Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-08-16 / 33. szám

kezőleg annál inkább nagyobbodik, ha azokat mások is megosztják velünk. A szép birodalmából ugyanis minden olyan gyönyör ki van zárva, mely csak az egyén magános élvezetére szorítkoznék, melyet az élvezet alkalmával elhasználunk; ellenben odatartozik mindaz, a melyet sokan egyszerre élvezhetnek az élvet okozó tárgy elhasználása nélkül. Egy képet vagy szobrot milliók nézhetnek, egy nagyszerű költeményt mindaz élvezheti, a ki csak megérti, egy szép dallamon az egész föld kereksége lelkesül; a nap nyugta s a csillagok csak a fogoly és vak elől vannak elzárva s tehát nincs mit irigyelnünk, ha mások is gyönyörködnek bennök". „De magasabb világba vezet továbbá a szép azért is bennünket, mert annak élvezése alkalmával a szellemi világ terményei: eszmék, gondolatok keletkeznek bennünk. Sőt nagy részét a szép által okozott gyönyörnek épen ezen általa keltett eszmék okozzák". A mihez hozzávehetjiik ama másik, már egyszer említett írónk szavait: „A szép a népek általános nevelője. Mivel az érzelmekre s a kedélyre hat, hatása mélyebb, mint a tudományoké. A kik sohasem férnek a tudományhoz, mint a népek nagy tömege általában: ez iránt még azoknak is van kedvök s fogékonyságuk. A dal, a köny, a mosoly visszhangra találnak minden ember szivében, a természet szépségei nyitva vannak mindenki előtt! S ugyanakkor a szép érdekel ós gyönyörködtet a míveltség legmagasabb fokán is. Mert általánosabb és igazabb, mint a tudományok, mert minden emberhez szól. Mondhatjuk, hogy az aesthetikai képzés növekedtével növekszik a míveltség az emberek között. Egy magasabb míveltségn faj határozottan szebb, mint az alacsonyabb míveltségű". „A szép az államhoz való viszonyában ennek nagyságát előmozdítja. Ezer kéznek ád foglalkozást s teremt új iparágakat. A nemzettörténet fénypontjainak festményei a képtárakban, a nemzet nagyjainak szobrai a köztereken felköltik azon nemzet dicsvágyát s tettre serkentik azt. A művészetek pártfogoltatása a fejedelmi udvarokban rendesen összeesik a nemzetek fénykorával. Példa rá a görögöknél Perikies, Angliában a nagy Erzsébet, Francziaországban XIV. Lajos, s nálunk Mátyás kora". Hörk József, (Folyt, köv.) theol. tanár. KÖNYVISMERTETÉS. Iíibliai képek és A mi hitünk és prédikálásunk. Prot. egyházi szónoklatok. írta: Vásárhelyi Zsigmond.* II. Arra tettem ígéretet, hogy az olvasót bevezetem abba a világba, melyet V. Zs. könyvei tárnak elénk és most itt van az ígéret beváltásának ideje. A mult alkalommal nem jeleztem előre, ma pedig szinte feleslegesnek tartom megjegyezni, — annyira kézen fekvő és a dolog természetéből folyó, hogy mit is tartalmaz ez az igóret. Nem foglal ez magában egyebet, minthogy az író szemeivel próbáljuk meg nézni ezt a világot, a melyben, és ezt az életet, melyet mi élünk. Azt jelenti amaz igéret, hogy tanúi leszünk, vájjon véges életünk korlátolt cselekvéseiből, a körülöttünk forgó lét hullámverései* Mult számunkban ez ismertetés ezíméböl kimaradt „és A mi hitünk és prédikálásunk". bői, az embervilág sokoldalú tusakodásaiból mennyit és hogyan lát meg az író; hogy az egymással szemben álló jó és rossz, erény és bűn küzdelmeiben, e küzdelmek eredményeiben észreveszi-e ós mennyiben veszi észre a magasabb világintéző hatalom munkáját; hogy a szüntelen változásban, a bennünk ható erők viaskodásában miként találja meg azt az örök törvényt, melyet ellesünk az életből, melyet elhozott hozzánk a hit angyala, mely megőriz ós megtart minden porszemet, mely megszabta az emberi nem útját, kimutatta czélját, feltárta rendeltetése titkait — és a mely örök törvénynek a neve : sors, végzet a pogány világban, isteni gondviselés a hivő keresztyén ajkán és szivében. Máté ev. 4-ik részében olvassuk, hogy a Lélek egy magaslatról mutatá meg az Idvezítőnek „a föld országit s azok dicsőségét". írónk a Bibliai képek első darabjában I. Móz. 6. r. 5 —7. v. alapján egy ily magaslatra visz bennünket,- hogy lássuk az embert, az életet a maga tökéletességében s a maga bukásában. Onnan láttatja velünk a világot, a honnan maga az Isten tart szemlét e csodás alkotása felett. S míg egyfelől rámutat, hogy a hat napi alkotás minden gazdagságának összegezéséből származott eredmény: az ember, kibe Önlelkét lehelte az alkotó ; ki a teremtés koronája, ki a Teremtőtől nemcsak életet nyert, de teremtő erőt is kapott s így benne megvalósulva látszik az eszmény; teremtsünk embert a mi képünkre, addig másfelől hallatja velünk az Alkotónak ítéletét, melyet kimond az alkotmány legbensőbb pontján, az ember szivében támadt romlás miatt. Az eszmény díszes új ruháján csakhamar egy folt sötétlett; a vétek szeplője ott ült az új világ ékes arczán, hogy a következő századok s embernemzedékek homlokára ráégetődjék. Isten képviselőjévé tétetett az ember, hogy a neki adatott jog: a szabad akarat birtokában őre és fentartója legyen az erkölcsi tisztaságnak a világban s tisztán érző ós dobogó szivével központja és mérlegmutatója legyen a világ óriás gépezetének. Ám hűtlensége következtében a tökéletes alkotású ós működésű gépezetnek szabályos munkája megakadt s hogy újra megindítható legyen, a megromlott alkotmányt előbb el kell bontani: „eltörlöm, mert bánom, hogy teremtettem". El kell törölni az alkotások hibáit és gyarlóságait, de nem magokat az alkotásokat, hogy azután mint önmunkásságuk által fejlődők, a tökéletesedésre képesek a végtökéletességet önerejükön megközelíthessék, az isteni gondviselés engedelmével el is érhessék. S így bár az örök bölcseség alkotásának felirata: bánom, hogy teremtettem, bár az a tény, hogy a teremtmények sorában csak az ember belső világában, a lélek és indulat világában van hiba, megalázó és lesújtó, de biztató és fölemelő az a tudat, hogy a tökéletesedés lehetősége is megvan bennünk. Lelkünk hajlékán van egy kapu, a tökéletesedés kapuja, melyet bezárhatunk a gonosz elől s megnyithatunk emelkedésünk, tökéletesedésünk angyalai előtt azzal a kulcscsal, mely a mi kezünkben van, a mely kulcs a szabad akarat.