Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-11 / 2. szám

zetes halottja volt az angol két legnagyobb szabadegyháznak. A methodisták vezérüket, legkiválóbb szónokukat vesztették el Hugh Price Hughes-ban. Ötvenöt éves korában, lázas tevékenysége közepette érte e kiváló férfiút utol hirtelenül a halál. Megemésztette az Ur házának szerelme, az a bámulatos munkásság, melyet egyháza, illetve a belmisszió érdekében kifejtett. 0 szervezte ugyanis a methodista egyház leghatalmasabb belmissziói intézményét, a nyugot-londoni missziót, a melyet hires, ékesszóló munkatársaival, Guy Pearse-el együtt a londoni vallásos és szociális tevékenység központjává, kútfejévé tett. Nagyszabású hirdetője volt szóval, tollával, egész életével az evangéliumnak és különösen annak az elvnek, hogy az egyháznak, mint Krisztus evangéliuma létemónyesének, minden téren érvényesítnie kell tisztító, nemesítő, reformáló hatását. Munkatársaiul egy egész nagy tábort gyűjtött össze a keresztény férfiak és nők köréből, a kik elvitték a „világosságot" az óriási világváros legsötétebb lakóihoz is. A „Times", mint Anglia egyik legnagyobb szónokáról és leghasznosabb polgáráról emlékezett meg. Az ő fáradhatlan buzgalmának köszönhető, hogy aránylag rövid idő alatt összegyűlt a methodisták 20-ik századi alaptőkéje, a 20 millió korona. 0 is utoljára az angol iskolai törvényjavaslat ellen emelte fel hatalmas, tiltakozó szavát, mert hiszen ő mindvégig a lelkiismereti szabadság hatalmas védője, szószólója volt. A methodisták Hughes kezdeményezésére vették meg a londoni „Aquariumot", a mindenféle mutatványok ezen óriási tárházát; azt részben lerombolva, részben átalakítva és újraépítve, _ London központjában missziói czélokra fogják fordítani. így mind a három főrészében lesz missziói telepük. Méltó, hogy megemlékezzem az angol legelső szabad egyháznak, az independensnek, vagy kongregáczionálisnak nagy halottjáról: dr. Park erről is. Dr. Parker volt Spurgeon halála óta London domináló szónoka. Népszerűsége, befolyása élete utolsó éveiben volt a legnagyobb. Az előbbinek eleme a belmisszió, az övé a szószék, a London központjában épült „City Temple" szószéke volt. Ezen szószék sokszor döntő tényező volt a társadalmi, sőt politikai intézmények terén is. Híresek voltak csütörtök délelőtti beszédei, a melyek hétről-liétre nyomtatásban is azonnal megjelentek. Hallgatóságának legnagyobb része ilyenkor papokból, államférfiakból, szóval London vezérlő elemeiből állott. Beszédei különösek, rapszodikusok, pongyola szerkezetűek, és általában annyira magukon hordják szerzőjük sokszor különczködő és szertelen egyéniségének bélyegét, hogy más nyelven visszaadni, felhasználni, sőt sikeresen feldolgozni is alig lehet; de a ki eredeti alakjukban olvashatja őket, arra mélyen megihlető alakban tárul fel e merész, igazi keresztyén „próféta" gazdag gondolat- és érzelemvilága és Krisztus iránti lángoló szeretete. Dr. Parker kezdeményezésére indult meg a nagy harcz az angol iskolai törvény ellen; ő zendítette meg először egy, a „Times"-be írt levelében a „passiv resistentia" eszméjét, a melynél fogva az angol nonkorformisták, ha szükséges, a végsőig ellentállnak e törvénynek, az által, hogy a reájuk nézve sérelmes törvény alapján létesített iskolák fentartására kirótt járulékok — school rates — fizetését megtagadják. Ez különben nem új dolog az angol szabad egyházak életében. Ötven évvel ezelőtt az „atyák" megtagadták az ú. n. church rates, az egyházi járulékok fizetését az államegyházzal szemben. Ezeket