Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-24 / 21. szám
hányan szóltak ez égetően fontos kérdéshez, annyiféle %-ot ajánlottak. Míg végre a Miklós Ö. indítványa értelmében határoztunk, hogy legyen az állami adónak 10%_ a - A fejadó legyen 2 korona. 0 hangsúlyozta különösen az állam Ígéretének mielőbbi beváltását, mert a magyar hazának elengedhetlen kötelessége a prot. egyházak fentartását eszközölni, ha azt nem akarja, hogy legerősebb támaszai megsemmisüljenek. A törvénykezési részben nagyobb vitát eredményezett a fegyelmi büntetések sorozatából kihagyott pénzbírság, mivel az intés, feddés és a nyugdíj 1 /s levonása között nagy ugrás van. Végre a közgyűlés, Szuhay Benedek, Fejes István, Radácsi György felszólalásai után kimondotta, hogy ez okvetlen felveendő, mivel különösen falusi gyülekezeteinkben 100 eset közül 90 esetben a pénzbírságot megfizették eddig is a fegyelmi vétséget elkövetők, s az sem valószínűtlen, hogy az állam segélyét e ponton is igénybe vehetjük s a hatóságok a segélyt meg nem tagadhatják. Ha az állam bírói hatalomgyakorlási jogunkat elismeri: segélyt kell adnia annak végrehajtására is 1 A közoktatási és köznevelési szervezet lényegtelen módosítással fogadtatott el. Lelkészi, tanítói, tanári fizetés legyen olyan, a miből tisztességesen megélhetnek. A lelkészeké legyen 2400 korona s ötödéves korpótlék. A tanítóké, tanároké pedig olyan, mint a hasonló szolgálatot végző állami tanítók, tanárok fizetése. Kimondotta kerületünk azt is, hogy a törvénytervezet szövege általában gyenge, telve idegenszerű szófűzéssel, mondatszerkezettel. Ha magyar vallásnak nevezik a mi vallásunkat széles e hazában a más felekezetűek s nemzetiségűek: akkor törvényünk úgy szellemere, mint nyelvezetére nézve legyen magyar! A tervezet letárgyalása után a kerület kívánalmait vettük sorra, mely tavaly terjesztetett fel a konventre. Egytől-egyig újból elfogadtuk a nagybizottság idevonatkozó munkálatát. Rendezze zsinat az ünnepeket, az isteni tiszteletet, közjogi helyzetünket. A jezsuiták, a hazátlanok beözönlése ellen, főleg Radácsi György szivet-lelket foglyul ejtő s a magyar haza sorsát féltő felszólalása értelmében egyhangúlag kimondottuk, hogy a konvent útján lépést kell tenni, nehogy elözönljék ezt a hazát — a hazátlanok s terjeszszék a sötétséget. Lesz-e foganatja, nem tudjuk! De a kerület kötelességét teljesítette! Dr. Tüdős István miután lemondott tápintézeti felügyelői állásáról, helyére Csontos Józsefet választotta meg a kerület, Kiss Élek és Dombi László tanárokkal szemben. Ezután került a sor a hátralékos ügyek tárgyalására. A vagyonkezelési szabályrendelet ügye felfiiggesztetik addig, mig az új törvény életbe nem lép, s ha akkor szükségét látjuk, e kérdést napirendre fogjuk tűzni. Az egyházlátogatóság idejének megváltoztatása s a pónzbeszedés alól való felmentése ügyében, miután 7 egyházmegye a régi helyes elvet kívánja fentartani, — úgy határozott a kerület, mint 8 évvel azelőtt, hogy marad a régi állapot; mert hogy se domesztikai, se özvegy-árvaházi tartozása, hátraléka nincs a kerület egyházainak és lelkészeinek: oka abban keresendő, mert helyben teljesíti az egyházlátogató a pénzbeszedést. A sárospataki főiskola és egyház, s a főiskolai és egyházi lelkész