Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-25 / 43. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-utcsa 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: A dunamelléki püspök évi jelentéséből. — Egy magánember vázlatos egyházi törvénytervezetéből. Presbyteri Jánus. — Tárcza: Naplójegyzetek a M. P. I. T. vándorgyűléséről. Lévay Lajos. — Könyvismertetés: Péntek Ferencz: A konfirmáczió-módszere, tananyaga, szertartása. Hamar István. — Misszióügy: Pár szó egy belmissziói lapról. Vargha Gyuláné. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. A dunamelléki püspök évi jelentéséből. Az elmúlt egyházi közigazgatási óv meglehetősen normális viszonyok közt folyt le. Az egyházépítés csendes, zajtalan, némi tekintetben eredményes munkájának éve volt. Hálával tartozunk az Isten gondviselésének, a ki az ő szent lelkének ereje által minket, gyülekezeteinket arra indított, hogy kövessük a nagy apostol intő szavát: «az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, melyre hivattatok is egy testbe®. Békesség uralkodott közöttünk, minek folytán ki ki a maga munkakörében akadálytalanul végezhette a reá bízottakat. Áldjuk azért az Úr nevét ós dicsérjük őt, hogy ((elhatalmazott mi rajtunk az ő irgalmassága®! De egyszersmind kérjük is a kegyelemnek Istenét, hogy ihlessen meg minket, hogy ki-ki legyen tudatában annak, hogy mi egy testbe hivattattunk Isten szent országának terjesztésére. Vajha egyházunk iránti szeretetből, a kölcsönös méltánylat és összetartozás érzete hatna át mindnyájunkat, hogy a reánk várakozó nagy feladatok teljesítésében ne lankadjunk, ne a magunk kényelmét, hanem anyaszentegyházunk magasztos érdekeit tartsuk szem előtt. Ha valamikor, úgy most kiváltképen szükséges, hogy minden munkás ott álljon az Úr szőlőjében, és végezze kötelességét híven, lelkiismeretese n, tartsa ós mentse meg az apák örökségét: «elszívelvén egymást, és megbocsátván egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza van; tudván, hogy miképen Krisztus megbocsátott nekünk, azonképen mi is». Míg mi békés indulattal, kezünket az eke szarván tartva, készítgetjük a termőtalajt a kegyesség, istenfélelem és hazaszeretet jó magvai számára, addig vésztjósló fellegek tornyosulnak hazánk ós egyházunk egén, a melyek vihar közeledését jelzik. Senki sem tagadhatja, hogy az idő tele van nyugtalansággal, sokat sejtető mozgalommal. Minden jel arra mutat, hogy nagy átalakulások küszöbén állunk, melyek a felekezetközi viszonyokat, s azok közt egyházunk helyzetét is közelről érintik. A létezővel való elégedetlenség hatja át a társadalom minden rétegét, s egyik égető kérdés még megoldást sem nyert, mire a másik már előtérbe lép, hogy új irányba terelje a társadalmat. Fájdalommal szemléljük a lelkekben mind jobban elharapódzó közönyt, az isteni dolgok iránti érzéketlenséget, a mely sokszor az egyháztól való elszakadásig fajul; másfelől pedig szomorú jeleit látjuk annak, hogy a türelmetlenség és a szeretetlenség démona miként igézi meg a lelkeket, hogy egymás ellen törjenek még azok is, a kik egy testnek tagjai, egy hazának gyermekei Őrizze meg az isteni gondviselés hazánkat, egyházunkat azoknak gyümölcsétől, a kiknek czélja a társadalmi kötelékek szótszaggatása s a békés együttélés felforgatása! E bizonytalansággal ós vészes jelenségekkel szemben azonban megnyugtat minket evangeliumi szent hitünk, hogy a közönynek, avagy türelmetlenségnek lelke nem győzedelmeskedhetik anyaszentegyházunk felett. Az evangéliumnak sava és világossága nem veszett el, sőt most is Istennek ereje az mindazoknak üdvözítésére, a kik benne hisznek. Nekünk tehát nem szabad kétségbe esnünk ós bátortalanul tekintenünk a jövőbe; nem szabad lemondani az evangelium isteni erejébe vetett hitről, mintha az Isten lelkének nem állana többé hatalmában a megtévelyedett emberi lelket újra áthatni és megnemesííeni. Bárminő lényeges átalakulások történjenek is, nekünk arra kell törekednünk, hogy anyaszentegyházunk azokban és azok által ne legyen kérdésessé téve. Mit hoz a jövő, mit