Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-04 / 40. szám

letet. A pünköst előtti bibliai képet látja megújítva, a midőn Mária felsőházában a Jézus tanítványai mindnyájan egy akarattal együtt valának. íme, együtt vannak egy akarattal a testvéregyház megannyi kitűnőségei, hogy a magas czélt egy mesgyekővel előbbre vigyék. Megelevenedik lelkében ama 200 évvel ezelőtt vert érem emléke, melynek felirata: „Coneurrunt ut alant" összejöttek, hogy élesszék: élesszék a szeretet szent tüzét az emberek között, terjesszék az evangelium világosságát. Isten áldását kéri a társaságra, annak munkájára. A szívből fakadt s közlelkesedést keltett üdvözlő szavakra Antal Gábor válaszolt. Megköszönve a nagyváradi testvéregyházak szives üdvözletét, kérte Istent, hogy virágoztassa a váradi két protestáns egyházat, a felvilágosodás és lelkiismereti szabadság védelmére, örökkön-örökké. A betegsége miatt távolmaradt Szilassy Aladár helyett Raffay Sándor pozsonyi theol. tanár tartott ezután felolvasást „Az egyéniség jelentőségéről". Kifejtette, hogy Jézus, midőn az ember földi életének czélját minden eszményi és tökéletes teljességében az Istenben jelölte meg, akkor nemcsak egy újabb, igazi keresztyén életfelfogás kereteit jelölte meg, de az egyéniség önálló értékét is teljes mértékben kiemelte. A vallás nem anynyira közösségi, mint inkább az egyéniségek által közösséget alkotó tényező, mert nem maga a közösség, hanem ennek egyes tagjai állanak életközösségben Istennel. Nem azért vagyunk vállásosak, vagy vallástalanok, mert ilyen a társadalom, hanem megfordítva: a társadalom azért vallásos vagy vallástalan, mert a vallásos vagy vallástalan egyének többsége érvényesül benne. Az evoluczionista elméletek is annyiban vannak főképen ellenünk, a mennyiben ezek csak fajtömeget ismernek, csupán az egyéniség létezését pedig elvileg tagadják. Bármily nagy szerepe van azonban az egyéniségnek, különösen a keresztyénségben, az egyéniség önálló jelentőségét iskoláink sem tartják szem előtt. Hajdan iskoláink közül mindeniknek megvolt a maga egyéni jellege ; ma már nem beszélhetünk az iskolai nevelés egyéniségéről s ez kárára van a tanításnak és tanulásnak egyaránt. Az önálló egyéniségek képzésére igen nagy gond volna fordítandó, mert mennél inkább nemesül, emelkedik valaki a maga egyéniségében, annál több haszna és nagyobb jelentő -sége lesz a közösségre nézve is. Az evangeliumi keresztyénség nagy, örök elveit hirdetni az egyéniségnek, egymagában is értékes; önálló jelentőségét hangsúlyozni hivatásszerű kötelessége, mint közművelődési ós irodalmi társaságnak a M. P. I. T.-nak is. Mert a szó valódi értelmében vett erkölcsös világ és öntudatos emberiség csak öntudatos egyéniségekből alakulhat, de természetesen csak akkor, ha a Krisztus evangeliuma lesz igazán az egyén erkölcsi életének világító fáklyája, ha az istenfiúsági öntudatnak ugyanazon fölemelő érzete hatja át az emberi lelket, a mely Jézust a világ Megváltójává és Idvezítőjévé tette. A nagy tetszéssel fogadott felolvasásért, melyet a Protestáns Szemle egész terjedelmében közölni fog, Antal Gábor püspök mondott a gyűlés nevében a tudós felolvasónak köszönetet. Ezután a választmány jelentése következett, Szöts Farkas titkár előadásában. A jelentés a mult év eredményeiről számolván be, a taggyűjtés terén különösen Széli Kálmán nagyszalontai esperes buzgó működését emeli ki, mint a ki egyházmegyéjének minden gyülekezetét bevonta a Társaság kötelékébe ; a vidéki fiókkörök alakítása körül Bernáth Lajos halasi és Poszvék Sándor soproni tanárok fejtettek ki