Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-07-19 / 29. szám

azok (t. i. élelem, ital, ruházat) megadatnak néktek". (Máté 6, 33.) Aztán nyomatékul gondoljuk meg, hogy Luther Mártonnak mennyi pénze, milyen nagyhatalmi állása volt, mikor a reformácziót megindította! Aztán ugy-e jól mondom, hogy Dévai Biró Mátyás, Szegedi Kiss István érseki stallumokat élveztek és nagyhatalmi eszközökkel értek el nagy sikereket! ? Károli Gáspár az akadémia, vagy az állam dús tiszteletdíjáért fordította le és máról-holnapra a bibliát? Szeretett Testvéreim! Ne irigyeljük mi azt a fegyverzetet, a melylyel r. kath. atyánkfiai hadakoznak, nem való az nekünk, van nekünk más, hathatósabb fegyverünk. Legyen legalább annyi eszünk, mint annak a szegény pásztorfiúnak, Dávidnak volt, ki a Saul király által ajándékozott harczi fegyverzetet ledobta magáról e szavakkal: „nem mehetek én elő ezekben, mert nem szoktam", (Sám. I. XVII. 39), hanem vette az ő egyszerűbb, de megszokott fegyverzetét, a melylyel tudott bánni: botját, parittyáját és kavicsokat s meggyőzte Góliátot. Bizony megcsúfolta volna az óriás, ha hadi fegyverzetben megy ellene. Mi is, atyámfiai! tudván azt, hogy a pénz, világi hatalom a Sátán fegyverzete, a melyben csak ideig-óráig tartó, látszólagos sikereket lehet elérni, hagyjunk fel az ezekbe vetett reménységgel, s öltsük fel Istennek fegyvereit, s ezek között e leghatalmasabbat, ama lelki fegvvert: az igét, s örökkétartó valódi diadalunk lészen. (Efez. VI, 10—17). Ha tapasztaltuk, hogy ez a fegyver meggyőzte bennünk a bűnt, szóval ha e fegyvernek birtokában vagyunk, akkor már személyünkre nézve biztosítva vagyunk, de oktalan dolgot cselekszik az a lelkipásztor, a ki megelégszik azzal, hogy bemutatja híveinek e fegyverforgatásban való ügyességét s nem iparkodik a gyülekezetnek minden tagját elvezérelni a királyhoz, Krisztushoz, a ki ingyen osztogatja e fegyvert minden harczosának. Ugyebár nevetséges lenne az a tisztikar, a melyik a közlegényeket nem engedvén fegyverzethez jutni s csak maga lévén felfegyverezve, próbálná megverni az ellenséget. Ilyen szomorú helyzetbe jutottunk napjainkban mi magyar reformátusok ha ugyan a tisztikarban is nincsenek-e fegyvertelen tisztek ? mert akkor még megdöbbentőbbek az állapotok. Mily nagyszerű és győzelemre biztató tény lenne, ha szakítanánk azonnal e néhány évtizedes szokással, mulasztással, s minden erőnkkel megkezdenénk a munkát, s első sorban arra törekednénk, hogy a mozgékony, tetterős, diadalra vágyó, boldogságot remélő ifjúságot Isten nevében és segítségével megszabadítsuk attól a nehéz fegyverzettől, melyet a világ rakott rá, azoktól a bilincsektől, melyekkel a bűn kötözte össze őket. Ezt azonban csak úgy érhetjük el, vagy legalább úgy érhetjük el rövidebb idő alatt, ha azon az általános lelkipásztori gondozáson kivül, a melyben az egész gyülekezetet kell részesítenünk, külön gondozás alá vesszük az ifjakat. Tegyük pedig ezt azért, mert a fiatalság van a legtöbb kísértésnek kitéve, az van a legjobban megterhelve, megkötözve. A Sátán az erőseket, szépeket, eszeseket, tanulékonyakat, ifjakat választja ki, mert azoktól többet vehet el, többet rabolhat, azokkal ügyesebben tudja kivinni terveit, mint a már tehetetlen, gyenge, kevésbbé