Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-31 / 22. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csépreghy-jitcza 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Ptínköst ünnepén. Hamar István. — Iskolaügy: Életczélunkra tanító kalauz. Benke István. — Tárcza : Tacitus fönnmaradt összes műveinek kiadása. Dr. Csiky Kálmán. — Belföld: A tiszántúli egyházkerület közgyűlése. X. — Zárszó. Homola István. — Vegyesházassági statisztika. Homola István. — Külföld : Külföldi Szemle. Dr. Szlávik Mátyás. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Különfélék. — Adakozás. — Pályázatok. — Hirdetések. Pünköst ünnepén. Ünnepre gyülekezik Izrael népe. A ((grádicsok)) énekei zendülnek fel a zarándokok ajkain, a mint közelednek a szent város felé; s Istent magasztalva borulnak le a földre, a mikor feltűnik előttük a Sión ós a Mória hegyén az Ur dicsőségének fenséges hajléka. Hogy' is ne mennének az Űr szinét keresni, mikor megmondatott a prófétának szája által, hogy «a Sión hegyén As Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megígérte az Űr» ; «az Ur Sionból nagy szóval szól és Jeruzsálemből szózatot tészen, és megrémülnek az egek és a föld, ós az Úr lészen az ő népének reménysége és az Izrael fiainak erősségük!)) Hogy' is ne mennének e szent helyekre, a mikor oly nagyon halaszthatatlan immár a szabadulás! Pogány uralkodik a választott népen, A pusztító utálatosság mindennap előbbre tör, s megfertőztetéssel fenyegeti még Isten lakóhelyét is. Idegenné vált Izrael a maga földén, és az idegen lett úrrá hegyein, völgyein és a dicső jnult által megszentelt helyein. A keserűség és szenvedés pohara csordultig tele! Nem, nem maradhat ez így tovább ! Az Ur, Izrael Istene, megszakasztj a az egeket; alászáll dicsőségével a a Sionra, «és lészen Jeruzsálem szentséggé és idegenek többé át nem járják őtet, ... és a hegyek musttal csepegnek és a halmok tejjel folynak, ós Judának minden folyásai vizekkel bővölködnek, ós kútfő származik az Urnák házából, a mely megöntözi a Sittimnek völgyét!» Igen, eljő az Ur a szabadításra. El kell jönnie, mert választott népét nem hagyhatja el! Eljő az Úr a szabadításra! Ez a reménységgel teljes hit tölti el ama kicsiny sereg lelkét is, a mely a szent város falai között egy egyszerű hajlék felső házában naponként egybegyűl nagy titokban. Óh! ele mily megmérhetetlen a különbség ennek a seregnek szabadulás-várása és azoké között, a kik a sinai törvényadás szent ünnepére jönnek fel az Úrnak városába! Azoknak lelke csak a földi szabadulás után epekedik; ezek a lelki szabadulást várják. Azok ahhoz az Úrhoz kiáltanak, a kinek szavára megrendül ég ós föld és porba omolnak minden népek; ezek pedig ahhoz, a ki kiönti Lelkét minden testre ós Izrael fiait és leányait prófétákká, a véneket álmoknak, az ifjakat látásoknak látóivá teendi az utolsó időkben. Amazok foglalatosok vakmerő, a kétségbeesés által sugalmazott emberi tervezgetésekben, a melyek által mintegy ki akarják erőszakolni Istenök földi szabadítását; emezek foglalatosok az imádkozásban ós könyörgésben, ós csendes türelemmel várják az ígéretek teljesülését. Amazok, bár vágyaiknak tárgya egy és ugyanaz, mégis meghasonlottak önmaguk között; emezeknek lelke egybeforrt a közös hitben és reménységben, s egy akarattal vannak együtt minden napon. És elérkezik a pünköstnek szent ünnepe. A sokaság tolongva tódul a Jehova templomába. Iiátha . . . hátha most megjelenik az Úr; lehullanak Izrael bilincsei, felragyog a régi dicsőség fényes napja ... ós nem fogja többé idegen tapodni Jeruzsálem szent küszöbeit! Az időnek méhe terhes! El kell jönnie a szabadulásnak! Oh Isten ! vajha megszakasztanád az egeket és leszállanál, . . . hogy a te ellenségeidnek a te nevedet megjelentenéd és a pogányok tőled rettegnének ! Es íme, csakugyan megszakadnak az egek! Lészen nagy hirtelenséggel, mint egy sebesen zúgó szélnek zendülése! Az Úr alászállott! Alászállott, de nem a ragyogó templom méltóságos boltívei alá, hanem abba az egyszerű hajlókba, a melyben buzgó imádság közepette egy akaratta együtt van ama kicsiny sereg: a názáreti Jézus