Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-07-05 / 27. szám

nak gondolni, ha a saját házában keresik fel. Az is csak rajtunk áll, hogy akárhol élvezhessük az aesthetikai gyönyört; de azért építettek: színházat, hangversenytermet, múzeumot, hogy legyen olyan hely is, a hol az érdek s az üzlet szünetel, a hol maga a valóság is puszta látszat, s a hol a képzelet megtanulhat játszani! De midőn mi művészetről beszélünk, miről is beszélünk voltaképen? Művészeti Ez a szó tiszta abstractum, egy elvont fogalom, melynek igy nem felel meg valóság, mi nekünk így, erről nem lehet képzetünk; de ha összefoglaljuk e szóba a művészeteket és ezen fogalomba zárjuk azokat, akkor azután világosan tudjuk, miről van szó ? Művészet csak műben jelentkezhetik, és a művész csak mikor egy remekművet létesített, lesz művészszé. De azon remekmű már valamely osztályba, a művészetek valamelyikébe tartozik. Épen igy vagyunk az erkölcsiséggel is. Magában véve az erkölcsiség is elvont fogalom ós konkrét, valóságos létet, léteit csak akkor nyer, midőn egyes példákon, esetekben szemlélhető. Ezen külső formája szerint tartozik azután valamely nembe, vagy osztályba. Ez adja az erkölcstanírók úgynevezett „Tugendlehre"-jenek az alapot. Ezen az alapon osztályozhatta egykor Rothe R. erkölcstaníró az erényeket a „Selbst-Bewusstsein" és a „Selbst-Bethatigung" erényeire, mi mellett az érzületi, az érzelmi rész a „Gesinnung" révén, a „Selbst-Gefühl", a „Bewusstsein"-hoz tartozván, az elsőiészbe esett. Tehát e tekintetben is párhuzamosan halad a két vonat: a művészet és az erkölcsiség. Két rokongyermekök mindenik önálló léttel, független életkörrel és nem szabad őket a siami ikrekhez hasonlítanunk, de még a Barnum chinai ikreihez sem, melyek gyomruk útján függtek össze, mert mindkettőnek külön, teljesen önálló gyomra van, a melylyel táplálkozik; közös vonásuk csak az, hogy mindkettő a természetből: a nagy és az emberi természetből táplálkozik; de mindenik, mielőtt felhasználná, felemésztené táplálékát, a maga természetéhez képest módosítja. S ha már most egészben véve a kettőt, eléggé, talán kellően is megvilágítottuk: a művészet viszonyát az erkölcsiséghez, nézzük immár egyes nyilvánulásaikban is őket! Hörk József, (Folyt, köv.) theol. tanár. BELFÖLD. Az orsz. ref. tanáregyesület közgyűlése. Tanáregyesületünk, mely a kollegiális együttérzés munkálása és a tanári közös érdekek ápolása mellett iskoláink felvirágoztatását írta jelszóul zászlajára, második rendes közgyűlését a nagy múltnak annyi nagy emléke által megszentelt Nagyenyed városában, a hires-neves Bethlen-kollegium vendégszerető falai között tartotta meg, és pedig, előre is kijelentve, mind külső lefolyásában, mind benső tartalmában oly szép sikerrel, a mely a legbiztatóbb jele tanáregyesületünk életrevalóságának és a tanári, egyházi és társadalmi körökben való kedvességének. Nagyenyed főiskolájának elöljárósága szives szeretettel hívott meg bennünket körébe még tavalyi debreczeni közgyűlésünk alkalmával. S a szives meghívás méltó visszhangot keltett széles e hazában. Mentünk örömmel, nem kímélve fáradságot és.időt s nem rettentetve vissza a kedvezőtlen időjárás által. Mentünk, hogy szivünk összedobbanhasson újra az igaz szeretetben s hogy hivatásunk által elébünk tűzött nagy és nemes feladataink megoldásához