Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-04 / 40. szám

anyagában, ebben megerősít Pál apostol is, a ki 1. Kor. 11-ben többször nyilatkozik ily értelemben. Ismét a barát szólalt meg: Jézus Krisztus azt mondja magáról, hogy ő az élet kenyere; a prímás helyettese pedig hozzátette: elvakult eretnek, a Jézus Krisztus mondja: én vagyok a szőlőtő és az ajtó. Ezek hasonlatok, de a sákramentomi szavakat nem szabad így értenünk. — Az idézett helyek csak mellettem s nem Önök mellett szólanak. — Elég, te semmirekellő! kiáltotta a biró. Még azt akarod állítani, hogy az úrvacsorai kenyér azonos azzal, a mit naponként eszünk, s hogy semmi különbség nincsen közöttük ? — Igen; anyagukban nincs különbség, de minőségük tekintetében a dolog már máskép áll. Az úrvacsorai kenyér a mindennapi kenyér anyagából készül; minőségére nézve azonban nagy a különbség: azj úrvacsorai kenyérhez igéret van fűzve, a mi nincs meg a mindennapinál. •—- El veled, te méltatlan eretnek! Megégettetel és mehetsz az ördöghöz. — Ám égessetek el Isten igéjéhez való ragaszkodásomért, azért nem félek, hogy az ördöghöz jutok. Tudom, hogy Ön birám nekem e pillanatban ós ebben öröme telik. De ne felejtse el, mi lesz Önnel egykoron! Ön felett is áll egy biró, az élő Isten fogja Ont megítélni, ép ezen cselekedetéért. Az élő Isten, a ki az ő dolgaiban fáradozókat megigazítja, de kárhozatra veti az Ige ellen vadul harczolókat. Erre a biró magából egészen kikelve, rám kiáltott: El veled, haszontalan! Vezessétek a börtönbe ! Buatierhez fordultam: Uram, engedjék meg, hogy hitvallásomat végig megírhassam. De úgy ő, mint a többiek, csak ezt mondották: el vele ! el vele! Szivemben mély fájdalmat érezve a szegény szerencsétlenek iránt, czellámba értem. Istenhez fordultam és arra a győzelemre gondoltam, melyet az Antikrisztus hamis prófétái felett arattam, a kik az Isten igéjével szemben tehetetleneknek bizonyultak. A Szentlélek pedig eszembe juttatta az Ígéretet, melyet Jézus mindazoknak adott, kik az ő ellenségei elé vitetnek, hogy ott bizonyságot tegyenek az ő igazságáról: tömlöczökbe, királyok és tiszttartók eleikbe vitettek az én nevemért. Ezek pedig néktek bizonyságul lésznek. ,A ti szivetekben azért erősen eltökéljétek, hogy nem kell arról jó eleve gondolkodnotok, mivel mentsétek magatokat; mert én adok néktek szájat és bölcseséget, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mindazok, a kik magokat ellenetekbe vetik (Luk. 21: 12—15). Kedves Testvéreim! Mily nagy örömöt és vigasztalást éreztem szivemben, midőn tapasztaltam, hogy az igéret beteljesült rajtam és Isten igéje diadalmaskodott a hamis próféták ellenében. Nagy vigasztalódásom volt akkor is, midőn a Szentírás Istennek jóságát előttem kinyilatkoztatta, s midőn G-enfben és Lausanneban a hívek gyülekezetében részt vehettem. De a legkisebb öröm és a legcsekélyebb vigasztalódás, melyet akkor éreztem s a melyet most fogságomban is naponként tapasztalok, messze túlszárnyalja mindamaz örömöket, vigasztalódást és gyönyörűséget, a miket csak valaha e világban] élveztem. Mert a Szentlélek emlékeztet mindazon isteni Ígéretekre, melyeket Jézus adott azoknak, a kik az ő nevéért szenvednek. Máris ízlelteti velem a paradicsomi gyönyörűséget. 0, a Jézus mondja nekem: bátor itt fetrengsz most e sötétségben, mint egy elátkozott és megvettetett, az én nevemért kidobatva a világból; de épen ez az idő melyben neked, ó boldog teremtés, örülnöd kell az Istenben, a ki neked ily dicsőséget mutatott, s a ki küzködésed után az örök életnek koronáját nyújtja majd feléd az egekben. Örülj és örvendezz; szerencsés vagy, hogy gyalázattal, megbecstelenítéssel visznek nagy szenvedésekre, mert Isten és az ő angyalai előtt nagyobb dicsőség vár, mint a minővel e világ szerint való királyok, császárok és fejedelmek bírnak. Hasonlatos leszel az Isten fiához, résztvehetsz az ő dicsőségében. A dicsőség lelke nyugszik meg rajtad, a melynek fénye túlragyog minden földi tisztességen, koronákon és győzedelmeken. A Jézus Krisztus iskolájában vagy, a hol a mennyei atya kegyelmének kifogyhatatlan gazdagságát kinyilatkoztatja ós tűrő irgalmának csodatitkait nyilvánosságra hozza. Abban az iskolában vagy, a melyben minden próféták s a Jézus Krisztussal egyetemben az apostolok és a mártírok mind megfordultak, sok szenvedést, megcsúfoltatást és szenvedést kiáltottak, de úgy is találtattak, mint a kein enczében megtisztított arany. íme, Atyánkfiai, ez a Szentléleknek, a szenvedések iskolája nagy tanítójának bátorító útmutatása; bennünket mindenkor így tanított és tanít is mindenkor. A következő nap (szerda, május 11) egyik fogolytársam börtönébe jutottam. Két napig volt alkalmunk egymást bátorítani és vigasztalni. Az isteni gondviselés vezetett ide, mert ittlétem alatt közölték velünk, hogy hatalommal való visszaélés czímén fellebbezhetünk azon ítélet ellen, melyben minket eretnekeknek nyilvánítanak. Magunktól ilyesmi nem is jutott volna eszünkbe. Pénteken, május 13-án, a börtönőr az ügyész elé vezetett. Eszembe jutott, hogy eretneknek nyilváníthatnak s így hamar elbánnak velünk, tehát igy szóltam: Uram! Mi a legcsekélyebbet sem vétettünk a király parancsolatai ellen, s mégis mint békés utasokat letartóztattak, majd börtönbe vetettek. Ön megkérdezett minket a mi hitünk felől ós mi az Isten igéjének útmutatása szerint válaszoltunk. A zsidóknak és törököknek is szabad vallást tenni az Ő hitökről és életök nem forog veszélyben. Miért volna hát tilos ez minekünk, a kik csak Isten igéjét követjük? Nagyon jól tudjuk, Uram, hogy nem véletlenül jutottunk az Ön kezeibe; Isten akarta ezt így, Isten tette Önt a mi ügyünkben biróvá, de ép azért vigyázzon is, hogy mint ítél! S ha hamisan ítélne, gondolja meg, hogy Önnek is van birája, a ki előtt nincs 79*