Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-25 / 43. szám

sőleg is nagyszerű fogadtatáshoz képest .... Mi puritán kálvinisták, igaz, a külsőségek barátai nem vagyunk, de az már mégis zokon esett kissé, hogy még csak elvétve se láttunk egyetlenegy nemzeti lobogót se ebben a nagy, 40,000 lelket számláló városban, a melyet, ha szinte püspöki városnak neveznek is, de melyet a reformátusok csaknem oly nagy számban laknak (14,000-en), mint a pápás egyház követői. Ebéd után a pár órai szabad időnket többen arra fordítottuk, hogy egy körsétát tettünk a városban. Legelőször is a város egyik főterén emelkedő új színház díszes épülete ragadta meg figyelmünket, melyet a város közönsége csak nemrégiben építtetett, amaz ódon,„színkör" helyébe, mely pár évtizeddel ezelőtt is (a mikor alkalmam volt benne egy előadást végig nézni) oly rozzant faalkotmány volt, hogy minden pillanatban az összeomlástól lehetett félteni. Hasonló kisszerű épület volt a régi városháza is, mely helyett odább, a Szt. László-téren, annál nagyszerűbb székház épült, ugyancsak az újabb időben. Ez a szép tágas Szt. László-tér, közvetlen a Sebes-Kőrös balpartján, egyike a város nevezetességeinek. Középütt a Szt. László király szobra áll, ezzel a felírással: könyörögj érettünk! A nagy király, kinek e város első megalapítását s egykori fényét köszönheti, ott van eltemetve, több más királyunkkal együtt, a város keleti oldalán elterülő, mély sánczárokkal és 5 sarokbástyával körülvett ódon várnak valamelyik földalatti részén. (Sírját még eddig nem sikerült megtalálni). Mennyi dicső és szomorú emlék fűződik ez egykor oly nevezetes várnak omladozó falaihoz ! . . . A Szt. László-téren, egymás átellenében emelkedik egyfelől a görög keletiek, másfelől a görög katholikusok székesegyháza. Ez utóbbi szomszédságában most van építés alatt a román nemzetiségű görög kath. püspök nagyszabásúnak Ígérkező palotája; de a mely mindazáltal aligha mérkőzhetik azzal a fejedelmi lakkal, melyet róm. kath. püspöktársának ezelőtt 120 évvel építettek, s mely úgy nagyarányú külsejével (mint mondják, 365 ablaka van), mint pompásabbnál-pompásabb termeivel valóban ritkítja párját. Körülbelül ezzel egy időből való a kettős tornyú székesegyház is, mely ugyancsak hatalmasan dokumentálja a római egyháznak földi javakban és külső fényben büszkélkedő gazdagságát. Erre mutat az a meglehetős hosszú, oszlopcsarnokos „Káptalansor" is, melynek szorosan egymáshoz épített megannyi palotaszerű emeletes házaiban összesen 10 róm. kath. kanonok talál állásához mért pompás és kényelmes lakást. Persze, mi protestánsok ily világias előnyökkel nem dicsekedhetünk Nagyvárad városában sem. A két prot. egyház, bár híveinek száma nem sokkal marad alul a róm. katholikusokén: vagyon, befolyás tekintetében nem versenyezhetik az itt oly hatalmas római és görög kath. egyházakkal. A reformátusoknak két templomuk van ugyan; az egyik az ú. n. olaszi templom, mely 1784-ben épült, s melynek első papja a hírneves krónikaíró : Keresztessy József volt, s a másik, amannál tágasabb s két végén egy-egy toronynyal ékeskedő ú. n. újvárosi templom, melyet 1853-ban kezdtek el építeni, de a melynek kettős tornyát csak 1872-ben fejezték be. Azonkívül az ágostai hitvallásúaknak is van egy újonnan épült, csinos külsejű templomuk. No meg a szintén nemrégiben létesült leányinternátus szép emeletes háza, az olaszi templom közelében: ennyi az egész, a mivel az ev. protestantizmus ebben a nagy városban dicsekedhetik. De nincsenek többé elemi felekezeti iskolái, nincs gimnáziuma, melyről hajdan még nevezetes volt, holott a másik két kath. egyház védszárnyai alatt száma nélküli alsóbb és felsőbb iskolák, növeldék, apáczazárdák és különféle szentek neveit viselő gazdag jótékony intézetek szolgálják a folyton terjeszkedő és kizárólagos felekezeti czéljaira merészen törő pápás katholiczizmusnak ügyét. Úgy hiszem, az óriás Góliát és a kicsiny Dávid harcza folyik e városban a többféle elnevezésű keresztyén felekezetek között; minek kimenetele elé habár egyrészt szorongó szivvel, de másrészt azzal a szilárd hittel nézünk mi protestánsok, hogy a tiszta evangeliom, mely minden hatalomnál nagyobb erőnek bizonyult a múltban, diadalmaskodni fog a jövendőben is, e látszólag egyenlőtlen fegyverekkel folytatott küzdelemben is. Lévay Lajos. KÖNYVISMERTETÉS. A konfirmáczió módszere, tananyaga, szertartása. Lelkészek és tanítók számára írta Péntek Ferencz ev. ref. lelkész, ez idő szerint a budapesti ref. egyháznál ideiglenesen alkalmazott segédlelkész. Budapest. Szeríő sajátja. 8-adrét, 190 lap. Ara 2 korona 20 fillér. (Folytatás és vége.) A könyv második része a tananyagot és annak a szerző által ajánlott gyakorlati bibliaolvasási és levezető módszer szerint való feldolgozását adja. Két dolog felől jövünk ebből tisztába. Egyik az, hogy szerző mit ítél alkalmasnak és elegendőnek a hit- és erkölcsi igazságokból a konfirmálandók, illetve az elemi iskola 4-dik osztályos növendékei számára; a másik pedig az, hogy ezeket miként igyekszik növendékei elméjébe és szivébe bevinni. A mi a tananyag kezelését s a tanítás módszerét illeti, csak elismeréssel szólhatok a munka e részéről. Van ugyan benne több fogyatékosság, pl. hogy a levezetést igen messziről kezdi (34. §.), hogy a levezetés nem teljes rávezetés a tételben foglaltakra (A biblia, Az egyház), hogy a bibliai lókusok értelmét nem fejti fel teljesen s ebből folyólag a levezetett tétel sem fedezi a biblia tanítását (a 4-dik és a 7-dik parancsolat); de általában véve arra vall, hogy egy olyan ember munkája, a ki hosszú idő óta gyűjti tapasztalatait a gyakorlati vallástanítás terén. Bibliai lókusai, a melyekből tételeit levezeti, általában helyesen ós nagy gyakorlati érzékkel vannak összeválogatva, s egy pár esetet kivéve, az eredeti értelemnek megfelelőleg magyarázva. Hasonlatai, példái nem mindenkor a legszerencsésebbek ugyan, a választékosságot és a vallástanítás komolyságát tekintve ; de általában alkalmasak a világosításra és a levezetés