Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-26 / 17. szám

Hosszabb vita fűződött a főjegyzőnek a zsinati memorandum sorsáról tett előterjesztéséhez. A végén a választmány kimondta, hogy, mivel különösen a tanári képviselet tárgyában tett kérelmünket és indítványunkat a zsinatelőkészítő bizottság mellőzte, újabb fölterjesztést intéz a konventhez. Hasonlóképen nagyobb eszmecserére adott alkalmat a főjegyző előadása az állami új fizetési törvényjavaslatróltekintettel a felekezeti tanárokra. A főjegyző munkálatát a választmány a református tanárság megnyugtatása végett közzététetni rendelte. Egyben elismerését fejezte ki, korrekt eljárása miatt, az országos középiskolai tanáregyesület igazgatóságának. Az előadás kapcsán kimondta továbbá, hogy az állami fizetési törvényjavaslatban erkölcsi sérelmet nem lát a református tanárságra nézve, hanem lát hátrányt, a minek megszüntetése végett kérvényt intéz az országgyűléshez, s külön felhívja a hátrányos intézkedésre egyes képviselők figyelmét. A tanári fizetéseknek az államiakéval egyenlő színvonalra emelése érdekében a mezőtúri, sepsiszentgyörgyi főgimn. tanárkar és Lie. Rácz Kálmán r. tag adtak be indítványokat. Maga a központi igazgatóság is foglalkozott már ezzel a kérdéssel, kimondván, hogy a református tanárság fizetésének korszerű rendezését szükségesnek tartja; de addig, míg az állam ide vonatkozó javaslata törvényerőre nem emelkedik, nem látja eljöttnek az időt a mozgalom megindítására, nehogy idő előtt izgassa fizetésrendezéssel a közvéleményt. Nem akar elhamarkodva, hanem tapintatosan és körültekinthetően eljárni. Az igazgatóság álláspontját a választmány is magáévá tette; de már elrendelte, hogy ebben az ügyben az elnökség az egyes tanárkarokat kérje föl véleménynyilvánításra, és arra, hogy a megindítandó mozgalom érdekében tanintézeteikre vonatkozólag tegyenek 25— 30 évvel előre számításokat, hogy azok alapján az évi átlagos szükséglet, az államsegély minémű mértékének igénybevétele végett, megállapítható legyen. Megbízta továbbá a választmány az igazgatóságot, hogy ha az állami fizetési javaslat a közgyűlésig törvénynyé válik, az esetben a tanárok fizetésügyét okvetlenül vegye föl a közgyűlés tárgysorozatába. A tiszai ágost. hitv. evang. egyházkerület tanári értekezletének átirata alapján foglalkozott a választmány az 1894. évi XXVII-ik t.-czikkel is, egyértelműleg kinyilvánítván, hogy a nyugdíjtörvény revízióját óhajtja és egy előadás kapcsán a közgyűlésen e kérdést behatóan kívánja tárgyalni. Hasonlóképen a közgyűlés egyik tárgyául tűzte ki az országos középisk. tanáregyesület kolozsvári körének átirata alapján a tanárképzés kívánatos rendezéséről leendő előadást. Elfogadta a központi igazgatóság azon javaslatát, mely szerint ezentúl a közgyűlésen előadott szakszerű értekezések és felolvasások, a mennyiben az évkönyvben közzététetnek, nyomtatott ívenként, cicerobetűs szedéssel 25, garmondbetűs szedéssel 32 koronával díjaztassanak. Legvégül Fogarasi Béla nagyenyedi igazgató-tanár tájékoztatta a választmányt a közgyűlésnek a nagyenyedi tanárok által már összeállított pro grammjáról, melyből egy rendkívül tanulságos és sok élvezettel egybekötött közgyűlés képe tűnik elő. A tervezett kirándulásokról egy tájékoztató füzetet adnak majd ki a nagyenyediek, mely annak idején a közgyűlés meghívójával és programmjával minden tagnak megküldetik. S. TÁRCZA. Végszó az Újított Énekeskönyvhöz. — Az Előmunkálatok VII. füzetének végszava. — Egyetemes énekügyi bizottságunk az 1902. évi április hóban részletes vizsgálat alá vette a kiadott Gyűjteményt és megállapította úgy a dallamokat, mint a felveendő szövegeket. A szövegekre nézve az utolsó simítást a biráló bizottságra bízta, a melynek tagjai észrevételeiket velem közölvén, azoknak alapján a kivánt igazítások immár megtétettek. Ezek az igazitások a rendelkezésemre álló példányokban jegyeztetnek fel, és bizottságunk tavaszi gyűlésén fogom ezeket végleges megállapítás végett előterjeszteni. Miután pedig bizottságunk egyidejűleg elhatározta azt is, hogy az új Enekeskönyv szerkezete milyen legyen; továbbá hogy pótlólag még néhány ének vétessék fel; ezen határozatok folytán szükségesnek láttam még ezt a Füzetet közrebocsátani, részint azért, hogy a beosztást úgy a bizottság tagjai, mint az érdeklődők színről-színre láthassák és felülbírálhassák; részint azért, hogy a pótlólag fölvett énekek felett is, nem egy hallásra, hanem azoknak előleges megismerése után, alaposabban határozhassanak. A pótlólag felvett énekekre azt a tájékoztatást kell adnom, hogy azokat bizottságunk leginkább az alkalmi érdekek miatt látta szükségeseknek. Lesznek ezek közt tehát apróságok, kicsiségek is, magasabb mértékhez szabva valami nagy értéket nem mutatók is; de tanácskozásaink során kitűnt, hogy ezek sem mellőzhetők. Nevezetesen úgy láttuk, hogy az alkalmi énekek hiánya eleddig azt az ügyességet fejtette ki énekvezéreinkben, hogy a meglevő énekek egyes versszakaiban kerestek bizonyos alkalmaknak megfelelő, vagy legalább részben az alkalomra rá képzelhető szövegeket. Van is kiadva erre a czélzatra szolgáló Lexikon, a melyben egyes szavak kisegíthetnek bármely énekvezért, hogy soha nem hallott alkalomra is képes legyen rá énekelni. Hát ez nagy tévedés és a közönség megtévesztése is, mert p. o. a 215. Dicséret 3-, 4. verseit, csak azért, mert ez a szó: áldozat előfordul benne, úrvacsorai éneknek használják, holott maga az egész ének az Árvizek megtérésére szól. Lám. az áldozat szóért, egy kis pápistás ízzel, mire lett jó az árvizes ének. Hasonló sorsban része-