Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-08-09 / 32. szám

születése idejét. Maga is becsületes munkása volt, bár a franczia forrásokból merített gyakorta. V. Zs. azoknak egyike, kikről, mint ez eszme megvalósulását építőkről és előharczosokról, Dobos J. álmodott. Kétszeresen sorozható közéjök, úgyis mint a ki gondolkodásának törvényeit előtárta, vizsga tárgyává tette s általok gondotatokat, eszméket néha ellenvéleményeket támasztott, a melyeknek küzdelme nélkülözhetetlen a fejlődésre. Azután még azért is oda sorozandó, a mi e sorok megírására alkalmat adott, azért a két kötet egyházi beszédért, a mit ő maga alkotott. Elmélete fejtegetéseit nem akarom tárgyalni, a kit érdekel, olvassa el azokat, haszonnal teheti s nem lesz gyümölcstelen a fáradsága, ha összehasonlítja V. Zs. elveit a ker. világ legnagyobb igehirdetőjének, Pál apostolnak homiletikájával. A magam részéről én inkább a beszédeket szándékozom bonczolgatni, tán kissé szokatlan módon, de nem lehetetlen, hogy némelyeknek valami kis okulására és hasznára. Előre bocsáthatom s Ígérhetem, hogy széles mezőkön, magasságban és mélységben fogunk járni, ha szerzőnk gondolatvilágában mind jobban előbb haladunk. Csodás világ lesz az : az élet a maga sok és megragadó változatosságában, hol a mult eseményei és emlékei, a jelen küzdelmei és harczai, a jövő Ígéretei és reménységei, szivünk vágyai és csalódásai s mindaz, a mit egyszóval életnek nevezünk itt a földön, s a földön túl, előttünk állnak, előttünk, velünk élnek és mi azokat átérezzük, átszenvedjük, azokban fáradunk, küzködünk, azokkal meghalunk, hogy éljünk. Ezt a mi életünket mutatja be Y. Zs. s ezt fogjuk látni mi is, ha vele megyünk. Sötétségei felett ott virraszt hite egének csillagtábora, kétségbeesései fölött ott ragyog reménysége hajnalhasadása s betegségeit gyógyítgatja szeretetének éltető napja által. S a hol ő maga elfárad, ott vezetni fog az, a kihez ő is vezetni akart, a kinek tudományát hirdeti nagy erővel: az Úr Jézus, ki előttünk áll s reménységünk nekünk és vigasztalásunk. De erről a legközelebbi alkalommal. Takaró Imre. BELFÖLD. A felső-szabolesi ev. ref. egyházmegye véleménye az egyházi törvénytervezet tárgyában. Véleményes javaslatunkat a Törvénytervezet alkotó részeihez képest négy részre osztjuk, ú. m. az egyházalkotmányt, egyházi adózást, egyházi törvénykezést és az egyházi köznevelési és közoktatási szervezetet illetőleg. Ezen főcsoportozatok szerint fogjuk véleményünket előterjeszteni, az egyes §§. alá foglalt intézkedésekről csak ott szólván, a hol a §-t egyenesen károsnak és rossznak tartjuk. Lássuk tehát elsőbben is az egyház-alkotmányról szóló részt a Törvénytervezet 1. §-tól a 286. §-ig. A) Egyházmegyénknek mindig fentartott s mindenkor nyíltan vallott álláspontjához képest a magyar ref. egyház egysége s történelmileg is igazolt fejlődése érdekében kívánnunk kell a megújítandó egyházi törvényben: 1. A zsinat-presbiteri elv teljes épségét az egész vonalon fentartva. Ez a kormányzati alap tartotta meg egyházunkat annyi balszerencse és oly sok viszály között mindezideig, ezt kell fejlesztenünk továbbra is, ha élni és megmaradni akarunk. Minden oly intézkedés tehát, mely ennek ellene mond, vagy ezzel elvi ellentétben áll, a Törvényből végkép elhagyandó. így 2. kívánnunk kell az Erdélylyel való teljes egyesülést a törvénytervezetben foglalt 8. §. elhagyásával. 3. Az 1848. évi XX. t.-cz. teljes végrehajtását. 4. Istentiszteleti cselekményeinkben minden alkalomra megállapított egységes rendtartást, ideértve a temetési szent szolgálásokat is. 5. Az egyházmegyék és kerületek czélszerű új területi beosztását. 6. A lelkészi javadalom 2400 korona alapfizetésben és esedékes korpótlékokban leendő megállapítását. 7. A egyházmegyei és kerületi tisztviselőknek — a püspök és főgondnok kivételével — 10 évenként a presbitériumok szavazása alapján történő választását. 8. A konventi tagoknak, az egyházkerületi képviselőknek a presbitériumok által való választását. 9. A választók névjegyzékének nem évenkénti, hanem a felmerülő szükséghez képest leendő elkészítését. 10. A lelkészválasztási törvényeknél az egyházak osztályozásának s a lelkészek minősítésének törlését, ennek folytán a szabad lelkészválasztás kimondását, azon megszorítással azonban, hogy a lelkészképességi két vizsgát tett jelölt két évi s.-lelkészség után legyen választhatóvá bármelyik egyházunkban. 11. A sokszor káros és mindig veszedelmesnek bizonyult paphallgatás eltiltását, e helyett annak kimondását, hogy a választás alatt álló egyház a maga templomába meghívhassa azokat, kik a lelkészi állást ott elfogadni hajlandók. 12. A lelkészképesítésnól az eddig szokásos érdemjegyek végleges elhagyását s csak a képesített, vagy nem képesített fokozatok alkalmazását. 13. Szükségtelennek tartjuk a püspöki jogkörnek oly szervű tágítását, mint a mely a 208. §. c) — továbbá a 270—71., 282., 284. §. alatt foglaltatik s a s.-lelkészek elhelyezése s a helyettes lelkészek alkalmazása körül. Eddig ez az esperesek jogkörébe tartozott, maradjon ez azután is ott. Veszélyes és káros a 280., 281. §., melyek igazságtalanságot foglalnak magukban s békétlenséget szülnek. Ugyszinte a 247. §. azon intézkedése is, mely szerint a lelkészválasztás ellen beadott panaszok a kitűzött 14 napi határidőn túl is érvényesek s fegyelmi úton üldözendők. 14. A vallásegyenlőség és viszonosságnak megfelelőleg a Törvényben intézkedés teendő arra nézve, hogy mindazon közös vagy honvédhadseregbeli ezredeknél, melyeknek ujonczozási területe kiválólag ev. ref. vidékeken fekszik, ev. ref. tábori lelkészek alkalmaztassanak. B) A törvénytervezetnek az egyházi adózásról szóló szakasza (286—325. §.) talán legfontosabb része az egész munkálatnak, úgy hogy az összeülendő Zsinat is nézetünk szerint csak ennek szerencsés megalakulásában találhatja létjogát s tanácsos is lenne ezt addig össze nem hívni, míg az államsegélyezésnek az 1848. évi XX. t.-cz. alapján leendő igénybevétele körüli teendők teljesen nem tisztáztatnak, míg t. i. az egyházmegyék, kerületek közigazgatási szükségletei a lelkészi