Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-17 / 20. szám

fogy és háttérbe szorul többé, hanem gyarapszik, virul, fejlődik, újból diadalmasan lengeti a lelkiismereti szabadság, a kultura, az evangéliumi vallásosság és a tiszta erkölcsök zászlaját. Ez nekem is legfőbb vágyam s legszentebb törekvésem. Ezek után lássuk röviden R. K. „Forgassuk hát az érmet" czímű czikkében foglalt kifogásait és érveit. Arra az általa felvetett kérdésre, hogy vájjon mikor volt több veszteségünk, 1895 előtt-e vagy azóta? egyúttal azonnal humorral, élczczel akarja kicsinyíteni és elhomályosítani azt, ekképen szólván: „Ennélfogva nyugodtan viselem a döntő ítélet súlyát, mert hiszen R. K. is egy ember, H. I. is egy ember, az a kedves kollegám is egy ember, a ki a messze Dunántúlról, előbbi czikkemre vonatkozólag ezt írta nékem : még a vak is látja, hogy önnek van igaza". Az igazságot humorral, élczczel rövid időre elhomályosítani lehet, de végleg megczáfolni nem lehet. Én igazságom támogatására nem embereket, hanem alapos érveket sorakoztattam, s mert azokat megczáfolva nem találom, azért állításomat fentartom. Azt mondja R. K., hogy az általam közölt stitisztikai adatok közhiteiében kételkedik, még pedig azért, mert az 1895-től kezdődő reverzálisos veszteségünkről immár három, egymástól nagyban eltérő statisztikai kimutatást ismer; az egyik az Evang. Egyház és Iskoláé, a másik a Homoláó, a harmadik a Prot. Árvaházi Naptár 1901. évfolyamának 98. lapján olvasható. Már most — mondja — e három kimutatás közül lehet, hogy mind a három hibás; de ha egy jó is, kettő feltétlenül rosz. Könnyű ezt így általánosságban, bizonyítás nélkül odavetni. Bizonyítsunk. Lássuk tisztán a dolgot. Tartozom ezzel magam, s e Lap nagyérdemű közönségének, hogy a hivatalos statisztikai adatok közhitele iránt támasztott kételyt eloszlassam. Lássuk, mi van az Evang. Egyház és Iskola mult évi 52. számában ? Ezen lap — tessék utána nézni — közli a statisztikai Évkönyvből egész helyesen a tisztán és kizárólag a Magyarországon kötött megegyezések puszta számait 1896—1901-ig, viszonyítva az 1868. évi LIII. t.-cz. 12. §-ához. Én pedig e Lap folyó évi 7. számában részletes statisztikai tanulmányban közlöm külön a magyarországi, külön a horvátszlavonországi, azután együtt a magyarbirodalmi adatokat, még pedig első sorban a teljes, azután az 1868. évi LIII. t -cz. 12. §-ához viszonyított adatokat. Már most, ha valaki kiveszi az én, az egész Magyarbirodalomra vonatkozó kimutatott adataimat s azokat egymásmellé állítja az Evang. Egyh. és Iskolának kizárólag csak Magyarországra vonatkozó adataival, hogy így két külön, egymással össze nem vágó számot fog kapni, az csak természetes és magától értetődik. A Prot, Árv. Naptár 1901. évfolyam 98. oldalán az apróságok rovatában, „Szomorú számok" czim alatt szóról szóra ez olvasható: r