elismerésre méltó buzgóságot. A társaság kiadványairól szóló jelentéssel kapcsolatban Balogh Ferencz indítványt tett, hogy az „Egyháztörténeti Adattár" közleményei magyar fordításban is közzététessenek. Stromp László szerkesztő felszólalása után közgyűlés az indítványt a választmányhoz utasította. A választmány azon intézkedését, hogy a Theol. Szaklap részére segélyképen 300 kor. szavazott meg, jóváhagyó tudomásul vette. A társaság f. évi kiadványai: Prot. Szemle; Zoványi Jenő Egyháztörténeti Monográfiája, az Egyháztörténeti Adattár II-dik kötete Stromp L. szerkesztésében ; a Házi Kincstárban IV. kötetül Sheldon : „Jézus nyomdokain" cz. művének fordítása (Csizmadia Lajos) s a Koszorú 91—100. füzete, dr. Kecskeméthy István szerkesztésében. A Koszorú újabb sorozatának írói tiszteletdíjait, 974 kor. költségben, most is vil. elnökünk, Hegedűs Sándor fedezte, miért a közgyűlés hálás köszönetét nyilvánítja. Titkár bejelenti továbbá, hogy az 1902. évi könyvilletmény, Kálvin Instutitiója is megjelent immár Nagy Károly fordításában, a mi örvendetes tudomásul szolgál. Majd előterjeszti titkár az 1903. és 1904. évi költségvetéseket, mit a közgyűlés mindkét évre kötelezőleg jóváhagyott és elfogadott. Ezzel kapcsolatban a tagdíjhátralékok nagy mennyisége (több mint 13 ezer korona) sajnálatos, az erélyes behajtásra vonatkozó választmányi intézkedés helyeslő tudomásul vétetett. A Koszorú füzetek a mult évben 33 ezer példányban s így 8 ezerrel kevesebb példányban keltek el, mint azelőtt, a mi leverőleg hatott a közgyűlésre. E jelentés kapcsán felszólalt Szundy Károly s indítványozta: 1. hogy a Koszorú füzetek a ponyván is árusittassanak, 2. azok közvetítése az eddigi 40%~n

ál olcsóbban eszközöltessék s 3. a pályázatok jeligés levelekkel történjenek s azok felett több tagból álló biráló bizottság döntsön. Az indítványt a közgyűlés a választmány elé utalta. A társulat tagjainak száma a lefolyt évben 120-al növekedett. Jelenleg pártfogó tag 35, alapító 370, rendes 580, pártoló 606 és segítő tag 50 van. A közgyűlés a választmány intézkedéseit jóváhagyja; a pénztárosnak a felmentést a szokott óvások fentartása mellett megadja; a „Károli Gáspár alapot" a tagok figyelmébe hathatósan ajánlja, s a Társaságnak, újabb tagok gyűjtése által való erősítését különösen a lelkészektől kéri és várja. Ezután megemlékezett titkár a Társaság halottairól, így Mitrovics Gyula választmányi tag, Szabó Károly bihari esperes, Széli Ákos és a többiek elhunytáról, kiknek emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvében kegyelettel örökíti meg. Dr. Szabó Aladárnak a választmányi tagságról való lemondását sajnálattal veszi tudomásul a gyűlés, s helyére felkiáltás útján dr. Bernáth István fővárosi írót, Mitrovics Gyula helyére pedig, miután Erőss Lajos a jelöltségtől visszalépett, Szabolcska Mihály temesvári lelkészt választja meg. A módosított alapszabályok értelmében két alelnök is választandó lévén, ilyenekül a titkár javaslatára Antal Gábor püspök és Zsilinszky Mihály államtitkár közlelkesedéssel megválasztattak, kik megköszönvén a választást, kész szívvel hajlottak meg a feléjük irányuló bizalom előtt. Á közgyűlés tárgysorozatának utolsó pontja az indítványok voltak. Ilyen három, jelentetett be. Az első Zsigmond Sándoré, ki lelkes szavakkal indítványozta, hogy 1906-ban ünnepelje meg a társaság a bécsi békekötés és Bocskai szabadságharczának 300-ik évfordulóját. Egyúttal a Társaságot ez alkalomra a nagy hajdúvárosba, H.-Böszörménybe hívta meg. A közgyűlés az indítványt a választmányhoz tette át, a meghívást pedig