jogviszonyának rendezése őszre marad, mivel sem a tanári kart meg nem kérdezték, sem pedig az egyházat. Itt megint nagy vita keletkezett. Nóvák Lajos kívánsága győzött; Ő mellette szólalt fel Fejes István, Révész Kálmán, míg ellenben Bálint Dezső, Radácsi György a kérdés letárgyalását most kérték. Ha őszre marad, se baj. Hadd nyugodjanak meg a zaklatott keblek. Hiszen a késedelemben semmi veszedelem nincs! A tulajdonképeni folyó ügyekre, egyházmegyék felterjesztéseire, adás-vételi dolgokra csak most került a tágyalás. S miután nálunk is szokásba kezd jönni, hogy a kerületi gyűlést a küldöttek és a hivatalosok sem várják be mind végig: az agg főpásztor nagyon helyes kívánságára — jegyzőkönyvi pont fog intézkedni arról, hogy a megyék küldöttei ismerjék, szoros kötelességüknek a gyűlésen mindvégig jelen lenni, mert ezt követeli tőlünk az alkotmányosság ós a jó rend. Igen fontos tárgya volt közgyűlésünknek Révész Kálmán előadásában a kerület területén lévő más vallásfelekezetű községi, állami, reáliskolába járó ref. növendékek vallásoktatására vonatkozó előterjesztés, mely felölelve e nagy kérdést, majdnem megdöbbentő adatokat sorolt fel a kerület előtt, hogy mily számosan nem részesülnek hitvallásunk igazságainak megtanulásában, mert vallásoktatásukról jóformán senki sem gondoskodik. E szomorú kép lehangolt mindnyájunkat. Indítványait egytől-egyig határozattá emelte a kerület; Révész Kálmánnak pedig nagybuzgóságú munkálkodásáért a kerület köszönő jegyzőkönyvi ponttal adózott. Erőben és számban megfogyatkozva, máj. 6-án esti 9 óra felé, Kun Bertalan agg főpásztor megköszönve a tagok érdeklődését, türelmét, az elnökség éltetésével feloszlott a közgyűlés. Kápolna, május 10-én. Szuhay Benedek. IRODALOM. Irodalmi pályázat. A békés-bánáti ref. egyházmegye lelkészegyesülete, mint vallásos iratokat terjesztő társulat, elhatározta, hogy pályázat útján imakönyveket készíttet, és pedig első sorban a mindkét nemű ifjúság használatára. Tájékozásul a következőket jegyezzük meg. Az imakönyv Íratásával az a czél, hogy ifjú korban levő hittestvéreinknek, fiúknak és leányoknak, segítséget nyujtsunk arra, hogy gondolataikat, érzéseiket elvonják a bűnöktől, hogy hithű, buzgó ref. keresztyéneket neveljünk bennök egyházunk számára és józan gondolkozású, tiszta életű tagokat a társadalomnak és hazának, hogy szilárd meggyőződéssel tudják követni a megismert igazságot, és hogy evangéliumi egyházunkért való munkásságra irányítsuk sok ezerre menő ifjúságunkat. Az ezen czélból írandó könyv nyelvezete, irálya legyen nemesen egyszerű, tiszta magyar, felesleges szószaporítástól ment. Lehetőleg rövid mondatokból álljon. Fogalmazása olyan legyen, hogy a kifejezéseket necsak az iskolázott ifjúság, hanem a nép is egyszerre könynyen megérthesse. Különösen evangéliumi irányú, bibliai zamattal, tiszta református keresztyéni felfogással szerkesztett legyen. A könyvben vallás-erkölcsi elmélkedések is legyenek, melyeket vagy a szentírásból vett alkalmas idézetek vagy kiváló írók aforizmái által is lehet hatásukban emelni. Ez elmélkedésekben nem unalmas értekezéseket, vagy száraz definicziókat, se szóvirágokat vagy kegyeskedő szólamokat kell adni. hanem lelkesítő érdeket keltő beszédeket, melyek egyszerű közvetlen-