ihletet, erőt merítsünk annak lelkéből, ki a haza, a hazai tudományosság s az anyaszentegyház szeretete által indíttatva, megvetette alapját annak a főiskolának, a mely vendégeiül hivott bennünket kebelébe. Bethlen Gábor lelkét, szellemét kerestük, s míg hires kollégiuma falai között időztünk, úgy éreztük, hogy meg is találtuk, a mit kerestünk. Kedves emlékeink, a miket szereztünk, felejthetetlenek maradnak 1 Az ihlet és lelkesedés pedig, mely keblünket eltöltötte, bizonyára ható erővé válik iskoláink s velők együtt anyaszentegyházunk javára, felvirágoztatására folytatandó munkálkodásunkban! Magának a gyűlésnek a lefolyásáról és a hozzákapcsolódott, élvezetet és tanulságot nyújtott dolgokról a következőkben számolok be. A közgyűlésre törekvő tanárság zöme, a mely legnagyobb részben a Királyhágón inneni négy egyházkerület tanáraiból verődött össze, június hó 28-án este érte el útja végpontját, a festői szép vidékű Enyedet. Az érkezőket a vasúti állomáson a nagyenyedi rendezőbizottság tagjai, a város képviseletében pedig dr. Varró László polgármester várták, hogy szives „Istenhozottal" fogadják őket. Ez az „Istenhozott" dr. Varró László üdvözlő beszédében hangzott fel, a melyre egyesületünk elnöke: Dóczi Imre adta meg a választ, a nála már megszokott ékesszólással. Azután megindult a hosszú kocsisor, s vitte a szívesen látott vendégeket a város minden részébe, az enyedi intelligencziának szives készséggel megnyitott hajlékaiba, a hol igazi magyar vendégszeretet fogadott bennünket, jeléül annak, hogy a nagyenyedi társadalom megértette és tudja méltányolni azokat az eszméket, a melyeknek szolgálatára egyesületünk magát szentelé. Ugyanezen a napon még ismerkedő estélyre sereglett össze a vendégek egy része; a másik rész csak azért nem jelent meg, mert házigazdái vendéglátó szeretete nem bocsátotta el köréből. De azért voltunk sokan az ismerkedő estén is. Szívesen üdvözöltük régi ismerőseinket s ismerkedve újakkal, szaporítottuk azok számát. Sajnálattal konstatáltuk ugyan, hogy sokan elmaradtak azok közül, a kik megjelenésüket bejelentették; de másfelől megvigasztalt annak látása, hogy ez évi közgyűlésünk is valóban országos gyűlés lesz, mert alig van fő- és középiskolánk, a melynek ne volnának képviselői. Főiskoláink közül csupán a debreczeni theologia és jogakadémiák maradtak képviseletlenül, a mely körülmény érthető feltűnést keltett. Másnap, június 29-én, rövid választmányi ülés után, a kollégiumban gyülekeztünk össze, hogy onnan testületileg vonuljunk be a régi bástyák által körülvett ősi templomba, Isten áldását kérendők munkálkodásunkra. Az istentiszteleten Zayzon János kollégiumi vallástanár szép imádsága vezette lelkeinket a mennyei Atya trónusa elé, a honnan megerősödve és megnyugodva indultunk azután vissza a kollégium hatalmas dísztermébe, közgyűlésünk megtartására. Az elnöki emelvényen Dóczi Imre elnök, Antal Géza és Sinka Sándor alelnökök, S. Szabó József jegyző, dr. Bartók György erdélyi püspök és Sándor János kollégiumi és egyházi gondnok foglaltak helyet, a padsorokat pedig az egyesület tagjai és Enyed intelligens fórfiai és hölgyei töltötték be. A megye és a város hivatalos küldöttség által volt képviselve, Szász József alispán és dr. Varró László polgármester vezetése alatt. A közgyűlést Dóczi Imre elnök nyitotta meg hosz-