Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-31 / 22. szám

Az ismeret ugyan sokat ér, de az még nem minden. Az ember valódi becsét a szive határozza. — Őrizd ezt tisztán és mocskolatlanul! * Kérdezd magadtól: Mi nemesít meg, mi alacsonyít le engem? — Mi homályosítja el, mi világítja meg lelkemet ? 17. Hiera aidos. (Szent szemérem.) Szent szemérem! Te, angyal a paradicsomban, lángpallossal kezedben. A vakmerő tagad, a csúfoló megvet téged. De azért te Isten követe vagy; mint az Ő jelenvalóságának tüze égsz a kebelben, — az Atya keze, mely a szeretet ujjaival érinti arczunkat! (Herder.) * Jobb le nem esni, mint fáradsággal ismét fölállani. És még jobb, bármily erőfeszítés árán is, fennállni, mint tehetetlenül ülve maradni. * Erubescit! res salva esi (Szégyenében pirul! minden jóvá van téve) — mondá egykor egy atya vétkét meg­valló fiáról. — Hadd mondja ezt a ti atyátok is, ha esetleg szükség lenne erre. 18. Poena peccati peecatum. (Véteknek büntetése a vétek.) Principiis obsta! (Kezdetben állj ellen!) azaz vesd ki gondolatodból a rossz képzeleteket, mihelyt ezek lel­kedbe akarnak befészkelődni; zárd el előlünk szived ajtaját, nem későn, hanem közvetetlenül az első belé­pésnél. A legkellemetlenebb helyzetek és állapotok kicsiny gondolat-szálakkal kezelődnek. Húzd ki onnan napon­ként a szálakat, így aztán nem lesz szövet azokból. Aztán vedd elő azokat a képzetidet és gondolati­dat, melyek előbb a legjobb pillanataidban foglalkoztat­tak tégedet. * Fontold meg: mi az öncsalás, mi az önámítás! Az igazság szava lelkiismeretedet nem csalja meg sohasem. 19. Praemium virtutis virtus. ( Az erény jutalma az erényi) A jóért, a mit teszünk, tulaj donképen nem kell jutalmat várnunk. Az magamagát jutalmazza meg abban a szempillanatban, melyben a jót elkövettük. * Igen, az erény jutalma a még nagyobb erény, erkölcsi erőnknek, szeretetünknek fölemelkedése a valódi jóig. De azért a jutalom, óh ifjú, később sem marad el! Te, a ki már tudatával vagy annak, hogy ifjúságod életed tavasza, melyre csak szép nyárnak és aztán gazdag ősz­nek kell következni: a vetés idejét ne hagyd nyomtalanul eltűnni. 20. Az evangélium fensége. „Mag die geistige Cultur nur immer fortschreiten, mögen die Naturwissenschaften in immer breiterer Aus­dehnung und Tiefe wachsen, und der menschliche Geist sich erweitern wie er will, — iiber die Hoheit und sitt­liche Cultur des Christenthums, wie es in den Evangelien schimmert und leuchtet, wird er nicht hinauskommen" [Göthe — an Eckermann). A szellemi művelődés folytonosan előrehaladhat, a természettudományok hovatovább szélesebb kiterjedés­ben és mértékben növekedhetnek, s az emberi szellem tetszése szerint tágulhat: de a keresztyénségnek fenségét és erkölcsi kulturáját — úgy a mint az az evangéliumok­ban ragyogóan világít — nem fogja túlszárnyalni (Göthe — Eckermannhoz). (Sepsiszentgyörgy). Benke István, ev. ref. főgimn. tanár. TÁRCZA. Tacitus fönmaradt összes műveinek magyar kiadása.* Mintegy hat év óta egyéb foglalkozástól ment szabad óráit szentelte a sorok írója annak a szeretettel ápolt eszmének megvalósítására, hogy Tacitus összes munkáit magyar fordításban bocsássa az ó klasszikai irodalmat kedvelő hazai közönség elé. Elsőben Agricola életét, ezt a remekszép rajzot, melynek ugyan már régebben meg­jelent egy magyar fordítása, kísérlettem meg hazai földbe átültetni. Az „Olcsó Könyvtár" egy füzetében jött ki, s egyik szakbeli folyóirat nagyon elismerő méltánylásban részesítette, a mi nekem újabb ösztönt adott tervbe vett munkám folytatására. Ez idő szerint a két kötetből álló magyar kiadás első kötete már elhagyta a sajtót, s még a folyó május hónapban a könyvpiaezra kerül. A második kötet nyom­tatása szintén azonnal megkezdődik, s meg fog jelenni pár hónap alatt, de legkésőbb szeptember elejére. Az első kötet az Evkönyveket (Annales) foglalja magában'; Tacitus legfőbb munkáját, mely az első császárok korá­nak eseményeit tárgyalja, Augustus halálától Nero buká­sáig. E kötetet bevezeti a fordító előszava, Tacitus éle­téről, s műveiről szóló tanulmánya. Minden egyes könyv szövegét jegyzetekkel s a régiség-, jog- és alkotmánytan körébe vágó, esetleg alanyi jellegű magyarázatokkal láttam el. Pótoltam egyszersmind, más római történet­írók adatai alapján, azokat a hézagokat is, melyek a könyvek mostoha végzete folytán, az eredeti szöveg­egyes részeinek sajnálatos s pótolhatatlan kárral járó elveszte miatt állottak elő. — A második kötet tartalmát elsőben is a Históriák könyvei alkotják, melyek az első kötet folytatásaképen a gyors egymásutánban következő négy ellencsászár: Galba, Otho, Vitellius, majd Vespa­sianus közt lefolyt véres polgárháborúkat a legapróbb részleteikben, de megkapó epikai hatással beszélik el. Ezután következik Agricola élete, ez a sokat emlegetett és idézett, ókori mintája az élet- és jellemrajzírásnak. Majd a Germania, e kiváló fontosságú ethnografiai mű, s végül a Szónokokról (de oratoribus) szóló párbeszédes tanulmány, — mindezek is jegyzetekkel s magyaráza­tokkal kisérve. * Erre a becses irodalmi jelentésre különösen fölhívjuk olva­sóink figyelmét. A fordító neve biztosíték a munka kiválóságáról. Szerte.

Next

/
Thumbnails
Contents