Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-06-07 / 23. szám

magyar nyelvük és nemzetiségük megmentése végett hozzánk áttért ottani r. katholikusokkal a költséges belmisszió útján megszaporítani, a mi pedig, tekintve a magyar református egyház elismert nagy szegénységét és híveinek a terhes egyházi adózás alatti sanyargását, nem csekély áldozattal jár. És mégis találkoznak oly gyászmagyarok, a kik a részünkre szűken kimért egyházi államsegélyt sajnálják s örömest megvonnák tőlünk, a helyett, hogy államkormányunkat a külföldi csábításoknak kitett idegen népfajok megmagyarosítására serkentenék s e részben támogatnák. így azután nem csodálhatjuk, hogy a Nagyhorvátországról álmodozó túlzók régi eltűnt külső határaikat a szomszéd Boszniában és Herczegovinában már nemcsak keresik, hanem onnan vissza is követelik, sőt még Dalmácziára, Fiúméra és a magyar tengermellékre is igényt tartanak. Nekünk magyaroknak bizonyára a horvát sovinizmust nem irigyelni, hanem saját határaink közt követni kellene ; mert ha már Szent István koronája alatt a horvát sovinizmus mellett pángermánizmus, pánszlávizmus és dákorománizmus is van, ugyan miért ne lehetne ötödikül magyar sovinizmus is. Mi szegény magyar reformátusok még anyaországunk határain is túltekintünk, s nem követjük a dúsgazdag hazai r. kath. klérust, mely közönyösen szemléli a szomszéd Romániában naponként mind inkább eloláhosodó hitbuzgó r. kath. csángókat, s őket magyar lelkészkedő papsággal nem látja el;

kik azután lelkipásztorok nélkül nemcsak nyel vökből és nemzetiségükből, hanem ősi vallásukból is rohamosan kivetkőznek, s kik mint a régi Jászvásárt — ma Jassy — székelt hatalmas kunoknak maradékai most már rajtunk kivül egyedül beszélik Európában a palóczos lágyító és selypítő szójárású magyar nyelvet, sőt még a már teljesen eloláhosodottak is magukat sóhajtozva még mindig unguroknalc hívják; pedig ezen nyelvrokonainkat a hitbuzgó és tevékeny mostani r. katk. püspök, ki a reformáczió előtti jogczímhez oly szívósan ragaszkodik, ez alapon még saját híveinek tekinthetné, mert a régi moldovai kunokat a milkovi r. kath. püspökség megszűnte után Bakács Tamás bibornokérsek a még akkor Erdélyben egyedül állt r. kath. püspökséghez csatolta. Egy kis magyar sovinizmus ráférne tehát a magyarországi keresztyén hitfelekezetekre. Tóth Lajos, ügyvéd, egyháztanácsos. ISKOLAÜGY. Lelkészképzés amerikai hitfeleink számára. Amerikai magyar református hitfeleink eddig mindig nagy bajban voltak lelkészeikkel. A hazánkból pályázat útján kivitetett lelkészek, részint az angol nyelv, részint az amerikai egyházi és társadalmi viszonyok kellő ismeretének hiányában a legjobb akarat mellett sem képesek hivatásuknak teljes mértékben megfelelni. A gyakorlati irányú amerikai gondolkozás e bajon most úgy kiván segíteni, hogy Amerikában fog az ottani magyar reformátusok számára magyar lelkészeket képezni. Erre vonatkozik az alábbi levél, a melyet a budapesti reform, főgimnázium igazgatója,, Molnár Sándor úr volt szives rendelkezésünkre bocsátani. Az érdekes levél így szól: Nagy tiszteletű Igazgató úr! Az Egyesült-Államokbeli Református Egyház (Reformed Church in United States) belmissziói hatósága ez év április hó 15. és az ezt követő napokon tartotta évi nagygyűlését Philadelphiában. E gyűlésen tárgyalás alá kerültek az amerikai magyar ref. egyházak ügyei és a lelkószkérdés, t. i. hogy miként lehetne a gyorsan növekedő ref. egyházak lelki szükségleteiről gondoskodni. Eddig a missziói hatóság lelkészeket hozatott ki, nyilvános pályázat útján; de ez sok nehézségbe ütközött, egyrészről az odahaza is nyilván érezhető lelkészhiány miatt, másrészről mert az így kihozatott lelkészek partraszállásuk első perczétől fogva kizárólagosan magyar körben élvén, az angol nyelvet és amerikai szokásokat egyáltalában nem sajátíthatják el és így nem lehetnek olyan benső és szoros viszonyban az angol ref. egyház vezérférfiaival, mint az óhajtandó lenne. Hogy e nehézségeket a jövőben kikerüljük, a missziói hatóság indítványomra elhatározta, hogy a jövendőben itt fogja kiképezni a lelkészeket az amerikai magyar ref. egyházak részére. E határozat folytán megbízott engem hivatalosan, hogy lépjek összeköttetésbe a budapesti és debreczeni ref. főgimnáziumok igazgatóságával és ez úton hozassak ki két érettségit végzett fiatal embert, kikben megvan az akarat és komoly igyekezet arra, hogy életüket a magyar misszió ügyének szentelik fel. Ez ifjak további neveltetéséről a missziói hatóság fog gondoskodni. Az alapítványi helyre csak református vallású és magyar anyanyelvű, érettségit végzett, jó erkölcsű fiatal emberek pályázhatnak. Az alapítványi helyre kiválasztott egyén 1903. szept. 1-ére az Egyesült-Államokban tartozik lenni, azon önként értetődő elhatározással, hogy a theologiai tanfolyam elvégzése után az amerikai magyar ref. misszió ügyének szenteli fel erejét. A theologiai tanfolyam az itteni egyházi törvények értelmében 3 év, melynek sikeres elvégzése után az illető azonnal alkalmazást nyer mint rendes lelkész a missziói egyházak valamelyikében. A missziói hatóság fogja az útiköltséget kiutalványozni és az ifjakat egyenként évi 200 dollár (1000 k.) stipendiummal segíteni, mindaddig, míg tanulmányaikat befejezik, melynek elvégzése után szintén a missziói hatóság fog alkalmaztatásukról gondoskodni. A pályázat felett a főgimn. igazgatója fog dönteni és az útiköltség is az igazgatóság útján fog kiutalványoztatni a stipendiumot elnyert ifjúnak, nem később, 4.V