Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-03 / 18. szám

Yl-ik, VII. kerület számára egy, a VlII-ik kerület számára egy, a X-ik kerület számára egy, a Zuglónak egy és később az V-ik kerület kültelki részének ismét egy lelkészi állomást. Most pedig van a központban kettő, Budán egy. Tehát nyolcz lelkészi állomás, illetve öt szervezendő. Lenne tehát nyolcz lelkészi fokozat, a melynek a mostani rendszer alapján a javadalmazásban is nyilvánulnia kell. Az első lelkész fizetése most 3000 frt, a másodiké 2000, a harmadiké 1500. Ha 500 irtonként fogyasztjuk, akkor a zuglói és a külső váczi-úti lelkészek ráfizetnek. Ha pedig nem 500, hanem 300 forintonként fogjuk jelezni a fokozati különbséget, akkor a kiilső váczi-útinak ingyen kell szolgálnia. Ha pedig ennek lehetetlenségét az egyház belátván, azt határozza, hogy az ezután szervezendő állomások fizetését nem szállítják le, kérdés: mi okon szállította le a második lelkészét ezer, a harmadikét 500, illetve az elsőhöz viszonyítva 1500 frttal? Azért-e, mert ezek megérdemelték, hogy az egyház értesse velők, hogy kicsinyli őket, és nem tartja méltóknak oly arányt állítani fel, a másodiknak és a harmadiknak, egymáshoz, és a kettőnek az elsőhöz való viszonyában, mint a mire móltatja a későbben választottakat egymáshoz? Látnivaló ebből, hogy ilyen viszonyt állítani fel a lelkészek között : képtelenség. Gondolatban kérdezhetné valaki: miért épen most jutott ez eszembe; holott innenonnan húsz éve lesz, mióta ebbe a viszonyba állíttattam? Igen egyszerű oka van ennek. Épen úgy tudtam én akkor is, hogy ez a kálvini szellemmel meg nem egyezik, de akkor egyedül voltam és nem tudtam volna senkit meggyőzni affelől, hogy nem a sértett hiúság és nagyravágyás szól belőlem ; de bátran szólhatok most, mert az utánam következő lelkésztársaim és kálvini egyház elvei mellett szólok. A javadalmazást pedig úgy vélem állapítandónak, hogy az egyház, hogy a lelkészek közül egyik is meg ne aláztassék és önérzete sértve ne legyen. Vagy egyenlő fizetést kell megállapítani minden lelkész számára, a mely a megélhetési viszonyokat és az egyház méltóságát tekintve, melyet a lelkésznek ruházatban, életmódban, magaviseletben képviselnie kell, megfelelő legyen: 2000 frt fizetésnél kevesebb nem lehet. Vagy a kezdőknek kevesebb fizetést rendel ugyan az egyház, de 200 frt quinquenniumot állapít meg. Ha azonban a szervezésnek az a módja fogadtatnék el, melyet a fennebbiekben vázoltam, hogy t. i. egymástól teljesen független gyülekezetek állíttassanak és ennek folytán szabad gyülekezeti élet fejlődésére a mód megadassék : önként következik, hogy a gyülekezetek szabadon választják lelkészeiket, a többi gyülekezeti tagoknak részvétele nélkül és mindenik gyülekezet maga állapítja meg a lelkészi állomás javadalmazását is. Budapest. Papp Károly. ISKOLAÜGY. Életezélunkra tanító kalauz. — Nevelési szempontból. — I. Napjainkban nem újkeletű a panasz, hogy még a felső osztályú tanulók és az akadémiai vagy egyetemi hallgatók is általában csak leczkére vagy pensumra tanulnak. Nincs komoly törekvés, nincs magasabbra kitűzött czél előttük. Következőleg nincs munkabeosztásuk; nincs iránytű, mely őket az iskola kikötőjéből a különféle életpályák tengerén biztosan révpartra vezethetné. A bizonytalan sors, vagy a kétes szerencse karjai közt eviczkélnek, részint öntudatlanul, részint számítás és előre való gondolás nélkül. Innen van jó részben az a sok szerencsétlen élet, az a sok czéltévesztett pálya . . . Az alábbi, némi rendszerbe foglalt nagy gondolatok, bölcs mondások és arany szabályok számos nagy elmének, számos bölcs embernek olyan alkotásaik, melyek értékét megbecsülni nem lehet, mert örök kincsek. A milyen igazak, épen olyan újak mindig. Pedig vannak közöttük (mint pl. a Hesiodus mondásai) háromezer esztendősök is, — és mégis úgy hangzanak, mintha ma hallanók először. S a ki ezeket olvassa, ki tanulmány tárgyává teszi és a szerint igazodik iskolai és életpályája alatt: lehetetlen, hogy magasabb czélja elérésében biztos kalauzul ne szolgáljanak. Mert ha egyébre nem, arra feltétlenül megtanítnak, hogy életczélunkat folytonosan szemünk előtt tartsuk. És emberi rendeltetésünknél fogva épen ez a fődolog mindnyájunkra nézve. Életczélunknál pedig a sikert az akarat, az erőösszegyűjtés és az önuralom biztosítják. Ez lesz aztán kire-kire az igazi szabadság. Az a szabadság, melyet Krisztus és az ő apostolai hirdettek. Lám, e pontnál az evangéliumhoz jutottunk! Lássuk már most az alábbi tételek alá foglalt elmés gondolatokat, bölcs mondásokat és arany igazságokat, melyeket egy névtelen holland pedagógus Van der Palm „ifjúsági beszédei"-ből, továbbá Feith Rhijnvis „tankölteményé"-ből és Hesiodus V

Epya kai c

H[j.£p«t.-ából („Napi teendők"-jéből stb. szerkesztett össze, közbe-közbe toldva a maga gondolatait is.* 1. Tanulás. Ha jól akarsz tanulni, mindenekelőtt azt vizsgáld meg: melyik módszer felel meg neked legjobban. * A tanuláshoz akkor lesz igazi szereteted, ha a magadnak föltett ezen kérdésre: Miért is tanulok én ? tenmagad a következőleg felelhetsz meg: Bizonyos vagyok abban, hogy a tudomány művelése által hasznára leszek a jelen- és utókornak. * A tudományban többen tettek előhaladást az az iránti szeretet és a kitartás által, mint az okosság és lángész által. * Mikor tanulsz, ne szórakozzál és ne ábrándozz. Ezért mondja a latin intés: Quod agis, id agas! (A mi a teendőd, azzal foglalkozzál!) * * L. „Breviárium StudiosorumJ

. Arnhem, 1871. Is. Nijhoff en Zoon.