Az ev. ref. és ág, hitv. ev. egyház veszteségei a vegyes házasok által leendő gyermekeik vallására nézve kötött egyezségeknél a következők: az ev. ref. egyház vesztesége 1899-ben: 511, az utóbbi öt esztendőben 2077 ; az ág. hitv. ev. egyház vesztesége 1899-ben: 435, az utóbbi öt esztendőben 1650." A Protestáns Árvaházi Naptár 1901-ki évfolyama 1900-ban készült s ez év őszén jelent meg, maga világosan mondja, hogy az 1899-ki s ekkor az utolsó öt, tehát 1895 96—97—98—99. évi adatokat közli; az 1901. évre vonatkozó statisztikai Évkönyv 1902. év őszén jelent meg, -mi pedig az 1901-iki, és 1895—1901-ik, tehát 7 évi adatokról beszélünk. Világos itt R. K. részéről a határozott tévedés. Hasonlóképen téved R. K., midőn az én 1895— 1901. évekre, s nemcsak a megegyezésekre, hanem az áttérésekre, elkeresztelésekre és felekezetenkivüliekre, továbbá az 1869-től terjedő hitfelekezeti népességre vonatkozólag mondott egyik állításomat azzal akarta megczáfolni, hogy a gyermekek megegyezésére vonatkozó veszteségekből kiveszi az utolsó három évet, s azokból olvassa már a növekedő aránynyal szemben a fogyó arányt. Czikke további folyamán R. K. a magyarbirodalmi reverzálisok végösszegeinek kimutatásában egy tényleges tévedést konstatál, melyet bárki azonnal felismerhetett, ki azon végösszegű adatokat tigyelemmel olvasta. Mert tényleg nem kell hozzá semmi nagy matematikai tudomány, hogy megértsük azt, hogy a nyereség összegének egyenlőnek kell lenni a veszteség összegével; ott pedig 6 különbözet van. Ez határozottan téves adat, melyet az Évkönyv alapján készséggel helyesbítek oly formán, hogy a nyereség 3581, a veszteség is 3581. Annyi számmal való dolgozás mellett egynek, a leggondosabb és leglelkiismeretesebb ügyelem mellett is, számolás, olvasás, leírás, kiszedés következtében nagyon könnyű tévedni; de az az előnye a számoknál való tévedésnek, más tévedésekkel szemben, hogy a mily könnyű itt a tévedés, ép oly gyors itt a hiba felismerése. Végül R. K. czikke utolsó pontjában egyrészt megtiszteltetésben részesít, midőn ama szavakat intézi hozzám, hogy nem annyira statisztikai számokat, hanem a tényleg meglevő veszteség csökkentésére, sőt meggátlására alkalmas „eszméket, ftanácsokat, sőt tetteket vár tőlem a protestáns papság és közönség'1

; másrészt oly világításba helyez e Lap olvasó közönsége előtt, mintha az ón itt elmondott szavaim tetteimmel ellenkeznének, midőn azt mondja, hogy én mindezekben (legalább a nyilvánosság terén) jó példát egyáltalában nem, hanem csak statisztikai számokat és megint csak számokat adok. Hát a mi ez utóbbit illeti, R. K., ki engemet régóta és oly közelről ismer, bizonyságot tehet arról, hogy az én itt elmondott szavaim, hangoztatott elveim, tetteimmel nem ellenkeznek. R. K. sem tagadhatja meg tőlem azt, hogy lelkiismeretesen és híven megteszem és iparkodom megtenni azt, a mi szerény kis körömben az egyház és a kultura felvirágoztatására szolgál. A mi pedig azt illeti, hogy a tényleg meglévő veszteség csökkentésére, sőt meggátlására én nyújtsak alkalmas eszméket, tanácsokat, mutassak tetteket az érdemes protestáns papság és közönségnek; hát erre röviden azt jegyzem meg, hogy én egyszerű közlegény erre magamat illetékesnek nem tartom, hanem egyszerűen kijelentem: vannak néktek prófétáitok, van Mózesiek, van Arontok, vannak püspökeitek, esperesteltek, vannak felügyelőitek, gondnokaitok, tanácsbiráitok: azokat kérjétek, hallgassátok • de kik már szólnak is, tanácsolnak, tesznek is, csak kövessétek 1 Van Urunk, Üdvözítőnk, egy igaz Mesterünk, az Ur Jézus Krisztus, és mindnyájan figyelemmel hallgassuk és egyértelemmel buzgón kövessük. S ha ezt teszszük, felvirul újból a magyar evangélium most her vadó Sión a ! Zárom soraimat, azon őszinte kéréssel, hogy Révész Kálmán barátom, kritizáló polémia helyett, rajta lesz s mindent elkövet, hogy a M. P. Irodalmi Társaságot a ]"övő évi vándorgyűlésén körünkben Kassán üdvözöljük. Kassa. Homola István, ev. lelkész.