Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-11 / 41. szám

világítva az 1848: XX. t.-cz. létrejövetelének történetét, nagy nyomatékkal hangsúlyozta az államnak a protestánsokkal szemben fennálló kötelezettségét. E kötelezettség az egyháznak egyházi erővel nem fedezhető hiányának az állam által való teljes fedezése. S ezzel szemben az állam nem helyezkedhetik arra az álláspontra, hogy a teljes segély rögtöni megadása pénzügyi akadályokba ütközik. Mert ha az állam a folyton fokozódó katonai terheket megbírja, a budgetnek aránylag igen csekély emelésével az alatt a teher alatt sem fog leroskadni, mit az új helyzet reá ró, ba a protestánsokkal szemben eddig követett s ezekre annyira lealázó alamizsnás rendszert a törvényen alapuló követelmények teljes kielégítésének rendszerével cseréli fel. Es ez előnyére válnék az államnak is. Mert a protestáns egyház a magyar nemzeti államnak legtermészetesebb szövetségese. A liberálizmus és a protestáns világnézet egymápt kiegészítik, s a mint a protestáns egyház a legtisztább szabadelvűség alapján épült föl és tölti be hivatását, úgy viszont a szabadelvű irány a protestantizmusban találja fel legfőbb és leghűségesebb támaszát. Az államra nézve tehát valóságos életkérdés, hogy leghűbb dolgozótársának munkakedvét és képességét ne csak biztosítsa, hanem fokozza is. Zajos éljenzés jutalmazta a nagyérdekű felolvasást, mely után dr. Hegedűs István olvasta fel gyönyörű költeményét „Szállá alá poklokra" czimmel. A költeményt lapunk 39. száma közölte, s itt csak azt jegyezzük meg, hogy a szerző lelkes és elragadó előadásában a költemény hatása fokozott erővel volt a hallgatóságra, mely zajos tetszésnyilvánítással adott elragadtatásának kifejezést. Még Hegedűs Sándor elnök buzdította a jelenlevő közönséget a Társaság pártolására s azután a díszülést berekesztette. A társaság tagjai s a vendégek 1 órakor a „Fekete Sas" szálloda emeleti dísztermében jöttek össze közebédre, hol mintegy 300 ünneplő vett részt a lakomán. Itt Hegedűs Sándor elnök mondott felköszöntőt a királyra, mit álíva hallgattak meg, s majd a Himnuszt énekelték lelkesen a résztvevő vendégek. Felköszöntőket mondtak még Bary József, Vinkler Lajos, Zsilinszky Mihály, Beöthy László, Antal Gábor, Sulyok István, dr. Ballagí Géza és br. Bánffy Dezső. A díszebéd után d. u. 5 órakor „belmissziói értekezletre" gyűlt össze még egyszer a vendégek egy része a vármegyeház dísztermében. Megjelentek a ref. leányinternátus növendékei is teljes számmal. A XLII. zsolt. 1. versének eléneklése után Gergely Antal mezőtúri lelkész kérte Isten áldását az értekezlet munkájára buzgó imádságban, majd Handel Vilmos selmeczbányai ág. ev. lelkészesperes, az értekezlet alelnöke, előrebocsátván, hogy az értekezlet elnöke, Szilassy Aladár, betegsége miatt nem jelenhetett meg, megnyitóbeszédet mondott, buzgó belmissziói munkálkodásra, s különösen nőegyletek alakítására híván fel a hallgatóság figyelmét. Beszédét lapunk mai száma közli. Az első felolvasást a szerző, Kenessey Béla kolozsvári theol. igazgató betegsége miatt dr. Kecskeméthy István tanár olvasta fel. Kenessey értekezése („A belmissziói munka alapja") a magvas fejtegetések, a belmissziói munka gyakorlatba vétele mellett felhozott érvek, a gyülekezet árváinak, elesetteinek gondozására buzdító szavak által élénk tetszésre talált a hallgatóság minden rétegében. A felolvasás közlését mai számunk kezdi meg. A második felolvasó Mayer Endre eperjesi ág. ev. theol. tanár volt, a ki a diakonissza-ügyről tartott felolvasást. Kifejtvén a diakonissza-intézmény történetét, megvilágítván a különbséget az apáczák és diakonisszák között, lelkes szavakban hívta fel munkára az értekezletet a magyar protestáns egyháznak ezen eddig úgyszólván teljesen elhanyagolt munkamezején. A tartalmas felolvasás után Bácsy Gyula mérei lelkész és Csűrös István budapesti tanár szólaltak fel a diakonisszia-iigy mellett, felhiván a közönség figyelmét a Budapesten, Biberauer Richárd vezetése alatt létesült első magyar diakonissza-intézetre. Ezután Kovácsi Miklós István clevelandi ügyvéd ós közjegyző olvasta fel lapunk legutóbbi szániában közölt ismertetését az amerikai magyar reformátusok helyzetéről. A közönség nagy érdeklődéssel hallgatta a felolvasást s köszönetet mondva felolvasónak, elhatározta az értekezlet, hogy K. Miklós István által testvéri üdvözletét küldi Amerikába szakadt hitrokonainknak. Az értekezletet ezután Csíky Lajos debreczeni theol. tanár imádsága s közének zárta be. v£Yégiil adassék e helyen is elismeres és köszönet a nagyváradi két evangelikus egyháznak, azon kitüntető gondos rendezésért,vendégszeretetért, melylyel a M.P.I.T. Nagyváradon megjelent tagjait fogadta s ott időzésük alatt körülvette és így az ország közel és távol vidékeiről egybesereglett vendégeknek a M. P. I. T. VH-ik vándorgyűlését is felejthetetlen kedves emlékekkel tette emlékezetessé. Legyen Isten áldása a nagyváradi protestáns egyházon és annak vezetőin, nagyjain és kicsinyjein. Vivát, crescat, floreat! Siculus. MISSZIÓÜGY. Az evangeliumi nőegyesületekről. (Elmondatott a nagyváradi belmissziói értekezleten, 1903. szept. 24.) Mélyen tisztelt Értekezlet! Legyen megengedve pár szó a „nőegyletekről a belmisszió szolgálatában" ; pár szó ez életből az életnek, az evangeliom alapján. E hó elején, nevezetesen szept. 2-án, kijelentette dr. Oort leydeni egyetemi tanár, az Amsterdamban tartott vallási nemzetközi kongresszuson, hogy nekik — mint a szabadegyház híveinek, nincsen szükségök semmi szent könyvre, nekik elég az ész vezetőnek és kormányzónak az élet utain. Ezzel szemben kijelentem s úgy vélem, kijelenthetem a mélyen tisztelt közgyűlés nevében, hogy mi igenis, — még pedig szives-örömest valljuk vallásunk gazdag kútfejének a szentírást, a mi kedves Bibliánkat, különösen annak újtestámentomi részeiben ! Azért nem kevésbbé szabadoknak tudjuk és érezzük magunkat;

s valljuk, hogy csak az igazán szabad, a kit az Úr szabaddá tett. Mint a szabadság fiai, szivesen szegődünk szolgálatába, testvérül fogadva azt, ki hasonlóan cselekszik! így volt ez régen, így van ez mai nap is, s hitünk szerint maradni fog az idők végéig! így volt ez régen a keresztyén egyház első századaiban. Mit is mond az Ap. cs. könyve az első keresztyénekről, 2. r. 42: Állhatatosak valának az apostoloknak tudományában és a közösségben és a kenyérnek megtörésében és a könyör-