Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-25 / 4. szám

fii lét levágta (Luk. 22, 51). Az ilynemű csodatettek koronája azonban a három halottfeltámasztás : a gyermeké a halotti ágyon (Máté 9, 18—26. Márk 5, 22—43. Lukács 8, 41—56), az ifjúé a ravatalon (Luk. 7,11—17). és a férfié a sírban (János 11, 1—45). Az összes gyógyítások és halott-felébresztések az illető betegeknek, illetve hozzátartozóiknak kérelmére következtek be, miután az Úr hitükről meggyőződött. Azonban ezen esetekben a hit még nem volt egyéb, mint szívbeli vágy a gyógyulás után és a Jézusban való feltétlen bizalom, hogy ő segíteni tud és akar (Máté 8, 2 stb. Luk. 17, 13. Máté 8, 8. Máté 9, 17. 20, 30. Márk 8, 23. 7, 32. Máté 9, 21. Lukács 4, 38. János 4, 47. Máté 9, 18. János 11, 22). Ha az ily vágyó hit néhány gyógyításnál nincs is előadva, mégis jelenlevőnek kell vennünk. A köszvény esnél (Máté 9, 1 — 8) a betegnek és az őt odavivőnek hitét épen abban látta az Úr, hogy mindazon akadályokat, melyek Őket az Üdvözítőhöz való jutás közben gátolták, legyőzték és nem nyugodtak addig, míg a beteget az Úr lábaihoz nem tehették. Az elszáradt kezű embernek (Máté 12, 10—13) és a vízkórosnak gyógyításánál (Luk. 14, 1 — 4) semmi sem tiltja feltennünk, hogy az illető betegek kérelmüket az Úr elé terjesztették. Hanem ezt ezen alkalommal a szemtanuk hozzátenni elfeledték, mivel ezen gyógyítások főként még egy másik czélt is tartottak szem előtt, t. i., hogy a szombatnap hamis megünneplésével szemben rámutassanak a jó cselekedetekre, melyeket még szombatnapon is gyakorolni kell Ez a mozzanat játszik szerepet a Bethesda-tó melletti beteg meggyógyításánál is (János 5, 1—8). Mind a mellett bátran feltehetjük, hogy az Úrnak ezen kérdésére: Akarsz-e egészséges lenni? a beteg nem pusztán azt felelte: Uram, nincsen senkim, ki a halastóba vinne stb., hanem következtek még az Úrnak többi kérdései is, melyek a betegben az Üdvözítő iránt hivő bizalmat ébresztettek fel és ajkára ezen feleletet adták: Igen, Uram én hiszek benned, tégy engem egészségessé. A vakon születettnél is feltehető ehhez hasonló kérelem s ennek hite, mely Jézus e szavai következtében: Menj el a Siloha tavához (János 9, 7). stb. keletkezett, mutatkozik már megmentőjének a zsidók elleni védelmezésében s ez a hit később (38 vers) magasztos tudattá lett. Ezen gyógyításnál azonban közrejátszik azon czél is, hogy megfeleljen Jézus a- zsidók előítéletére, mely még magukat a tanítványokat is befolyásolta, mintha ezen vakonszületett, vagy ennek szülei feltétlenül bűnös emberek lettek volna. A naini ifjú feltámasztásánál Lukács 7, 11—17. az anyának és a többieknek szivében a hit, Jézusnak az anyához intézett e szavai következtében ébredt íel: Ne sírj ! és abban nyilatkozott, hogy midőn a ravatalt megérintette, a halottvivők megállottak. Ezen emberek mindnyájan hallottak már Jézus csodatetteiről s talán ilyet már láttak is. Ezért mindjárt tudták, hogy ha az Úr ily vigasztaló szót mond cs a halotthoz hozzálép, akkor itt is csodát akar tenni; hogy azt megteheti, tapasztalatból tudták. És végre Malchus meggyógyítása. Ezt az utolsó jócselekedetet azért kellett Jézusnak véghezvinnie, hogy kimutassa, hogy különbséget tud tenni a gonosz bujtogatok és a puszta eszközök között (V. ö. a keresztfán mondott e szavaival: Atyám bocsáss meg nekik stb. és Pilátusnak adott ezen feleletéből: Nincs hatalmad felettem stb.) hogy ily tanítást adhasson Péternek, hogy most itt az Isten fejez be egy művet és abban őt egy ember sem akadályozhatja. Az Úr Malchust félre hívta, úgy hogy mások nem hallották azon szavakat, melyeket hozzá intézett, hogy hitét felébreszsze. Azonfelül a tanítványok lelkét a félelem és aggodalom az azután bekövetkezendő dolgok miatt annyira eltöltötte, hogy ezen gyógyításnál az idevonatkozó körülményeket észre sem vették. Ezen gyógyítások és halott-feltámasztások vagy Jézus puszta szavára következtek be, mely még a távolba is hatott (Máté 8, 5—13. János 4, 47—53), vagy látható jelek és cselekedetek alkalmazása folytán, milyenek : megérintés (Máté 8, 3. 9, 29. 20, 34. Lukács 14, 4. 22, 51), kézfogás (Máté 9, 25), a beteg vigasztalása (Lukács 4, 38), nyálnak, illetve nyálas sárnak alkalmazása a beteg testrészre, kézrátevés és azután következő mosás (Márk 8, 23. 7, 33. János 9, 6). Gyakran bekövetkezett a gyógyulás látszólag az Úr tudta nélkül, ruhája szegélyének érintése által (Máté 9, 20. 14, 36. Luk. 6, 19). A gyógyulás folyamata rendszerint nyomban bekövetkezett, egyszerre, vagy lassanként (Luk. 17, 14. Márk 8, 23. János 9, 6). Azonban nem külső jelek alkalmazásánál és a lassú gyógyulásnál nem szabad hinnünk, mintha az Úr egészben ezen eszközök által vitte volna véghez a gyógyítást, s így nem lett volna csodás, hanem közönséges emberi gyógyítást eszközölt volna s ezért haladt a gyógyulás is csak fokonként előre. Azt az Úr a betegek érdekében tette, hogy a csodát és működését megismerhetővé tegye. így történt az a vakoknál és süketnémáknál, kik e miatt maguk az Urat nem láthatták, illetve csodahatású szavát nem hallhatták. A ruhájának megérintése által való gyógyítás valami varázsló, nem egyszerű kiürítése egy erőgyűjtőnek, nem erőműtani átvitele valami erőnek, habár még Márk is (5, 30) így magyarázza. Itt is szerepel az Isten fiának egyéni akarata, a ki már a kimondatlan késést is tudja és azt, ha a hitről meggyőződött, teljesíti. A ruhának csak annyiban volt csodatevő ereje, a mennyiben az Ur viselte, 'ós ezen erő is csak a hivők számára létezett. Az Úr kabátja, viselőjéről levetve, mint puszta ereklye többé már nem bir ily erővel, valamint a kresztvíz is az Isten szava nélkül és hit nélkül csak egyszerű víz. Ezen csodagyógyítások és halottfeltámasztások által is az Úr messiási küldetését akarta hitelesíteni; megmutatni honfitársainak, hogy ő nem magától jött, hanem az Isten nevében és az Isten erejével, arra küldetve, hogy a test nyomorúságát és a halált, mint a bűnök következményét (Máté 9, 1—8. János 5, 14. 8, 11) a bűnök bocsánata által megszüntesse. Mert ő az emberekneknek életet akart adni, azaz minden tekintetben