Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-08-30 / 35. szám

MISSZIÓÜGY. Beszámoló az eperjesi ág. hitv. ev. theol. belmissziói egyesület 1902/1908. évi működéséről. Egy évi csendes munkálkodásunk végén ismét megálltunk, hogy a mikor egyesületünk egy évet ad át a múltnak, visszatekintsünk munkásságunkra s azt vizsgálva, adjunk számot, vájjon törekedtünk-e megvalósítani azt az eszmét, a melynek zászlaját egyesületünk lobogtatja, fáradoztunk-e az erény és igazság országának megvalósításán. Igaz ugyan, hogy mi magunk egészen tárgyilagos feleletet nem adhatunk, mert szerénységünk könnyen önmunkánk kicsinylésére vagy — a mi még rosszabb — túlságos önérzetünk annak túlbecsülésére vezethet. Ez okból, midőn alapszabályaink előírásából kifolyólag az elmúlt iskolai évről jelentést teszek, tartózkodom a bírálattól s csupán arra törekszem, hogy röviden elősoroljam azokat a főbb adatokat s feltűnőbb eseményeket, a melyek egyesületi életünk irányáról s tartalmáról tesznek bizonyságot. Röviden feltárom, hogy a nagy eszme épületének fölépítéséhez kicsiny kis egyesületünk hogyan igyekezett a maga porszemeivel hozzájárulni. Istennek áldó kegyelme velünk volt az elmúlt esztendőben is, az ő jósága és szeretete adott lelkesedést s kitartást munkánk végzéséhez; neki szóljon hálánk első sorban a netáni sikerért 1 Egyesületünk alakuló-gyűlését 1901 szeptember 12-ikén tartotta meg Belicza András testületi elnök összehívására. Tisztikarát a következőkép alkotta meg. Elnökké újból Mayer Endre theologiai tanárt választotta meg a következő három évre. Titkárrá Pollyák Jenő IV. éves, főjegyzővé Baráth Károly II. éves, aljegyzővé Mikola János I. éves theologusokat választotta meg. A rendes tagok száma ez évben 39 volt. Ezekenkivül az egyesületnek volt még három dísztagja: Ztlenka Pál, Gyurátz Ferencz és dr. Baltik Frigyes püspök urak; egy tiszteletbelitagja: Csengey Gusztáv theol. tanár. Munkássága belső és külső munkásság volt ez évben is. Szándékosan említem első helyen a belső, azaz önmagunkra irányuló munkásságunkat, mert hiszen az a dolog természetes rendje, hogy először magunkat képezzük s csak azután fordítsuk kifelé — másokra is — figyelmünket, eszünkbe véve Pál apostol szavait: „Azért te, a ki mást tanítasz, tenmagadat nem tanítod-e ?" Hogy az apostol intésének minél inkább megfelelhessünk s hogy munkánkhoz — hasonló irányú törekvésektől ihletve — erőt, lelkesedést merítsünk, mindjárt az év elején törekedett egyesületünk arra, hogy a mit a prot. theologusok közös konferencziája is szükségesnek elismert: a németországi hírneves belmissziói egyesületekkel érintkezésbe lépjen, a mi — tekintve a kezdet nehézségeit — részben sikerült is. Ugyanis a berlini Theologischer Jünglingsverein szíves készséggel vette közeledésünket s örömmel nyújtott kezet az együttmunkálkodásra. Ennek a szépen megindult kapcsolatnak a megszilárdítása s kiterjesztése egyesületünknek egyik legfőbb feladata lesz a jövőben. Megvalósulásához reményeket fűzhetünk, mert mi sem természetesebb, mint hogy a kölcsönös érintkezésnek jótékony hatásúnak kell lennie nemcsak egyesületünk bármely irányú működésére, hanem a protestantizmus közös érdekeinek ápolására s arra, hogy a német protestánsok között elterjedt téves nézetek a magyarhoni evangélikusokról eloszoljanak. Belső munkásságunk 14 ízben tartott családias összejöveteleinkben s azoknak tárgyalásában nyilvánult, nem számítva az alakuló- és évzáró-gyűléseket. Az összejövetelek énekkel és imával kezdődtek s énekkel végződtek. Főtárgyuk egy-egy szabad előadás, fölolvasás vagy felvetett eszme közös megvitatása, mihez olykor szavalat és folyó ügyek csatlakoztak. Szóba kerültek a következő kérdések : A belmisszióról (szabad előadás két ízben, Mayer Endre egyes, elnök). Miként nyerhetjük el ama pünkösti szent Lelket? (szabad előadás, Pollyák Jenő IV. éves theol.). Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot (felolvasás, Wallrabenstein Jakab 1. é. theol.). A hitről (közös megbeszélés). Egy és más a hitről (felolvasás, Obál Béla II. é. theol.). Lelkész és tanító viszonya egymáshoz (szabad előadás, Pollyák Jenő). A diakonissza-intézmény (szabad előadás, Mayer Endre). Mit kívánnak társadalmunk újabb szellemi irányzatai a prot. lelkésztől (közös megbeszélés). Miként gyakorolhatják a theologusok a belmissziót a theologia falain kivül és belül (közös megbeszélés). Az egyesület, hogy a tagok munkakedvét fokozza, ez évben is pályázatot hirdetett (20—20 koronát) egy belmissziói irányú, egy prózai és egy költői műre. A beadott két pályamunka közül (1. A házi istentiszteletről, 2. Az utolsó fáklya) csak „Az utolsó fáklya" czímű költeményt találta az egyesület a pályázatban kifejezett elvekkel egyezőnek s ez okból csak e mű szerzőjének, Russ Zoltán III. éves theol.-nak adta ki a 20 kor. pályadíjat. Munkásságunknak külső irányát s másik felét képezik a nyilvános vallásos estélyek, melyeket ez évben is igyekeztünk a mult éviekhez hasonló módon megtartani. Az estélyek iránt ez évben is nagy érdeklődést tapasztaltunk; a kollégiumnak díszterme minden alkalommal megtelt. Az estélyek czélja: az egyházias énekek, szavalatok által a ker. vallásosságot és evangeliumi egyháziasságot fejleszteni. Ezeket az estélyeket a nagy közönség bevonásával közösen tartjuk, a mennyiben szavalókat, énekeseket és felolvasókat a nagy közönség köréből is sikerül nyernünk s belmissziói munkánkba belevonnunk. Ebben az évben három vallásos estélyt tartottunk, melyeknek központját a felolvasások képezték. Az első estélyt abból a rendkívüli alkalomból tartottuk, a mikor a magyarhoni theologusok Eperjesen tartották konferen-