Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-08-02 / 31. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-ntcza 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Egyházi tisztviselők és alkalmazottak. Hamar István. — Felolvasás a belmissziói albizottság czéljairól. — Iskolaügy: Gyakorlati tanárképzés és református iskoláink. Dr. Imre Sándor. — Tárcza: A művészet és erkölcs viszonya egymáshoz. Hörlc József. — Belföld : Az országos ref. gyámintézet számadásai érdekében. Vágmclléki. — Ev. egyházkerületi közgyűlés Szombathelyen. — Régiség: Kgyházi régiségek. Földváry László. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. Egyházi tisztviselők és alkalmazottak. Egyetemes zsinatunk tíz évenkint való összehívásának czélja az, hogy az ecclesia semper reformari debet alapelvben foglalt fejlődési törvénynek megfelelőleg, a lefolyó tíz év tapasztalatai ós fejleményei figyelembe vételével, egyházunk úgy külső, mint belső életében olyan berendezést nyerhessen, a mely arra képesítse, hogy a folyton haladó idővel /epés*" tartva, ferséges feladatának s az isten országa munkálásában kijelölt hivatásának a legjobban megfelelhessen. Zsinataink csak úgy válhatnak előbbvivőivé és áldásaivá egyházunknak, ha gondosan megfigyelve és mérlegelve a lefolyt tíz óv tapasztalatait s a fejlődésben nyilatkozó követelményeket, be tudják azokat vinni egyházunk szervezetébe, mint olyan újabb erőforrásokat és eszközöket, a melyek a haladó időben feladatai megoldásához segíthetik. A zsinati törvénytervezet, melylyel a jövő évben összeülendő zsinatunkra készülődünk, megnyugtatólag tesz bizonyságot több tekintetben arról, hogy az előkészítő bizottság tekintetbe vette a tíz lefolyt óv tapasztalatait ós fejleményeit s törvénykönyvünket azoknak megfelelőleg igyekezett átdolgozni. De ha ez a körültekintő gondosság jellemzi is a javaslatot több tekintetben, nem jellemzi minden tekintetben. Vannak olyan tapasztalatok és fejlemények is, a melyek nem részesültek figyelemben az előkészítő bizottság részéről. Pedig e tapasztalatok ós fejlemények közt nem egy van olyan, a mely nemcsak hogy figyelmet érdemelt volna, sőt egyenesen olyan természetű, hogy elbírálása ós törvényileg rendezése elodázhatatlan. így ha a törvénytervezet egyházalkotmányi része 3-dik fejezetét olvasom, a mely az egyházi tisztviselőkről és alkalmazottakról általában szól, sajnálattal tapasztalom, hogy azok között nincsenek felemlítve olyan egyházi tisztviselők, illetve alkalmazottak, a kik pedig tényleg nemcsak hogy léteznek, ele a gyülekezeti életnek igen fontos mozzanataiban lényeges szerepet játszanak. Mielőtt azonban ezekről a kihagyottakról szólanék, nem hagyhatom megemlítés nélkül a tervezet ama lazaságát, mely a 3-clik fejezet terminológiájában feltűnik. A fejezet czíme : «Egyházi tisztviselők, alkalmazottak általában®. Ebből olyanforma látszik, mintha a tervezet készítői különbséget kívántak volna tenni az egyházi tisztviselők és az alkalmazottak között. Helyesen, mert vannak gyülekezeti funkezionáriusok, a kik nem nevezhetők tisztviselőknek, hanem csak alkalmazottaknak. Csakhogy ebből természetszerűleg annak kellett volna következni, hogy külön kategóriában soroltassanak fel a tisztviselők ós az alkalmazottak. A tervezetben azonban" ezt nem találjuk meg. Az 53. §. az egyházi tisztviselőkről szól ugyan, de azokat sem sorolja fel mind; az alkalmazottak felsorolását pedig nem találjuk meg sehol. A következő §§-ban meg összekeverve fordulnak elő tisztviselők és alkalmazottak; sőt inczidentaliter újabbak ós újabbak említtetnek. így pl. az 53. §-ban mint tisztviselők soroltatnak fel : a lelkészek, a gondnokok, tanítók, tanárok, a gazdasági, árva- ós szegényügyi állandó bizottságok elnökei. Az 54. §. pedig, a mely az 53. §-nak logikai folyománya volna, már a lelkészeket, tanárokat, tanítókat, ének vezér ehet, gondnokokat presbitereket, egyházfiakat említi; tehát a mint a clűlt betűvel szedett szavak mutatják, még három olyan egyházi tisztviselősóget sorol fel, a melyről az előző §. nem szólt. Ha pedig az 55. §. c) pontját olvassuk, ezeken kivül, egészen incsiden-61