Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-07-05 / 27. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-utcaa 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: A liturgia egysége érdekében. Szentmártoni. — Miért nines nálunk rendszeresebb belmissziói munkásság? Theophilus. Iskolaügy: A nemzeti nevelésről. Benlce István. — Tárcza: A művészet és erkölcs viszonya egymáshoz. HörTc József. — Belföld: Az orsz. ref. tanáregyesület közgyűlése. Tudósító. — Irodalom. — Egyház. —Iskola.— Különfélék. — Pályázatok. — Nyilttér. — Hirdetések. A liturgia egysége érdekében. nt A különfélesóget és rendezetlenséget különben megtaláljuk egyházunkban nemcsak a szoros értelemben vett lelkészi teendők körében, hanem mindenütt, a hol csak valami olyan aktus történik, a melynek a clolog természete folytán bizonyos ünnepélyességgel kell történnie. Így nincs egyöntetűleg megállapított rendje se a püspök, se a lelkészavatásnak, az esperesek és más egyházi tisztviselők beállításának, templom-, iskola-, temető-, harangszentelésnek. Mindezeknek az ünnepélyes aktusoknak a rendje szabadon ós szabadosan variálódik kerületenként, egyházmegyénként és gyülekezetenként, s mutat annyiféle eltérést, hogy vége-hossza se volna azok előszámlálásának. Kivételt e tekintetben, tudtommal, csak a tiszáninneni egyházkerület képez, a hol, de szintén csak a legújabb időben, egyöntetű rendszabály korlátozza az egyéni szabadosságot. A többi kerületekben, kerületenként, egyházmegyénként, gyülekezetenként, lelkészenként a variácziók és a szabadosságok «szabadon tenyésznek®, csinálva olyan zűrzavart, hogy a Bábel tornya körül is aligha volt olyan. S végül még egy dologról. Ez ugyan nem tartozik szorosan a liturgiális cselekményekhez ; ele összefügg velők, mert a liturgusokra vonatkozik. Értem a lelkészeknek hivatalos funkczióik körében való öltözködését. E felett a tárgy felett sokat beszéltek már a legújabb időben, épen magok a lelkészek, értekezleteken, egyházi és napilapokban. Pro és contra hangzanak az érvek ; de a kik pro beszélnek is, azok között is megvan az eltérés arra nézve, hogy a hivatalos papi öltözet csak a lelkészi funkcziók közben legyen-e viselendő, vagy pedig azon kivül is. Megvallom, a magam részéről a pro beszélők seregéhez csatlakozom, mert őszintén, kimondom, nem egyszer volt már alkalmam, papi sokadalmak ós funkcziók látása alkalmával nevetve bosszankodni azon az ízléstelen és dísztelen variáczión, a mit a kálvinista papság hivatalos öltözködése felmutat. A törvény ugyan előírja, hogy lelkészeink hivatalos tisztökben, sőt hivatalos polgári ünnepélyeken is rendszeres egyházi ruhát viseljenek, nevezetesen: középmagasságú magyar süveget, fekete nyakkendőt, hosszú fekete atillát begombolva, lehetőleg gombkötőmunkájú fekete övvel, a hátat egész szélességben befedő palástot vállra fekvő gallérral, egyszerű nyakkötővel; ez a törvény azonban csak azért törvény, hogy talán minden századik pap megtartsa, a többi pedig a saját belátása, illetve ízléstelensége szerint öltözködjék hivatalos funkcziói alkalmával. Láttam a budapesti zsinatot, láttam többféle papi sokadalmat, legközelebb Tisza Kálmán temetésén, s csak elnéztem, megvallom, bosszankodó nevetéssel azt a végetlen variácziójú, ütött-kopott, ízléstelen különfélesóget, a mit a megjelent lelkészek hivatalos öltözete felmutatott. Egyiknek fején ott volt az előírt magyar süveg, de persze csak abban a remek variáczióban, a mint azokat a viselők, vagy szabóik fantáziája kikombinálta. Egymáshoz hasonló kettőt nem lehetett volna találni köztük drága pénzért sem. A többi pap fején* pedig, kién köcsög, kién egyszerű kemény, kién jeuzsitás nyúlszőr, kién Kossuth, kién puha kalap díszelgett ékes variáczióban. A kabát az egyiken atilla volt ugyan ; de az is az egyiken fóltórdig ért, a másikon majd a földet söpörte. A többin láttam a szalonkabáttól kezdve a zakkóig a kabátok minden fajtáját. S a nadrágok ép ily különbözők valának. Egyik csizmába, némelyik épen lakcsizmába volt húzva, a másik magyaros, a harmadik francziás pantalon volt, s a negyedik, ötödik ... ki tudná elmondani !