Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-18 / 42. szám

ronás tagsági kategóriába társadalmunk alsóbb rétegeiből is tagokat nyerjünk. A választmánynak az egyházmegyékhez e végből kibocsátott megkeresése a nyár folyamán került az egyházmegyék zöld asztalára, s ha a jelek nem csalnak, ezen az úton ismét jelentékenyen fog erősödni Társulatunk. Különben az új belépések a mult év folyamán is figyelemreméltóan szaporították társulatunk tagjait. Az alapítók száma 43-mal, a rendes és pártoló tagoké 100—100-al szaporodott és a segítő tagok sorába 50 új tag lépett be. Leszámítva az elhalt és kilépett tagokat, f. évi szeptember 20-ig 1542-ről 1662-re szaporodott a tagok száma, a kik közül 35 a pártfogó, 370 az alapító, 582 a rendes, 606 a pártoló és 50 a segítő tagok sorába tartozik. A tagok szaporodása maga után vonta a társulat anyagi erősödését. Anyagi erőnk szerény, de igyekszünk azt jól fölhasználni. A tagsági díjak erélyesebb megsürgetése és a hátralékoknak per útján való, de még csak részleges behajtása által nemcsak megszüntették a mult évi 538 kor. 76 fill. deficzitet, hanem az általános jövedelmet is 14,300 koronáról 16,330 koronára emeltük. A főpénztár bevétele 16,330 kor., a Károli-alapé 4005 kor.; a főpénztár kiadása 14,892 kor., a Károli-alapé 4603 kor. volt. A főpénztárban tehát 1438 kor. kezelési fölösleg maradt, a miből 300 koronát a ((Theologiai Szaklap» cz. folyóirat segélyezésére, 20%-ot az általános alapok és 20%-ot a Károli-alap gyarapítására fordítottunk. Adományok czímén is kaptunk némi támogatást. Hegedűs Sándor vil. elnök úr a Koszorú írói díjaira 861 koronát adottja hódmezővásárhelyi vándorgyűlésen a perselyekben 257 kor, 8 fill. gyűlt a Károli-alapra. A Társaságnak általános tőkeszámláján 108,908 kor. s a kisebb alapítványok számláján 2515 kor. s így összesen 111,423 kor. alapítványszerű vagyona van, a mihez járul a népszerű kiadványokra fordítandó Károli-alapnak mintegy 5202 korona forgótőkéje. — Mindezek, ha nem is rohamos, de folytonos anyagi erősödését mutatják társulatunknak. De a tagdíjhátralékokban mutatkozó régi sebünk csak lassan, nagyon lassan gyógyul; aztán ismét meg-megújul, mert a régi hátralékok mellé újak és újabbak járulnak. Úgy látszik, hogy a hátralékok behajtásában nemcsak a pénztárnoki megsürgetést, hanem a perrel való fenyegetést, sőt a tényleges perbefogást is állandósítania kell az igazgató-választmánynak. Teljességgel nem kedves, de a viszonyok által parancsolt kötelessége a választmánynak. Anyagi gyarapodásunknak arányában kiadói tevékenységünket is fokoztuk a mult esztendőben. Havi folyóiratunkat, a Protestáns Szemlét száz példánynyal megszaporítva, most már 1600 példányban nyomatjuk. Tudományos könyveink sorozatába önálló kötetként Egyháztörténeti Adattár-t adunk ki, a mi tavaly még csak havi folyóiratunk mellékleteként jelent meg. Ezzel a vállalatunkkal a magyar protestáns egyháztörténelem eddig ismeretlen kútfőit akarjuk lassanként összeszedegetni és nyilvánosságra hozni. Másik tudományos kiadvány-sorozatunkban Kálvin János Instituczióját adtuk ki magyar fordításban, a mely munka azonban csak ennek az évnek a folyamán fejeződött be. Jelentékenyen bővült kiadói működésünk az által is, hogy a aHázi Kincstár» cz. családi kiadványunkat, a melyből eddig csak alkalmilag jelent meg egy-egy kötet, az új alapszabályok értelmében évenként megjelenőállandó kiaclványnyá tettük, s ezzel a művelt osztály evangelizálását is munkába vettük. A «Házi Kincstár)) mult évi köteteként Szabolcska Mihály Áhítat, Szeretet cz. vallásos és családias költeményeit adtuk ki, melyeket a közönség nagy tetszéssel fogadott. Koszorú czímű sorozatunkból ismét tíz füzettel gyarapítottuk magyar traktátus irodalmunkat. Ezt az irodalmi fajt hazánkban a mi társulatunk teremtette és honosította meg s általa a néplélek evangelizálását sikeresen folytatja. Ám a mi társulatunk nemcsak irodalomművelő, hanem irodalomterjesztő társaság is. Kiadványaink terjesztését Hornyánszky Viktor cs. és kir. nyomdatulajdonos tagtársunk akként szervezte, hogy a két evangeliumi egyháznak önként vállalkozó lelkészei, tanárai, tanítói és más ügybuzgó tagjainál, bizonyos kezelési százalók mellett, a mi társulatunk ós a saját kiadványaiból könyvraktárt tart. a hol a prot. egyházi kiadványok megszerezhetők. Az ily községi könyvbizományosok száma a mult évben immár 940-re emelkedett; 15-tel több, mint az előző esztendőben. E könyvterjesztőink buzgalmának köszönhető, hogy népszerű kiadványainkkal, különösen a Koszorú füzetekkel, évről-évre szélesbül pártoló és olvasó közönségünk, a mire nagy súlyt vet az igazgató-választmány. Munkájukkal elismerésre méltóan fokozták társulatunknak nemcsak erkölcsi sikerét, de anyagi előmenetelét is. Vajha minél többen követnék jó példájukat; vajha a Társaság többi tagjai is részt vennének a kiadvány-terjesztés munkájában; mert mit ér a sok könyv, ha csak a bizományos raktárán hever és nem jut el, a hová szánva van, a közönség ezreinek ós tízezreinek a szivéhez! A mult év történetéhez tartozik, hogy halottainkról is megemlékezzem. Elvesztettük Mitrovics Gyula debreczeni lelkész, Szabó Károly bihari esperes, Széli Ákos szegedi közjegyző,