne munkálkodnánk a nemzet érdekében is. Templomunk, iskolánk nemcsak kálvinista, hanem magyar is. Ezért nem volnék jó magyar és jó kálvinista, ha köszönettel el nem fogadtam volna azt a működési tért, a melyre a gyülekezetek véneinek bizalma szólított. Erőm kevesebb, mint elődeimé ; de szivem nem hidegebb. Kérem a kegyelemnek Atyját, adjon áldást buzgó tevékenységünkre, a melylyel népünket békeszeretővé, erkölcsössé, vallásossá, tehát erényessé kívánjuk tenni 1" Az új főjegyzőt, kinek buzgó vallásosságát, egyház-