az egyházi járulékokat Angliában ép oly igazságtalanul és jogtalanul követelték, mint a mily igazságtalan az, hogy hazánkban a domináló pápista egyház ezéljaira más vallású embereket még ma is megadóztatnak. A nagy angol szónoki triumvirátusból most már, Spurgeon és Parker halála folytán csak a manchesteri Maclaren Sándor van életben. Az angol államegyháznak most nincs egy magasabban kiemelkedő szónoka sem. Farrar, ki az utóbbi években a cantenbury-i székesegyház deanje, esperese lett, teljesen visszavonult gyengélkedése folytán. A szabad egyházak vezére az iskolai törvény elleni küzdelemben: dr. Clifford. E már hajlott korú lelkész bámulatos agitácziót folytatott és folytat mindenütt a passiv resistentia érdekében. E nagy visszahatást keltett törvény, melyről már több ízben megemlékeztem, értelmi szerzői két anglikán püspök, a londoni és rochesteri, a kik mindketten a merev, magas egyházi párthoz tartoznak. Pártolták ezen sérelmes törvényjavaslatot az ír katholikus képviselők is, a kik pedig nem sok kérdésben szoktak az angol kormány támogatói lenni, csakis az olyanokban, a melyek az ő romanizáló czéljaik elérésére alkalmasok. A mostani miniszterelnök, a skót eredetű Balfour, e rokonszenves és közkedvelt politikus, elődjétől vette át e reá nézve is kötelező, kellemetlen örökséget, a mely a hatalmas tory párt bukásának csiráit hordja magában. A tiszta protestáns elv és felfogás egy kiváló, tevékeny harczosa: Kensit Jáncs lőn hitvallója az ügynek, a melynek szolgálatában állott. Az anglikán egyház kebelében most uralkodó ritualisztikus párttal szemben volt ő szószólója a protestáns evangéliumi felfogásnak és ennek érdekében nagy agitácziót fejtett ki, különösen a Róma felé hajló anglikán püspökökkel szemben. Ö volt, ki annak idején, a londoni püspök beigtatása alkalmával, a tüntető, ellenző mozgalmat szervezte. Midőn Liverpool városában egy szabadban tartott népgyűlésen elveit hirdette, egy fanatizált ember kődobással leterítette. Meghalt ott a helyszínén. Az angol protestáns szövetség (Protestant Aliance) halála színhelyén diszes emlékoszlopot állíttat a jobb sorsra érdemes férfiú emlékére. Az angol nagy „felolvasási alapok" között nevezetes az ú. n. Haskell-féle. E felolvasások színhelye Kalkutta Indiában és tárgya a hindu vallások ismertetése, összehasonlítva a keresztyénséggel. A legutóbbi felolvasó dr. Hall new-yorki tanár volt. Hét-nyolczszáz bennszülött egyetemi hallgató előtt tartotta á tudós tanár felolvasásait és nagy hatással fejtegette ezek előtt a keresztyén vallás előnyeit és fölényét a többi világvallásokkal szemben. Egy nevezetes és áldásos belmissziói intézményt létesített egy buzgó keresztyén hindu nő: Ramabai Pundita, Poona nevű város közelében. „Mukti" — üdv — a neve ez intézetnek. Egész kis gyarmat ez, oázis a nagy pusztaságban. Ezerkétszáz ifjú, megvetett hindu „özvegy", vagy árva, elhagyott leány-gyermek a felsőbb kasztokból talál itt menhelyet, ápolást és keresztyén nevelést. Az egyetemi tanfolyamot végzett hindu alapítónő a lelke ezen intézetnek, a melyből kellő nevelés és előkészítés után a legkiválóbb keresztyén bennszülött misszionáriusnők kerülnek ki Az angol püspöki egyház kebelében a nagy és fényes múltú „Church missionary society"-n kivül, a mely újabb időben a dervisek hazájában, Kartumba is betette lábát, egy másik nagy tevékenységű missziói társaság a „Society of the propagation of the Gospel" — evangéliumot terjesztő társulat is működik, a melynek titkára Montgomery püspök. A legutóbbi havi gyűlés