tanulékony és óvatosabb vénekkel. Mily szégyen az, hogy az igazság és világosság fiai nem olyan okosak és tevékenyek, mint a gonoszság és sötétség szolgái a maguk nemök szerint. Az ifjúságnak gondozása, eltekintve attól a nyereségből, a melyet magok az ifjak vesznek, kétszeres haszonnal járna a küzködő egyházra is. Először is meggátolná.azt, hogy az évről-évre serdülő gyermekek épen idősebb pajtásaik áltál vitessenek a gonosz útra, másfelől több munkása lenne az egyháznak, s így biztosítaná nemcsak fenmaradását, de terjeszkedését is. Mert az bizonyos, hogy olyan férfiak és vének között, a kik a bűn széles országútját ifjú éveikben hagyták el s erejök, idejök javát Isten országa terjesztésére fordították. — mert van olyan eset is, hogy nem az ember hagyja el a bűnét, hanem a bűn hagyja el ez embert, miután már összetörte, kizsákmányolta s többé nem használhatja, de az ilyen emberek az Isten országa terjesztésére sem alkalmasak olyan új nemzedék nő fel, a a melyről igazán, nemcsak frázisképen mondhatjuk el, hogy ők a nemzet virágai, és teremni fognak nemes gyümölcsöket. Bizonyos az is, hogy minél több olyan pályafutású emberre emlékezhetik vissza közvetlen környezetében az új nemzedék, a kinek élete a síron túl is élet, békesség, megdicsőülés, annál többen lépnek majd az ifjak közül is a keskeny ösvényre, s annál erősebb, munkásabb, hódítóbb lesz majd az evangelium szerint reformált egyház. Ha valaki azt kérdené most tőlem, hogy hát hogyan fogjak a munkához, attól örvendező szívvel kérdeném azt, hogy hány ifjú van gyülekezetében, a ki hajlandó a Tisztelendő úrral valamely kitűzött időben bibliát olvasni és imádkozni? Ha a felelet az, hogy van 15, 20, akkor tanácsom az, hogy szíveskedjék saját lakásán, vágy az iskola termében egy pár hónapig bibliát olvasni, imádkozni és zsoltárokat énekelni ez ifjakkal, s felszabadítani őket arra, hogy kérdéseket tehessenek, kételyeiket megnevezhessék bibliai óraközben; s ha tapasztalja a lelkész, hogy az ifjak kitartók, sőt szeretik ez összejöveteleket, akkor már az őszszel formálisan meg lehet alkotni az egyesületet, a melynek alapszabályait a belügyminiszter erősíti meg, s a mely eljárásra nézve, úgyszintén az alapszabályok mibenlétére nézve is, ha megkerestetik, szívesen szolgál tanácscsal, útbaigazítással a budapesti ref. ifj. egylet, (Budapest, VII. ker., Károly-körút 9. sz., III. lépcső, I. em. 30. sz.) sőt úgy hiszem, az esperes úr is. Ha a próba nem sikerül, vagyis az ifjak e pár hónap alatt elmaradoznak az összejövetelekről, akkor a lelkész iparkodjék a megmaradottakkal még szorgalmasabban olvasni az írást, még buzgóbban, de röviden imádkozni mindaddig, a míg egy kis, kitartó, hívő csapat lesz körülötte, aztán csak akkor kell gondolni a formális megalakulásra. Ebbe beletelhetik 5, 10, 15 esztendő is, de lehetetlen, hogy az áldás elmaradjon. A hol alig 2—3 emberre számíthat-a lelkész, ott azokkal kezdi meg ugyanezt a munkát, lehet hogy több, lehet hogy kevesebb ideig kell küzdenie, mint az előbbi esetben, míg az ifjak, a Krisztusban hívő ifjak száma : megszaporodik, de az eredmény el nem maradhat. Lehet, hogy maga a lelkész is e munkaközben fog igazán megtérni, annál nagyobb az áldás az egész gyülekezetre nézve. Csűrös István.